A feloldozásnak lehetőleg mindig feltétlennek kell lennie, fontos okokból azonban feltételesen is adható. Megtörténhetik ugyanis némely esetekben, ha a gyóntató megtagadja a feloldozást, a gyónó talán igazságtalanul nagy lelki kárt szenvedhetne, viszont, ha minden feltétel nélkül megadja a feloldozást, a szentséget a semmiség veszélyének s tiszteletlenségnek teszi ki. Ilyenkor nincs egyéb hátra, mint a feloldozás érvényét bizonyos feltételtől tenni függővé.
Így kell tennie a gyóntatónak:
1. ha kétsége van, vajon a gyónó őszinte-e, elégséges-e benne a bánat s erősfogadás, de emellett a feloldozás veszély nélkül el nem halasztható;
2. ha kétséges előtte, vajon van-e elég anyaga a feloldozásra, ami főleg fejletlen gyermekeknél, félhülyéknél s agylágyultaknál fordulhat elő;
3. ha a gyónó feloldozás előtt tovasiet s most már nem tudható bizton, vajon nincs-e túltávol ahhoz, hogy érvényesen feloldozható legyen;
4. ha kételkedni lehet, vajon az eszméletlen beteg képes-e szentséget elfogadni, avagy a feloldozandó él-e még vagy már meghalt.
Ily esetekben tehát a pap magában azt a szándékot ébreszti, „feloldozlak – feltéve, ha erre alkalmas, képes vagy, ha élsz stb. …”
Nagyon világos s a felhozott példák is mutatják, hogy a feloldozás érvényét csak már meglevő körülményektől lehet függővé tenni, de sohasem a jövő eshetőségeitől.
Így tilos és érvénytelen volna az a feloldozás, amelyet a lelkiatya ahhoz a feltételhez kötne, hogy a bűnös, kinek bánatában nincs oka kételkedni, jó feltételeit, ígéreteit tényleg beváltja-e?
A gyóntató ugyanabban a gyónásban, feltétel nélkül megismétli a feloldozást, valahányszor a gyónó a feloldozás után új, szükséges anyagot, melyet kifelejtett, pótlólag felemlít. Tehát a) ha új – még eddig érvényesen soha meg nem gyónt súlyos vétket vall; b) ha a már meggyónt bűnnek nemet változtató körülményét gyónja meg. Pl. aki ellen felemelte kezét, az szülője, akit bűnös módon megkívánt, az házas egyén volt; c) ha a meggyónt halálos bűnöknek tetemesen nagyobb számára emlékezik. Pl. a vasárnapi szentmisét nem egyszer, hanem háromszor mulasztotta el hanyagságból.
Ha a gyónó a feloldozás után csak bocsánatos bűnöket említ, újra feloldozható ugyan, de nem szükséges. Hiszen a bocsánatos bűnök meggyónása tetszésünkre van bízva s azok elengedését más úton-módon is megnyerhetjük.
Hogy pedig az ily megismételt feloldozások előtt újra kell-e bánatot s erősfogadást indítanunk, annak idején s helyén meg fogjuk említeni.