A tökéletes bánat, mint amely tökéletes szeretetből1 fakad s attól elválaszthatatlan, gyónás nélkül is bűntörlő.
A kinyilatkoztatás ezt világosan tanítja: A Szentírás ugyanis a szeretetet mint olyat állítja elénk, mint amely a bűnt eltávolítja s Istent szívünkbe vonzza: „Megbocsáttatnak neki sok bűnei – mondja Jézus a lábainál vezeklő Magdolnának – mert igen szeretett”. (Lk 7,47) „Ha ki engem szeret – jelenti ki máskor az Úr – Atyám is szereti őt és hozzája megyünk és lakóhelyet szerzünk nála.” (Jn 14,23)
Az Ószövetségben, midőn ez volt a bűnbeesettekre nézve a megigazulásnak egyetlen eszköze, hirdeti az Úr prófétája által: „Az istentelennek istentelensége nem árt neki, amely nap megtér istentelenségéből.” (Ez 33,12) Ámde, hogyan térjen meg? Megmondotta már a törvény: „Mikor … keresni fogod a te Uradat Istenedet, megtalálod őt, ha teljes szívedből keresed és lelkednek teljes keserűségéből”. (MTörv 4,29)
A tridenti szent zsinat a tökéletes bánat bűntörlő erejét szintén nyíltan hirdeti.
A szeretet tehát, amely a bánatot is tökéletessé teszi, bizonyos értelemben hatalmasabb minden szentségnél s ellenállhatatlan erővel hat Isten szívére. Pótolja a felnőtteknél a keresztséget, pótolja a gyónást, ha ezeket felvenni nem lehet. A szeretet értékelés és hév dolgában oly magas fokú lehet, hogy mindenki számára, minden egyéb eszköz nélkül is, nyomban megnyithatja az eget. Magától értetődik, hogy a tökéletes szeretet s így az általa éltetett bánat mindig magában zárja a vágyat a gyónás után, még akkor is, ha ez öntudatunkban kifejezetten nem jelentkezik. A szeretet ugyanis összeforraszt annak az isteni Törvényhozónak legszentebb akaratával, aki elrendelte, hogy mindenki, aki a keresztség után halálos bűnbe esett, magát az Egyház kulcshatalmának alávesse s csakis ettől függően kapjon bocsánatot. A tökéletes bánat tehát nyomban letörli a halálos bűnt, de fennmarad a kötelezettség, hogy azt mégis a legközelebbi gyónásunkban bevalljuk. Aki pedig utóbb – szándékát visszavonva – ezt megtenni nem akarná, újabb halálos bűnt követne el. És ha ily lelki állapotban meg találna halni, elkárhoznék. Nem ugyan a halálos bűn miatt, amelyet a tökéletes bánat eltörölt, hanem azért, mert el volt tökélve megszegni azt a súlyosan kötelező törvényt, mely minden halálos bűn meggyónását rendeli.
1 Az isteni szeretet akkor tökéletes bennünk, ha Istent önmagáért, végtelen jóságáért, tökéletességéért szeretjük. Ennek a tökéletes szeretetnek megvannak a maga fokozatai úgy az értékelés, megbecsülés, mint a hév dolgában. Értékelés szempontjából legalsóbb foka a tökéletes szeretetnek akkor van meg bennünk, ha készebbek vagyunk bármely áldozatra, akár a halálra, sem hogy Istenről, a legfőbb jóról lemondjunk s az ő barátságát halálos bűnnel elveszítsük.
A szeretetnek ez a foka, illetőleg a belőle eredő bűnbánat már elég a gyónáson kívüli megigazulásra.
Magasabb foka a tökéletes szeretetnek, amely bennünket Istennek legkisebb megbántásától is feltétlenül visszarettent. Még magasabb foka pedig az, midőn Istennek nagyobb tetszése is elégséges, hogy minden áldozatra, lemondásra, szenvedésre készek legyünk.
Hogy pedig a tökéletes szeretet érzelem s hév dolgában is szüntelen fokozódhatik, bővebb magyarázatra nem szorul. (Vö. Az isteni erények. A szeretet 7… oldalak.)