A Szentlélek működésének rendkívüli és látható jelei nagyrészt eltűntek, de az isteni Lélek működése tovább folytatódik a lelkekben, s bár ez főként bensőleg nyilvánul, nem kevésbé csodálatos.
Mint már említettük és még látni fogjuk, életszentségünk nem más, mint a legteljesebb kifejlődése, kiteljesedése annak a kegyelemnek, mellyel a keresztségben legelőször elnyertük istenfiúságunkat, amikor Isten gyermekei és Jézus testvérei lettünk. – Életszentségünk abban áll, hogy gyümölcsöztetjük azokat a kincseket, azt a gazdagságot, melyet Isten fogadott fiúságunk kegyelmébe zárt és ebből eredeztet. Említettük azt is, hogy Krisztus istenfiúságunk példaképe. Ezt a kegyelmet ő érdemelte ki számunkra és ő maga állapította meg azokat az eszközöket, amelyekkel elnyerhetjük.
Ezt a kegyelmet Jézus érdemelte ki, megvalósítása azonban a Szentháromság műve, bár elsősorban a Szentléleknek tulajdonítandó és nem ok nélkül. Miért? Mindig csak ugyanabból az okból: istenfiúságunk kegyelme teljesen ingyenes és forrása a szeretet: „Lássátok, minő szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk és azok is vagyunk!”1 Már pedig az imádandó Szentháromságban a Szentlélek maga a személyes Szeretet. Ezért mondja Szent Pál, hogy „az Isten szeretete – érti rajta a kegyelmet, mely Isten gyermekeivé tesz bennünket, – kiáradt szívünkbe a Szentlélek által, aki nekünk adatott”.2
És mióta a Szentlélek a keresztség pillanatában belénk öntötte a kegyelmet, azóta bennünk lakik az Atyával és a Fiúval együtt. „Ha valaki szeret engem, Atyám is szeretni fogja őt, és hozzája megyünk és lakóhelyet szerzünk nála.”3 A kegyelem lelkünket a legfölségesebb Szentháromság templomává teszi. Kegyelemmel fölékesített lelkünk valóban az Isten tartózkodási helye. Bennünk lakik, de nemcsak úgy, mint a többi teremtett lényben, lényével és hatalmával, mellyel fenntartja és megőrzi az összes teremtmények létét, hanem egészen különös, bensőséges módon, mint a természetfeletti megismerés és szeretet tárgya. És mivel a kegyelem, szeretetünk forrása és mértéke, ilyen bensőségesen egyesít bennünket Istennel, azért különösen a Szentlélekről mondhatjuk, hogy „bennünk lakik”,4 nem úgy, mintha ez az ő személyes sajátsága volna az Atya és Fiú kizárásával, hanem mivel a szeretetből származik és ő egyesíti az Atyát és a Fiút: „Nálatok marad és bennetek lészen”, – mondotta az Úr Jézus.5 Minden ember, még a bűnös is, magán viseli az isteni mindenhatóság és bölcsesség nyomait, de csak a megigazultak, akik a kegyelem állapotában vannak, részesülnek a természetfeletti szeretetben, mely mintegy kizárólagos ismertetőjele a Szentléleknek. Ezért figyelmezteti Szent Pál a híveket: „Nem tudjátok-e, hogy tagjaitok a Szentlélek temploma, ki bennetek vagyon, kit az Istentől vettetek?”6
És hogyan működik az isteni Lélek lelkünkben? Mert mint Isten, mint a szeretet, nem maradhat tevékenység nélkül. – Elsősorban „lelkünkkel együtt bizonyságot tesz, hogy az Istennek fiai vagyunk”.7 Ő a szeretet Lelke, a szentség Lelke. Mivel szeret bennünket, részesíteni akar minket ebben a szentségben, hogy igaz, méltó gyermekei lehessünk az Istennek.
A Szentlélek a megszentelő kegyelemmel, amely természetünket úgyszólván átisteniesíti és természetfeletti cselekvésre képessé teszi, bizonyos erőket, jóra való „hajlamokat” is önt belénk, melyek lelkünk tehetségeit és képességeit isteni magaslatra emelik. Ezek a természetfeletti erények, különösen a hit, remény és szeretet isteni erénye. Ezek tulajdonképpen az istengyermekség jellemző, sajátos erényei. Továbbá lelkünkbe önti az erkölcsi erényeket, amelyek segítenek leküzdeni lelkünkben az isteni élet elé tornyosuló akadályokat.
Végül közli ajándékait: Dona Spiritus Sancti. – Álljunk meg itt néhány pillanatra és vegyük fontolóra őket. Isteni Megváltónkban, példaképünkben ezek, mint láttuk, a legnagyobb fokban, a maguk teljességében voltak meg. Mi csak korlátolt mértékben nyerjük el ezeket az ajándékokat, bár éppoly termékenyek maradnak akkor is, úgyhogy a lelkekben az életszentség csodáit művelhetik. Miért? Mivel különösen ezek teszik tökéletessé istenfiúságunkat, mint majd látni fogjuk.
Mik tehát a Szentlélek ajándékai? – Mint a nevük is mutatja, ingyenes adományok, melyeket a Szentlélek a megszentelő kegyelemmel és a belénk öntött erényekkel együtt oszt szét. – Az Egyház mondja liturgiájában, hogy a Szentlélek maga a legnagyobb ajándék: Donum Dei altissimi,8 mert a keresztségben azért száll lelkünkbe, hogy szeretetünk tárgyaként nekünk ajándékozza magát. De ez az ajándék eleven, isteni adomány, isteni Vendég, aki bőkezűségével gazdagítani akarja azt a lelket, aki befogadja. Maga a teremtetlen Ajándék, minden teremtett ajándék forrása, aki a megszentelő kegyelemmel és a belénk öntött erényekkel megkoronázza a lélek természetfeletti életét.
Valójában azonban még a kegyelemmel és az erényekkel felgazdagított lélek sincs abban az eredeti, sértetlen állapotban melyben Ádám volt a bűn elkövetése előtt. Az értelem, mely maga is tévedésnek van alávetve, kénytelen látni, hogyan támadják legfőbb uralmát az alsóbbrendű vágyak és az érzékek. Az akarat is gyarló. Mi következik ebből az állapotból? Az, hogy megszentelődésünk nagy munkájában szükségünk van a Szentlélek állandó és közvetlen segítségére. Ő erről gondoskodik is sugallataival, amelyek tökéletesítik és betetőzik életszentségünket. És hogy ezeket a sugallatokat befogadjuk, ő maga önti lelkünkbe azokat a készségeket, amelyek engedelmesekké és simulékonyakká tesznek bennünket: ezek a Szentlélek ajándékai.9
A hét ajándék tehát nem a Szentlélek sugallatai, hanem készségek, amelyek segítenek bennünket hogy készségesen és szívesen engedelmeskedjünk sugallatainak.
Ezek az ajándékok biztos érzéket, határozott eligazodást nyújtanak a léleknek a természetfeletti tökéletesség, az istenfiúság dolgában. Mintegy ösztöne lesz a természetfeletti dolgokban. A lélek e készségek folytán teljes biztonsággal engedi vezettetni magát a Szentlélektől, mint az Isten gyermekéhez illik: egész lelkiéletében – ha szabad így kifejezni magunkat, – természetfeletti módon helyesen gondolkodik és cselekszik.10 Az a lélek, aki hűségesen követi a Szentlélek sugallatait, természetfeletti tapintattal rendelkezik, úgyhogy gondolkodása és cselekvése könnyedén és készségesen igazodik az istenfiúsághoz illően. Tehát ezek az ajándékok segítik elő, hogy a lélek teljesen természetfeletti légkörben éljen, melyben úgyszólván semmi természetes sem zavarja. A Szentlélek ezekkel az ajándékokkal magának tartja fenn egész természetfeletti magatartásunk irányítását.
És ez igen fontos lelkünkre nézve, mert hiszen életszentségünk lényegében természetfeletti jellegű. Igaz, hogy a lélek a megszentelő kegyelem állapotában az erények folytán is természetfeletti módon cselekszik, de ez a cselekvés egyúttal eszes emberi természetünknek is megfelelő, saját elhatározásunkra, saját kezdeményezésünkre történik. Az ajándékok segítségével azonban közvetlenül és egyedül az isteni ösztönzésre is cselekedhetik a lélek, de természetesen akkor is megtartja szabadságát, mely már abban is megnyilvánul, hogy beleegyezik a felsőbb sugallatba. Ez a cselekvés már nem mindig egyezik meg eszes emberi természetének megszokott látás- és cselekvésmódjával. Az ajándékok hatása tehát (a szó szoros értelmében) valóban magasabbrendű, mint az erényeké,11 úgyhogy azokat nem pótolhatják, hanem működésüket csodálatos módon kiegészítik.
Például az értelem és a tudomány ajándéka tökéletesíti a hit erényének gyakorlását. Ez magyarázza meg, hogy egyszerű, műveletlen lelkek, akik őszintén engedelmeskednek a Szentlélek sugallatainak, határozott biztossággal tájékozódnak a természetfeletti dolgokban, sőt néha megdöbbentő módon mélyükre tudnak hatolni. Lelki ösztönük megőrzi őket a tévedéstől és olyan biztossággal fogják fel a kinyilatkoztatott igazságot, hogy az megvédi őket minden kételkedéstől. Honnét van mindez? Tanulmányaikból vagy a hitigazságok mélységes vizsgálódásából? Nem, hanem a Szentlélektől, az igazság Lelkétől, aki az értelem és a tudomány ajándékával betetőzi hitük erényét.
Mint látjuk tehát, az ajándékok, teljesen természetfeletti jellegüknél fogva, értékes tökéletességet jelentenek a lélek számára. – Betetőzik annak a csodálatos természetfeletti szervezetnek a tökéletességét, amellyel Isten lelkünket isteni életére hívja. Minden lélek, aki a kegyelem állapotában van, kisebb-nagyobb mértékben elnyeri ezeket az ajándékokat. Meg is maradnak benne mindaddig, míg a halálos bűnnel ki nem űzi lelkéből az isteni Vendéget, akitől származnak. Sőt ha folyton növekedhetnek, kiterjeszkednek egész természetfeletti életünkre melyet rendkívül megtermékenyítenek, hiszen lelkünk általuk egyenesen a Szentlélek működése, közvetlen hatása alatt áll.
A Szentlélek az Atyával és a Fiúval együtt Isten. Kimondhatatlan nagy szeretettel szeret minket. Sugallatai is jóságából és szeretetéből fakadnak és az a céljuk, hogy egyre hasonlóbbakká tegyenek bennünket Jézushoz. Ezért adnak erőt ezek az ajándékok hősies cselekedetekre is, bár nem ez sajátos és kizárólagos szerepük. Ezekkel a cselekedetekkel nyilatkozik meg legszembetűnőbben az életszentség.
Milyen kimondhatatlan nagy az Isten jósága, aki olyan bőségesen gondoskodik számunkra mindarról, amire csak szükségünk van, hogy eljussunk hozzá! Nem volnánk-e hálátlanok lelkünk isteni Vendége iránt, ha kételkednénk jóságában és szeretetében, ha nem bíznánk gazdagságában, bőkezűségében, vagy azt könnyelműen eltékozolnánk?…
1 1Jn 3,1
2 Róm 5,5
3 Jn 14,23
4 Ezzel foglalkozik P. B. Froget O.P., De l’habitation du Saint-Esprit dans les âmes justes, d’après la doctrine de S. Thomas c. szép műve.
5 Jn 14,17
6 1Kor 6,19
7 Róm 8,16
8 A Veni Creator kezdetű himnusz.
9 Krisztus Jézusban nem azért voltak meg a Szentlélek ajándékai, mintha értelme és akarata gyengeségének támogatására lettek volna szükségesek, mert Krisztus nem volt kitéve semmiféle tévedésnek, semmiféle gyarlóságnak. Ezek az ajándékok tökéletességet jelentenek. Krisztus lelkét azért ékesítették, mert úgy illett, hogy Krisztusban minden tökéletesség meglegyen. Föntebb láttuk, milyen hatása volt Krisztus lelkében a Szentlélek ajándékainak.
10 Dona sunt quaedam perfectiones hominis, quibus homo disponitur ad hoc, quod bene sequatur instinctum Spiritus Sancti. Szent Tamás: I-II., q. 68. a. 3.
11 Dona a virtutibus distinguuntur in hoc, quod virtutes perficiunt ad actus humano modo, sed dona ultra humanum modum. Szent Tamás: Sent. III. dist. 34 q. 1. a. 1. – Donorum ratio propria est, ut per ea quis super humanum modum operetur. Sent. III. dist. 35. q. 2. a. 3.