PÜNKÖSD UTÁNI HATODIK VASÁRNAP:
A mai szentmise megtanít minket arra, hogy mily eszközökkel tudja az Egyház megtartani és megújítani a lelkekben a természetfölötti életet. Eszünkbe idézi tehát a szentleckében a keresztséget, amikor Szent Pál mélyértelmű hasonlattal egybeveti Krisztus halálával a mi keresztségünket. Mind a kettő elveszi a bűnt és új életet ad.
Ha igazán Krisztusé akarunk lenni, akkor meg kell halnunk a bűnnek, mert csak így élhetünk Krisztussal.
Az evangéliumhoz pedig Szent Ambrus fűz gyönyörű magyarázatot.
A hét kenyér – szerinte –, mellyel Krisztus az egész sereget táplálta, jelenti a hét szentséget, a lélek természetfölötti életének forrásait. A kenyér szétosztását azután rábízta az apostolokra, amint ma is utódaikban, a papokban, az apostolok osztják szét a hivők seregének a szentségeket. A fentmaradt morzsák a szentségek kimeríthetetlen erejét jelképezik.
Ebben van a liturgiának páratlan értéke, mert a szentségek kiszolgáltatása a papok által csak a liturgiában történik, és azért igaz, hogy a liturgiában való részvétel az igazi katolikus élet legelső és nélkülözhetetlen forrása. Erre gondolva oly megnyugtató lesz minden imádságunk a szentmisében a jobb és szebb élet után, mert érezzük, hogy az Egyház ezen hatalmas eszközei segítenek a megvalósításban.
A mai vasárnap liturgiája is az egész liturgia alapvető tanítását erősíti meg: természetfölötti életünkben legbiztosabb út a célhoz, ha az Egyházzal együtt érzünk, imádkozunk és élünk.
Introitus:
Az Úr az ő népének erőssége és Felkentjének megmentő védelmezője: mentsd meg népedet, Uram, s áldd meg örökségedet és kormányozd mindörökké.
Szent Pál apostol emlékezete
„Ha az Úr szólít, indulj a hívásra!”
SZENT PÁL Ciliciában, Tarsus városában született Kr. e. 10 táján, Benjámin törzséhez tartozott, eredeti zsidó neve Saul volt. Születésétől római állampolgár volt, igen jó görög nevelést kapott, ami nyelvében és stílusában mutatkozik meg. Gamaliel rabbi iskolájában igen komoly vallási nevelést kapott, farizeus lett. Szenvedélyes, tüzes lélek volt. Vallási eszményeihez mindég őszintén ragaszkodott, akár eretnekeket üldözött, akár az evangéliumot hirdette.
Saul tanú volt 36-ban István diakónus megkövezésében, majd elkeseredett üldözőjévé vált a keresztényeknek. A damaszkuszi úton Krisztus megjelent neki és kijelölte Saul különleges szerepét a pogányok megtérítésében. Megtérése után egy ideig Arábiában tartózkodott, majd Damaszkuszba ment, és akkor már prédikált. 39 táján Jeruzsálembe ment, utána első apostoli útján körbe járt tanítva. Ezen az úton vette fel a görög-római Pál nevet. Nem ismert fáradságot, szenvedést, ha dolgoznia kellett.
49-ben ismét Jeruzsálembe ment Pál, részt vett a Jeruzsálemi-zsinaton, ahol az ő ösztönzésére elhatározták, hogy a pogányságból megtért keresztényeket nem kötelezik a Mózesi törvények. Még két apostoli útja volt, melyeken sok levelet írt a különböző egyházközségeknek. Tudta, hogy az üldözés miatt ő a legutolsó, de azt is, hogy különösen kiválasztott.
58-ban Jeruzsálemben letartóztatták, Rómába került, mert Pál a császárhoz fellebbezett. 63-ban felmentették, kiszabadult. Lehet, hogy Spanyolországban ekkor járt, valószínűleg járt még egyszer Keleten is. Régi hagyomány szerint valószínűleg Görögországban elfogták, hetedszer is fogságba kerül, Rómába szállították. Ez a fogság 67 táján vértanúsággal végződött: lefejezték az osztiai úton.
SZENT PÁL APOSTOL MEGTÉRÉSE – „PÁLFORDULÁS„ LEGENDÁJA
A népek szent apostolának életéről, aki „Isten kiválasztott eszközeként” szóval és tettel utat tört az evangéliumnak a világban, megrendítő tájékoztatást adnak levelei és az Apostolok Cselekedetei.
Kövessük ennek a Krisztus követésében magát fölemésztő életnek a nyomát.
Az átváltozás órájáról, amikor Saulból Pál lett, drámai leírást ad Szent Lukács:
Amikor Saulnak kimerítő lovaglás után kevéssel dél előtt a távolban feltűntek Damaszkusz tornyai, ‘az égből egyszerre nagy fényesség vette körül.
Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá:
„Saul, Saul, miért üldözöl?”
Pál megkérdezte: „Ki vagy, Uram?”
Az folytatta: „Jézus vagyok, akit üldözöl. De állj föl, és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned”!
Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit sem. Saul fölkelt a földről, kinyitotta szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba kézen fogva.- „Itt három napig imádkozott és töprengett!”
Akkor az Úr elküldte hozzá Ananiást, és szíve elnyerte a hit ismeretét.
Ezután megnyíltak szemei és látott.
Pál fölemészti magát „az ige terjesztésében”
A gyenge és beteges ember mintegy hatezer, fáradságosan megjárt kilométer után végigtekint az Úr keresztútjának követésében eltelt életén, és így könnyít szíve terhén:
„Isten nekünk, apostoloknak az utolsó helyet jelölte ki, mint olyanoknak, akiket halálra szántak, hogy látványul szolgáljunk a világnak, az angyaloknak és az embereknek is. Mindmáig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk, és verést szenvedünk. Nincs otthonunk, és kezünk munkájával keressük kenyerünket. Ha átkoznak minket, áldást mondunk, ha üldöznek, türelemmel viseljük, ha szidalmaznak, szelíden szólunk. Szinte salakja lettünk a világnak, mindenkinek söpredéke mostanáig.
– Krisztus szolgái mások? Én még inkább. Hiszen többet fáradtam, többször voltam börtönben.
Módfelett sok verésben volt részem, sokszor forogtam életveszélyben. A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyvenet, háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek. Háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap és egy éjjel a nyílt tengeren hányódtam. Sokszor voltam vándorúton.
Veszélyben forogtam a folyóvizeken, veszélyben a pogányok között; veszélyben városokban, veszélyben a pusztaságban; veszélyben a tengeren, veszélyben az áltestvérek közt. Fáradtam, gyötrődtem, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, fagyoskodtam, és nem volt mit fölvennem…”
„Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?”
Korintusiaknak írt I. levél 15. fejezet 50-58.
A végső állapot.
„Azt még hozzáfűzöm, testvérek, hogy a test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot.
Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk.
Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. Amikor a romlandó magára ölti a romlatlanságot, a halandó a halhatatlanságot, akkor teljesedik az Írás szava: A győzelem elnyelte a halált.
Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által.
Legyetek tehát állhatatosak és kitartók, szeretett testvéreim! Tegyetek mindig minél többet az Úr ügyéért, hiszen tudjátok, hogy az Úr ügyében való fáradozástok nem hiábavaló.” (1Kor.15;50-58)
Szent Pál apostol megtérése ugyanabban az évben történt, amikor Krisztus kínhalált szenvedett és Szent Istvánt megkövezték. Nem egy naptári évben, hanem egy év leforgása alatt: Krisztus március 25-én szenvedett kínhalált, Szent Istvánt ugyanazon év augusztus 3-án kövezték meg, Pál pedig január 25-én tért meg.
Három okát adhatjuk annak, hogy Pál megtérését miért ünnepeljük meg más szenteknél inkább.
Először a példa miatt, hogy bármily nagy bűnös legyen is valaki, ne veszítse el reményét a megbocsátásra, látva, hogy amilyen nagy bűnös volt Pál, oly nagy kegyelmet kapott.
Másodszor az öröm miatt, mert amekkora gyásza volt az Egyháznak az üldözésben, oly nagy lett öröme Pál megtérésében.
Harmadszor a csoda miatt, amit az Úr cselekedett ővele, midőn legvadabb üldözőjéből leghűségesebb hirdetőjévé tette.
Szent Pál, az üldözőből Krisztus tanújává válik, és egész életét a megismert örömhír hirdetésének szenteli. Kitartásával és lelkesedésével akarok én is hirdetője lenni Jézus örömhírének.
„Istenünk, te Szent Pál apostol igehirdetésével az egész világot tanítottad. Megtérésének mai szent ünnepen kérünk, segíts, hogy példáját követve tanúságot tegyünk igazságodról a világban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.” Amen