A feloldozást a) élő szóval kell megadni. Nem a dolog természetéből folyik ez, hiszen igen sok bírói ítéletet írásban hoznak, hanem Jézus Krisztus rendeletéből, amelyet Egyházunk a hagyományból ismer. Semmis volna tehát a feloldozás, ha a gyóntató azt nem érzékelhető szavakkal, hanem csupán gondolatban vagy jellel adná meg. Az azonban éppen nem szükséges, hogy az oldó szavakat a gyónó is hallja, értse. b) Feloldozás csak jelenlevőnek adható. Hiszen már a feloldozó szavaknak természetes értelme jelenlevőt tételez fel. „Én téged feloldozlak” szavakat csak olyanhoz intézhetjük ésszerűen, ki annyira s oly módon közelünkben van, hogy ítéletünkről közvetlenül tudomást szerezhet. Ilyennek tartja a közfelfogás azt, ki velünk egy helyiségben legfeljebb 20 lépésnyi távolra van. Érvénytelen volna tehát az a feloldozás, amelyet a pap levél vagy hírnök útján adna meg. VIII. Kelemen pápa (1602-ben) az ellenkező nézetet határozottan elítélte.
Ellenben kétségkívül érvényesen volna feloldozható az a jelenlevő gyónó, aki már előzőleg a távolból levél útján bűneit, lelkiállapotát a gyóntatóval részletesen megismertette s most csak általában magát a megírtakról vádolja. Az ilyen eljárás azonban csupán fontos okokból volna tűrhető, annál is inkább, mert az ilyen írott vallomás eltévedhet s nyilvánosságra jöhet.
Kétséges a feloldozás érvénye, ha a pap azt teljesen elkülönzött helyiségből pl. a szomszédos szobából a falon vagy elzárt ajtón keresztül, avagy húsz lépésnél távolabb levőnek adja.
Minthogy azonban Jézus Krisztus a szentségeket az emberekért alapította, szükség esetén a feloldozás (feltételesen) olyankor is megadandó, mikor annak érvénye kétséges.
Így a pap feloldozza azt, akit a távolból az emeletről lezuhanni, vagy a folyó vízében fuldokolni lát.
Nagy veszélyben egész tömegek pl. harcba induló katonák egyszerre is feloldozhatók. A szentség alakja ilyenkor többes számban mondandó: „Én titeket feloldozlak stb.” Nehogy pedig a távolság a feloldozás érvényét meghiúsítsa, a hadsereg rendesen csoportokra oszlik, amelyeket a tábori lelkész, könnyen megközelíthet s egyenkint feloldozhat. Nem lehetetlen, hogy ilyenkor a katolikusok közé vegyült megkeresztelt jóhiszemű más vallásúak is a feloldozás kegyelmében részesülhetnek, ha erre lelkileg s bűnbánat által kellőleg fel vannak készülve.