Kölcsönösen kicserélik egymásnak tett szolgálataikat a (szerzett és belénköntött) erkölcsi erények és a szeretet is. – Említettük, hogy a szeretet kincse minden súlyos bűn miatt ki van téve az elvesztés veszedelmének: az erkölcsi erények feladata megvédelmezni. Ezek a szeretet őrei. Ezekkel az erényekkel kerüli el a lélek a halálos bűnöket, amelyek veszélyeztetik a szeretetet, és mindazokat a bocsánatos bűnöket, amelyek súlyos bűnre vezetnek.
Különösen igaz ez olyan lelkeknél, akik még nem nagyon haladtak előre a lelkiéletben és akiknek a szeretete még nem ért el arra a fokra, hogy erős és állhatatos lehetne. Ha egy ilyen lélek magához veszi az Úr Jézust a szentáldozásban, ez az áldozás buzgó. A lélek abban a pillanatban telve van szeretettel. De ha a nap folyamán érzéki kísértés zaklatja, a mértékletesség erkölcsi erényének kell ellenállásra ösztönöznie, különben beleegyezik a kísértésbe és szeretete megsemmisül. Hasonlóképpen ha harag kísérti meg, a türelem, a szelídség erkölcsi erényének kell segítségére sietnie és arra indítania, hogy valamilyen megaláztatást vállaljon magára, különben szabadjára engedi haragját, bosszúvágyát és kockára teszi a megszentelő kegyelmet s vele együtt a szeretetet is.
Nemcsak a halálos bűn veszélyezteti azonban a szeretetet, hanem, mint fentebb mondottuk,1 veszedelemnek teszi ki minden olyan szokásos bocsánatos bűn is, amely ellen nem küzdünk, mert ezek a bűnök súlyos bukásokkal fenyegetik a lelket. – E szándékos vagy megszokott bocsánatos bűnök leküzdésére kell gyakorolnunk az erkölcsi erényeket. Segítségükkel ellenállhatunk a bűnös kívánság sokféle csábításainak. Akaratunk meggyengült az eredeti bűn óta. Nagyon ingadozó és könnyen hajlik a rossz felé. Hogy a jó felé forduljon, erősnek kell lennie. Ez az erő az erény, „szokás”, amely állandóan a jó felé fordítja a lelket. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha nem is mindig, de leggyakrabban szokásaink szerint cselekszünk: a szokásból különösen ha nem küzdünk ellene, szüntelenül szikrák pattannak ki, mint az égő tűzhelyből. Az a lélek, akiben a kevélység bűne uralkodik, állandóan kevély és hiú cselekedeteket visz véghez, hacsak nem küzd e bűn ellen. Így van ez az erényekkel is. Ezek olyan szokások, amelyekből állandóan nekik megfelelő cselekedetek fakadnak. A (szerzett és belénköntött) erkölcsi erények tehát legfőképpen arra szolgálnak, hogy lelkünkből minden akadályt eltávolítsanak, ami gátolna bennünket Isten felé való törekvésünkben; segítenek felhasználni azokat az eszközöket, amelyek szükségesek erkölcsi életünk különféle kötelezettségeinek teljesítéséhez és így megőrzik bennünk a szeretetet. – Az erkölcsi erények ilyen szolgálattal tartoznak a szeretetnek.
Viszont a szeretet, különösen mikor erős és lángoló, mint említettük, megkoronázza a többi erényt, különös fényt ad nekik és új érdemmel ruházza fel őket.
A szeretet hatása azonban még tovább terjed: úgy irányíthatja egész tevékenységünket, hogy szükség esetén úgyszólván rávezetheti a lelket a szerzett erkölcsi erények megteremtésére is. A szeretet ösztönzésére a lélek lassanként olyan cselekedeteket hajt végre, amelyeknek ismétlése létrehozza a szerzett erkölcsi erényeket. Ezek indítéka akkor a szeretet. De a szeretet maga nem gyakorolhatja az összes erények minden cselekedetét. Ezért minden képességünknek megvan a maga szerepe és meghatározott tevékenysége.
Ilyen az isteni életben előrehaladott lélek élete. – Az ilyen lelkekben nagyon tökéletes a szeretet. Nemcsak ajkukon és szívükben él, hanem tettekben nyilvánul. Ha igazán szeretjük Istent, megtartjuk parancsait: „Ha engem szerettek, parancsaimat tartsátok meg”.2
A szeretet érzelme hozzátartozik a szeretet tökéletességéhez. Amikor szeretünk valakit, akkor dicsérjük, magasztaljuk, örülünk kiválóságainak. Az a lélek, aki szereti Istent, gyönyörködik végtelen tökéletességeiben és állandóan ismétli a zsoltáros szavait: „Ki oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?… Uram, mi Urunk, mily csodálatos az egész világon a te neved!”3 Lángoló buzgósággal énekli Isten dicsőségét. Dicsérete szívéből tör ajkaira: „Az énekel róla, aki szereti.”4 A szeretet íratta Assisi Szent Ferenc csodálatos himnuszait és Szent Terézia izzó fohászait.
De elég-e mindez? Nem. A szeretet akkor tökéletes, ha tettekben nyilvánul. Az érzelmes szeretetnek tevékeny szeretetté kell válnia, mely Isten tetszését keresi és teljesen rábízza magát. Ez a szeretet igazi ismertetőjele.5 És amikor ez a szeretet olyan lángoló már, hogy erősen horgonyt vetett a lélekben, akkor rendelkezik minden más erény, minden jócselekedet felett. Egyeduralkodó. Erejével szüntelenül a jóra, Isten felé irányítja akaratunkat.6 Abban nyilvánul, hogy mindig hűségesen ragaszkodik Isten tetszéséhez és a Szentlélek sugalmazásaihoz. Az ilyen szeretettel eltelt lelkeknek mondhatta Szent Ágoston: „Szeress és tégy, amit akarsz”.7 Az ilyen lelkek ugyanis csak Isten tetszését keresik. Krisztus példájára elmondhatják: „Én mindig azt cselekszem, ami mennyei Atyám előtt kedves”. – Ebben áll a tökéletesség.
1 Lásd fentebb, 197. l.
2 Jn 14,15
3 Zsolt 76,14; 8,2.
4 Szent Ágoston: Sermo 336. c. 1.
5 „Isten iránti szeretetünknek két fő megnyilvánulása van: az egyik az érzelmes, a másik a tevékeny szeretet. Az előbbivel szeretjük Istent és mindazt, amit ő szeret; az utóbbival szolgálunk Istennek és megtesszük mindazt, amit parancsol. Az egyikkel kedvünket leljük Istenben, a másikkal Isten kedvét leli bennünk.” Szalézi Szent Ferenc: Traité de l’amour de Dieu, 4. könyv, 1. fej.
6 Vö. uo., 11. könyv, 8. fej.
7 In Epistol. Joan. Tract. VII., c. 4.