Driesch kirchoveni plébános ezt írja magáról: „Egyszer nagy, borzasztó halálveszélyben voltam. Az egész csupán 8–10 másodpercig tartott, körülbelül, amíg egy Miatyánkot félig el lehet mondani. De e rövidke idő alatt nagyon is sokat gondolkodhattam és tényleg gondolkodtam is. Villámcsapásként végigcikázott lelkem előtt egész lefolyt életem és mindaz, ami halálom után rám következik. Az egész néhány pillanat alatt! A veszedelem nem halállal, hanem életem megmentésével végződött, miért ezúttal is legyen örök hála a jó Istennek. De első gondolatom abban a rettentő pillanatban szívem mélyéből fakadt segélykiáltás volt Istenhez, a tökéletes bánat kegyelméért. 1886. július 20-án történt ez velem s ettől fogva kezdtem igazán becsülni és szeretni azt az aranykulcsot; ettől fogva igyekeztem a tökéletes bánat ismeretét és nagyrabecsülését tőlem telhetőleg terjeszteni”. Driesch könyvecskét is írt a tökéletes bánatról, amely német eredetijében 280 ezer példányban forog közkézen, számtalan nyelvre lefordították, angolban 14, magyarban 4 kiadást ért.1 Lehmkuhl Ágoston S. J., a világhírű moralista azt állította róla: ez a művecske … egész kötetekkel felér.
1881. december 8-án a bécsi Ring-Színház égése alkalmával körülbelül 400 ember vesztette életét. Mintegy negyven tagból álló kis csoport, köztük zsidók is, egyik folyosóba szorult s a sűrű füstben tapogatódzott kijárás után. A gyorsan előretörő tűzlángok már nyomukban vannak. Volt köztük egy 12 éves leányka, ki csak az imént került ki az iskolából és nem feledte még el, amit a hitoktató a tökéletes bánatról tanított s növendékeinek szívére kötött. Ez látva a végveszélyt, csengő hangon felszólítja a jelenlevőket: Indítsuk fel a tökéletes bánatot! És nyomban elő is imádkozza annak imaformáját. Sőt egyesek kérésére meg is ismételte azt. Mily nagyszerű lélekjelenlét, minő apostoli gondolat! Szerencsére, az utolsó pillanatokban ugyancsak a nevezett leányka testileg is életmentője lett a halálfélelemben reszkető kis társaságnak. Kilincsre bukkant, amely balkonra vezetett, ahonnan az alattuk kifeszített mentőhálókba ugrálva egytől-egyig megmenekedtek.
Azonban a tökéletes bánat felindításával nem szabad várnunk a halálveszélyig. Már csak a begyakorlás miatt is indítsuk azt fel naponkint többször is. És mint a csergedező forrás a völgy ölén, olyan lesz ez a bűnbánatos hangulat lelkünk mélyén. Dús lelkitenyészetet s pazarszép erényvirágokat fog maga körül fakasztani. De főleg este, mielőtt lehajtjuk fejünket az álomra, amely a halálnak nemcsak hű képe, hanem nem ritkán bevezetése, készítsük fel a tökéletes bánattal lelkünket minden eshetőségre.
Ferenc Ferdinánd trónörökös, kinek gyalázatos merénylet folytán bekövetkezett halála megadta a lökést a rettentő világháborúra, 1914-ben, utolsó húsvétjét fennkölt lelkületű hitvesével, született Chotek Zsófia grófnővel Miramareban ünneplé. Itt történt, hogy egyik este a környezetében tartózkodó lelkiatya így szólott a főherceghez: „Fenség! megtaláltam a legjobb módját az esti imának”. „Nos, miben áll az?” – kérdi a trónörökös. „Három pont – válaszol a lelkész:
1. Meg kell bánnunk igazi bensőséggel életünk minden vétkét.
2. Isten szeretetéért nagylelkűen meg kell bocsátanunk minden ellenségünknek.
3. Végül adjuk át magunkat tökéletesen az isteni gondviselésnek e szavakkal: Uram, kész vagyok meghalni, amikor te akarod, ahol te akarod s ahogyan te akarod.”
A kitűnő, vallásos szellemű Ferenc Ferdinánd nyomban elővette jegyzőkönyvét s a három pontot felírta. És ettől fogva a családjával közösen végzett esti ima alkalmával mindig különös figyelmet fordított e három pontra.
Vannak körülmények, amelyek a tökéletes bánat felindítását kötelességgé tehetik. Ilyen esetek:
1. Ha súlyos bűnbe esett papnak miséznie kell s nincs közelben pap, aki meggyóntathatná.
2. Ha súlyos bűnbe esett papnak a szentségeket kell ünnepélyesen kiszolgáltatnia.
3. Ha súlyos bűnbe esett egyén az élők szentségeit akarja felvenni, pl. házasságkötés előtt áll s előzőleg nem gyónhat, avagy bizonyos okból nem akar meggyónni. Ilyeneknél a gyónást pótolhatja a tökéletes bánat. Kivételt alkot az Oltáriszentség, amelyhez, aki súlyos bűnbe bukott, csupán jól végzett szentgyónás után járulhat, ha csak valamely ritka kényszerhelyzet ez alól fel nem menti.2 Ez esetben neki is a tökéletes bánat nyújt menedéket.
1 Magyarra Bernhard Zsigmond S. J. fordította le. Címe: A tökéletes bánat az üdvösség aranykulcsa, Von den Driesch nyomán. Kis könyvtár 20. Kiadja a „Mária Kongregáció”, Budapest, VIII., Horánszky u. 20.
2 Vö. Az Oltáriszentség. 111. lap.