„Nem akarom eldönteni, mondja Szent Bernát, vajon ki érdemel nagyobb büntetést, az‑e, aki más becsületét szóval sérti vagy az, aki az ily beszédet meghallgatja. A különbség közöttük csak az, hogy míg az egyiknek a nyelvén van az ördög, a másiknak a fülében.”
E kettős vétség amúgy is oly szorosan összefügg, hogy szinte egyet alkot, mint Loyolai Szent Ignác találóan megjegyzi: „ha nem volnának készséges hallgatók, olyan sem volna, ki más hibájáról beszél”.
A Szentírás is óva figyelmeztet nemcsak arra, hogy „a szádra csinálj ajtókat s lakatokat”, hanem arra is, hogy „sövényezd be füleidet, … ne hallgass a gonosz nyelvre”. (Sir 28,28)
1. Vétkezik tehát és pedig kétszeresen is a szeretet ellen, aki minden ellenkezés nélkül meghallgatva a megszóló vagy rágalmazó beszédet, abban részt vesz, azzal egyetért. Mert valóban, ha a rágalmazó s megszóló hasonló ahhoz, aki mást és egyben önmagát is meggyilkolja, mindaz, aki nem ragadja ki kezéből a fegyvert, jóllehet azt megtehetné, mindkét gyilkosság bűnében részes.
A súlyos megszólás s rágalom meghallgatása tehát ugyancsak súlyos bűn. Mindazonáltal mentségül szolgálhatnak a következő körülmények.
a) Ha nem látjuk tisztán, vajon nem okkal s joggal tárják‑e fel előttünk felebarátaink hibáit. Lelkiismeretes emberről ugyanis feltételezhető, hogy nem mondana el olyat, amit másnak meghallgatnia nem szabad.
b) Ha nincs komoly remény, hogy a megszólást, rágalmat közbeszólással meg lehet akadályozni.
c) Ha túlságosan nehezünkre esik másokkal szembeszállni s szemrehányásukat, neheztelésüket magunkra vonni. Miért is ritka eset, hogy magán egyén a megszólás vagy rágalom egyszerű meghallgatása által halálosan vétsen.
Sőt minden bűntől menthető az, aki elhagyni igyekszik azt a társaságot, melyben megszóló s rágalmazó beszédek folynak, vagy aki mély hallgatásával, arckifejezésével nemtetszését tudtul adja.
Hasonlóképpen nem vétkeznek a szolgák, munkások, kik másokkal együtt dolgozva ily beszédeket hallgatni kénytelenek. Sőt azt sem lehet nekik bűnül számítani, ha nagyobb kellemetlenség elkerülése végett közömbös megjegyzésekkel az effajta társalgásban részt venni látszanak.
2. Vétkezik s pedig érzelmileg az igazságosság ellen, aki a megszóló vagy rágalmazó beszédet, bár elő nem mozdítja, de felebarátja becsületbeli kárán örülve hallgatja. E bűn már sokkal súlyosabb s könnyebben válik halálossá.
3. Legsúlyosabban vét s az igazságosságot tettleg megsérti, aki a megszóló, rágalmazó beszédet kihívja, élénk érdeklődés, kérdezősködés által előmozdítja. Az ilyen ugyanis a felebarát becsületbeli kárának valóságos, bűnös társ-oka.
Enyhítő körülmények e két utóbbi esetben is lehetnek; ilyenek pl. ha valaki csupa léhaságból mulat mások megszólásán anélkül, hogy felebarátja becsületbeli kárán örülne; vagy puszta könnyelmű kíváncsiságból halászgat a hírek után, melyeket azonban, ha becsületsértők, tovább adni nem akar.