(megtartóztatási nap)
„Ó, mily nagy kincsek az erkölcsi javak, amelyeken mennyországot vehetünk!Ó mily drága gazdagság az, melyet úgy őriz Isten bennünk, hogy senki attól meg nem foszthat, ha magunk nem akarjuk.
Ó ti világszerető gazdagok, ha gazdagságot szerettek és kerestek, nincs nagyobb gazdagság, mint a jóság. Ezt keressétek!”(Pázmány Péter)
Árpád-házi Szent Kinga lengyel királyné, Lengyelország és Litvánia védőszentje. A lengyel nemzet édesanyja!
Árpád-házi Szent Kinga (vagy Kunigunda) 1224.március 5-én született Esztergomban, IV. Béla fejedelmünk és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő elsőszülött gyermekeként. Testvérei: Boldog Jolán, Boldog Konstancia és Szent Margit. Tizenegy éves volt. amikor édesapját, IV. Bélát 1235-ben királlyá koronázták s nagynénjét, Árpád-házi Erzsébetet szentté avatták.
Már egészen fiatalon arra az elhatározásra jutott, hogy életét teljesen Istennek szenteli. Szülei azonban a fenyegető tatár hadsereg miatt, a katonai segítségben bízva igent mondtak a krakkói és szandomiri herceg leánykérésére. A házasságba Kinga is beleegyezett, tizenöt évesen feleségül ment V. Boleszláv lengyel fejedelemhez, de kérésére férjével együtt szüzességi fogadalmat tettek.
A tatár pusztítás nem kerülte el Lengyelországot sem. Az 1241-es esztendő a lengyelek számára is vereséget hozott s Kinga férjével együtt előbb a szepességi Podolin városban majd Csor várában talált menedékre. Királynéként is buzgón imádkozott (a hagyomány imájának tulajdonítja, hogy Lengyelország megmenekült a tatárdúlástól), ápolta a szegényeket és betegeket.
A következő években, az újjáépítés során többszörösen kiérdemelte a lengyel nép szeretetét, különösen, amikor apjától küldött bányászok feltárták Wieliczka híres sóbányáit.
A tatárjárás után, 1249-ben hazalátogatott Magyarországra, hogy édesapjától kérjen segítséget nélkülöző népe számára. Ekkor kapta ajándékba máramarosi sóbányát. Jegygyűrűjét lehúzta s a birtokbavétel jeléül az aknába dobta. A legenda szerint, amikor 1251-ben Wieliczkában sóbányát nyitottak, az első sótömbben megtalálták a királyné gyűrűjét. A bányászok jámbor hagyománya azt tartja, hogy a sóbánya költözött át Lengyelországba. Ez a híres bánya Lengyelország első és legnagyobb sóbányája, igen látványos sószobrokkal és földalatti templommal.
Árpád-házi Szent Kinga nagy mértékben hozzájárult az ország gyarapításához, teljes hozományát (40.000 aranymárka) a tatárok elleni védelemre áldozta, a tatárjárás után pedig adományokkal járult hozzá az ország újjáépítéséhez.
Templomokat, kórházakat, kolostorokat építtetett. 1257. március 2-án V. Boleszláv király kimutatva háláját felesége országépítő tevékenysége iránt, oklevélben neki adományozta a Krakkótól délre eső Szandec tartományt, ahol Kinga kiemelkedő kulturális jelentőségű ferences kolostort alapított.
V. Boleszláv hosszas betegség után 1279-ben halt meg. Kinga ettől kezdve teljesen istennek szentelte életét, bár a lengyelek kérték, hogy vegye át az ország kormányzását. A temetésen már a klarisszák ruhájában jelent meg. így is jelezve élete özvegyi szakaszának irányát és tartalmát. Abba az ószandeci klarissza zárdába lépett be, félévvel előtte megözvegyült húgával együtt, amelyet annak idején a férjével együtt építtetett és látott el javadalmakkal. Itt a Szegénység Úrnő szolgálatába szegődött. Személyes vagyonát szétosztotta a szegények között, jótékonykodással és önmegtagadó imaéletben teltek napjai.
1284-től az ószandeci kolostor apátnője volt. Élete hátralevő részét a folyamatos alamizsnálkodás és betegápolás kísérte végig. 1291 őszén betegeskedni kezdett és 10 hónapi betegség után 1292 július 24-én szomorkodó nővértársaitól körülvéve csendesen elhunyt.
A környék életében jótevőjének, holtában közbenjárójának ismerte, sírja búcsújáróhely lett. Néhány évszázad elteltével 1690-ben VIII. Sándor pápa boldoggá avatta.
1695-ben XII. Ince pápa Lengyelország védőszentjei közé sorolta, XI. Kelemen pápa pedig 1715-ben Lengyelország és Litvánia védőszentjévé nyilvánította.
II. János Pál pápa 1999. június 16-án iktatta a szentek sorába.
CSODÁT CSODÁRA HALMOZOTT…
A nép sokat beszélt csodatételeiről, a legenda szerint az ő imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól. Mint beszélték, a tatárok elől menekülve egy hajából levett szalagot dobott üldözői elé, ebből lett a Dunajec folyó. A tatárok azonban átvergődtek a vízen, ekkor fésűjét dobta maga mögé, s ebből olyan sűrű erdő kerekedett, amely megállította a tatárokat.
Sírjánál a legendaírók szerint 60 vak és 200 más beteg gyógyult meg, így Szandec hamarosan a lengyelek, magyarok és morvák búcsújáró helye lett. Nevéhez fűzik Lengyelország első és legnagyobb sóbányája, Wieliczka felfedezését is.
A legenda szerint 1249-ben, amikor a tatárjárás után felkereste az újjáépített Magyarországot, apja neki ajándékozta az egyik máramarosi sóbányát. Kinga a birtokbavétel korban szokásos jeleként az egyik tárnába dobta aranygyűrűjét, és azt kérte, egyenesen Lengyelországba vihesse a sótömböket.
Visszatérve Krakkóba a IV. Béla által mellé rendelt bányászokkal ásatni kezdett, és hamarosan sóra bukkantak, az első tömbben pedig csodálatos módon megtalálták Máramarosban eldobott gyűrűjét. A wieliczkai sóbányában, amely Lengyelország egyik leismertebb turisztikai nevezetessége és világörökség is, 1896-ban 100 méterrel a földfelszín alatt 54 méter hosszú, 18 méter széles és 12 méter magas kápolnát emeltek tiszteletére, és sóból megfaragták a gyűrű legendáját is.
A lengyel nemzet édesanyja!
Kingát 1690-ben VIII. Sándor avatta boldoggá, öt évvel később XII. Ince Lengyelország védőszentjévé tette meg. Alakja a nemzet édesanyjaként vonult be a lengyel történelembe, példamutató, Istennek szentelt életével a lengyelek egyik leginkább tisztelt szentje lett.
A szentek sorába 1999. június 16-án II. János Pál pápa emelte Ószandecen, ünnepe július 24-én van. A wieliczkai sóbányában, Szent Kinga sókápolnájában hálából a lengyel pápa szobrát is felállították. Az ószandeci klarissza kolostor közelében Kinga tiszteletére emelt székelykapu áll.
Az Árpád-házi királylány első magyarországi emlékművét a Március 15. téri Belvárosi Templom mellett állították fel 2002-ben. Épp tíz éve szentelték fel wieliczkai sóból készült szobrát az egri Minorita templomban, ahol Boldog Jolán és Szent Hedvig (Jadwiga), Nagy Lajos király lányának ereklyéje is megtalálható.
Szent Kinga nevét Esztergomban utca őrzi, 2013-ban templom épült tiszteletére a Veszprém megyei Küngösön, az eddigi egyetlen magyarországi Szent Kinga-templomban ereklyéjét is elhelyezték. A település – amely a IV. Béla által lányának ajándékozott területen fekszik – nevét több forrás szerint Kingáról kapta, Kingus a Kunigunda név besenyő változata volt.
Árpád-házi Szent Kinga életében gyönyörű példáját adta az áldozatos Isten- és emberszeretetnek feleségként és királynőként egyaránt. A sajátjaként szerette második hazáját, Lengyelországot és annak népét. Királynőként szerették és tisztelték, mégis távol állott tőle az uralkodói stílus. Egy percig nem uralkodott, viszont élete utolsó pillanatáig szolgált.
IV. Béla imádsága termést hozott gyermekeiben.
Kinga az imádságban, a szegények szolgálatában tűnt ki királynéként is, szerzetesként is. Példája nyomán erősödjön imaéletünk, és keressük azt a módot, ahogy ma az igazán rászorulókat megtalálhatjuk, és őket segíthetjük. Isten, aki kiválaszt, és aki eltervezi életutunkat. Ezt az Isteni akaratot keresem minden napomon, ezt az Isteni akaratot akarom beteljesíteni életemmel.
Istenünk, te megismertetted Szent Kingával a kegyelmi élet édességét, és arra indítottad, hogy szüzességét a házasságban is megőrizze. Add, kérünk, hogy közbenjárására mindenkor tiszta élettel szolgáljunk neked, és őt követve mi is örvendező lélekkel jussunk el hozzád.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen.