Minthogy a bocsánatos bűn lényegesen különbözik a halálostól, azért annak elengedése is más feltételektől van függővé téve, mint aminőket az isteni bölcsesség és igazságosság a halálos vétkekre nézve megszabott.
A tridenti szent zsinat tanítja, hogy a bocsánatos bűnök elengedését nemcsak a gyónásban, hanem azonkívül is sok más eszközzel elnyerhetjük. Lássuk mindjárt ez utóbbi módját.
A gyónáson kívül
A „más eszközök” között elsősorban a mi egyéni cselekedeteinket említjük fel. Itt azonban eleve meg kell jegyeznünk, hogy mi a saját erőnkből a legcsekélyebb bűnt sem tudjuk levezekelni. A bűn eltörlése kizárólag az isteni malaszt munkája. Mi csupán előkészíthetjük lelkünket a kegyelem elfogadására. Ez az előkészület szükségképpen a bűnnek, az istensértésnek szabad akarattal történő visszavonása, vagyis a bánat.
A kinyilatkoztatás forrásai, ahol csak egyáltalán bűnről beszélnek, legyen az halálos avagy bocsánatos, kizárólag a penitencia feltétele mellett ígérnek annak bocsánatot.
Ennek a bánatnak azonban a gyónáson kívül nem kell éppen forma szerinti, kifejezett bánatnak lennie, hanem elégséges, ha a töredelem valamely egyéb jócselekedetünkben benn rejlik. Világos tehát, hogy nem akármily jócselekedetet értünk itt, hanem csak olyat, amely az elkövetett bocsánatos bűnöket valamiképp visszavonja, azokkal szöges ellentétben van.
Jócselekedete által egyben penitenciát tart pl. az, aki bűnei bocsánatáért imádkozik, aki ígéri Istennek, hogy életét megjobbítja, aki oly erényt gyakorol, amely elkövetett bocsánatos bűnével éppen ellentétes, mint mikor pl. a mértéktelenség bűne után valaki böjtöt tart, a hazugság után őszinte vallomást tesz stb., végül, aki egyenesen abból a szándékból tesz akármily jócselekedetet, hogy Istennek bűneiért eleget tegyen, őt engesztelje.
Egyéni cselekedetünkért kapjuk továbbá bocsánatos bűneink elengedését, ha tökéletlen vagy oly bánatot indítunk, amelynek indító oka ugyan Isten, de nem az ő önzetlen szeretete.
Hogy a tökéletes bánat a bocsánatos bűnök megbocsátására nem szükséges, abból világos, mert hiszen ez még a halálos bűnöket gyónáson kívül is eltörli.
De viszont akármily tökéletlen bánat sem lesz elég a bocsánatos bűnök gyónáson kívüli elengedésére. Mert ha a tökéletlen bánat legalsóbb foka is már megszerezné a bocsánatos bűn bocsánatát, akkor a gyónásnak semmi szerepe sem maradna a kis vétkek körül. Hiszen a bánat folytán valamennyi már a feloldozás előtt elnyerné a bocsánatot.
Kell tehát, hogy Isten valamivel többet kívánjon a gyónáson kívül a bocsánatos bűnök elengedéséhez, mint a gyónásban, hogy maradjon pótló erő, hatás a szentség számára is. Ez kétségkívül az Úr Jézus szándéka is, aki szentségei által lehető könnyűvé s biztossá akarja tenni a bűnbocsánatot.
Tehát csupán magasabb fokú, nemesebb tökéletlen bánat számíthat a gyónáson kívül is bocsánatra. Ilyet indít fel magában, aki azért bánkódik, mert Isten iránti engedelmesség és tisztelet ellen vétett, kisebbítette az ő külső dicsőségét s rászolgált arra, hogy Istennel való egyesülése haladékot szenvedjen a másvilágon.
Viszont akit csak alacsonyabb rendű indító okok, minők pl. a bűn természetfeletti rútsága, a purgatórium tüze s egyéb ideig tartó isteni büntetések ébresztenek bánatra, csupán a gyónásban, a feloldozás erejével, kapja meg bocsánatos bűneinek elengedését.
Végül a bocsánatos bűnök gyónáson kívüli bocsánatát a szentmise hallgatás s a szentelmények (pl. szenteltvíz használata, hamvazás stb.) által is megnyerhetjük, de csakis akkor, ha egyben bizonyos bánatot is felindítunk bűneink felett.