A lelkiismeretvizsgálatban igen sokan főleg két hibát szoktak elkövetni. Egyik a lustaság, a másik a hamis önszeretet. Vannak, akik minden előkészület nélkül lépnek a gyóntatószékhez s az összes munkát, nevezetesen a lelkiismeret megvizsgálását, a bűnök felkutatását a gyóntató vállára tolják. A híres Jais Egyed is megrovólag említi, hogy „többször látni gyónni szándékozókat a gyóntatószék körül, kik kezdettől végig nagy buzgósággal végzik a rózsafűzért. Tisztelet a rózsafűzérnek, de hol marad a készület?” Aki tehát gyónni akar, még otthon, vagy a templomban, miután a Szentlelket legalább néhány buzgó fohásszal segélyül hívta, vegye sorra Istennek tíz s az Egyháznak öt parancsát, avagy olvassa el lassan a lelki tükröt, melyet minden jóravaló imakönyv e végből kezére ad. És kutassa, hogy mit s mennyiszer vétett (súlyosan) az illető parancsok ellen, illetőleg a lelki tükör által felsorolt bűnök közül melyiket s hányszor követte el. Indítson ezután bánatot és erősfogadást. És csakis ily előkészület után merjen Isten földi törvényszéke elé járulni, hogy vétkeit felsorolja. Ez ugyanis mind a gyónónak a dolga. A gyóntató viszont a bűnöket meghallgatni s felettük ítélni hivatott, nem pedig azokat detektív módjára kikutatni s a készületlen, esetleg makacs gyónót mindenféle mesterfogásokkal vallomásra bírni. Azokban a gyónásokban, amelyeknél a gyóntatónak kell végeznie úgyszólván mindent, nem szokott köszönet lenni.
Nem kisebb bajokat szokott okozni a lustaság testvérpárja: a hamis önszeretet. Mintha csak rózsaszínű szemüveget adna a lelkiismeretét vizsgáló szemére, hogy azt teljesen megtévessze állapotának megítélésében. Vannak, akik saját szemükben mindig egészen ártatlanok s még azokat a hibákat sem ismerik el, amelyek miatt az egész világ megítéli s kineveti őket. Mindenre találnak mentséget. Fukarságukat takarékosságnak minősítik, a pazarlást bőkezűségnek. A szemérmetlen öltözékük, szerintük rangjukhoz illő divat stb.
Az ilyeneknek csak azt a jótanácsot adjuk, hogy a gyónás alkalmával azzal a szinte gyanakvó éleslátással vizsgálják önmagukat, mint amellyel másokat, főleg ellenségeiket bírálni szokták.