a) Ha tehát a rettentő örvényt, melybe a nyelv-bűnök oly könnyen, szinte észrevétlenül taszíthatnak, elkerülni akarjuk, törekedjünk elsősorban az igazi, őszinte felebaráti szeretetre. Ennek megint az istenszeretet a forrása. Az embert ugyanis azért szeretjük, mert Isten arcképe. Lehet ez az arckép tökéletlen, de mégis csak tiszteletet s szeretetet érdemel a Teremtő miatt, akit ábrázol.
Az ember aztán Isten gyermeke. Atyának nagyobb örömet nem szerezhetsz, mintha gyermekével jót tész; viszont nagyobb szomorúságot nem okozhatsz, mintha gyermekét megveted s gyűlölöd, nyelveddel gyilkolod.
Mint Isten közös gyermekei, testvérek vagyunk az Úrban. Minő rút dolog, mikor testvér testvér ellen támad s azt legdrágább kincsében, becsületében, jóhírnevében megkárosítja. „Ha ti egymást marjátok s rágjátok, meglássátok, hogy egymást fel ne emésszétek” – int az apostol. (Gal 5,15)
Felebarátomban Jézus Krisztus fogadja el tőlem a jótéteményt, de veszi szívére a sérelmeket is. „Nekem cselekedtetek” – úgymond az Úr. (Mt 25,40) A megszólás, rágalom s gyalázat azt a Krisztust éri, ki naponkint testét kínálja ételül s kinek vérétől ajkunk piroslik. Minő ördögi csoda ez: naponkint isteni Bárányt élvezni s a farkastermészetet mégsem vetkezni le!
b) De a szeretethez járuljon az üdvös félelem is attól az isteni Bírótól, ki előre kijelenti: „Ne ítéljetek (annál kevésbé szóljatok meg vagy rágalmazzatok!), hogy ne ítéltessetek. Mert amily ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek meg; és amily mértékkel mértek, visszaméretik nektek”. (Mt 7,1.2) „Mert irgalom nélkül való ítélete lesz annak, ki irgalmasságot nem cselekedett.” (Jak 2,13)
c) Mindezeknek gyakori s beható megfontolásához járuljon a nyelv következetes s rendszeres megfékezése, ami elsősorban azáltal történik, ha megtanulunk bölcsen hallgatni. A hallgatásban rejlő roppant nevelő s művelő erőt már a régi pogány világ is ismerte. Pythagoras mindazoknak, kik bölcseleti iskolájába iratkoztak, ötévi szigorú hallgatást írt elő. Az Isten Lelke is nem egyszer felhívja figyelmünket e hathatós orvosságra:
„Szádra csinálj ajtókat és lakatokat… beszédeidnek csinálj mérleget és szádnak igazgató zabolát”. (Sir 28,28.29) „Legyen minden ember gyors a hallásra, de késedelmes a szólásra.” (Jak 1,19) Az okát is megmondja az Úr: mert „a sok beszéd nincs bűn nélkül”. (Péld 10,19)
Készséggel elismerjük, hogy a megszokás halalmát nem könnyű megtörni, s így a nyelvhibák leküzdése sem megy egyszerre s minden nehézség nélkül. De lehetséges, és meg kell lennie. Kitűnő módszert ajánl erre Loyolai Szent Ignác az ún. részletes lelkiismeret vizsgálásban.