IRGALMAS JÉZUS
Liguori Szent Alfonz imája
Ó, irgalmas Jézus, hallgass meg engem!
Szívednek kegyelme térítsen meg engem!
Szívednek fénye világosítson meg engem!
Szívednek fájdalma indítson meg engem!
Szívednek sebe fogadjon be engem!
Szívednek vére engeszteljen ki engem!
Szívednek érdeme szenteljen meg engem!
Szívednek keresztje erősítsen engem!
Szívednek töviskoronája díszítsen engem!
Szívednek irgalma karoljon fel engem!
Szívednek szelleme éltessen engem!
Szívednek tüze hevítsen engem!
Szívednek lángja gyullasszon föl engem!
Szívednek szeretete ragadjon el engem!
Szívednek méltósága emeljen föl engem!
Szívednek dicsősége dicsőítsen meg engem!
Szívednek szemlélete változtasson meg engem!
Szívednek öröme lelkesítsen engem!
Szívednek birtoka elégítsen ki engem!
Szívedben élni-halni engedj, kérlek!
Ó, Jézusom, szeretni csakis téged!
Ó, édes Szív, hadd éljek boldogul,
E földön most s örökké majd ott túl! Amen.
Ima Jézus Krisztus Szeretetéről
Xavéri Szent Ferenc imája
Istenem szeretlek forrón, mélyen,
Nem mert a kárhozatos szörnyű éjen
Gyötrő tűzbe vetsz, ha elhagytalak,
S nem mert egednek édes fényességét,
Szent örömben úszó angyali zenéjét
Ígérted nekem szárnyaid alatt.
De mert a kereszten karjaid kitártad,
Emberi szívemet Szívedre vártad,
Rútul kiszögezve, jaj, felém hajoltál,
Vér-futotta arcod édes, tüzes oltár,
Bűnömért viseltél szörnyű ékességet…
Meg nem állottál a gyötrelmek mezsgyéjén,
Átmentél az éjek szörnyűséges éjén,
Borzalmas kísértet, gyalázat és szitok,
Lélek-hóhérok, gyűlölet-kárpitok
Födtek, jaj, követtek az utolsó szóig…
Rettentő mértékkel mérted szeretésed,
Ó legyek, hadd legyek könnyező vetésed;
Hadd legyek, én legyek a te aratásod,
Míg gyötrelmeiddel lelkem földjét ásod.
Szeretlek, szeretlek,
Nem mert megmentettél,
Hanem mert a vérig, halálig szerettél.
S amint te szerettél, szeretlek most téged,
Életem és lelkem elkínálom néked.
Szeretlek, szeretlek, te vagy a királyom,
Istenem, mindenem, örök mennyországom!
AQUINÓI SZENT TAMÁS ÉNEKE KRISZTUS TESTÉRŐL
Imádlak áhítattal, Isten: rejtelem, aki e jelekben titkon vagy jelen.
Néked egész szívem átadja magát, mert Téged szemlélve elveszti magát.
Szem, ízlés, tapintás megcsalódhatik: de a hallás Rólad hittel biztosít.
Hiszem, amit hinni Isten fia szab: igédnél, Igazság, mi van igazabb?
Isten-volta rejtve volt a keresztfán; itt ember-arcát is rejti e talány.
De én mind a kettőt hiszem, s vallhatom, kérve amit kért a bűnbánó lator.
Sebeid Tamásként látnom nem lehet, mégis Istenemnek vallak Tégedet.
Hadd hogy egyre jobban hinni tudjalak, Tebenned reméljek, Téged vágyjalak.
Isten halálára emlékeztető eleven kenyér és embert éltető,
add hogy éljen lelkem Belőled csupán s jóízét Tebenned ne veszítse szám.
Kegyes pelikánom, uram Jézusom, szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom,
melyből elég volna egy csepp hullni rá, világ minden bűnét meggyógyítaná.
Jézus, kit titokban fedve látlak itt, mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik,
hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat leljem szent fényedben boldogságomat?