„Egy messze útra menendő ember eléhívá szolgáit és átadá nekik javait. És egynek öt talentumot ada, másnak pedig kettőt, ismét másnak egyet… Elmene pedig, aki öt talentumot vett vala, és kereskedék azokkal, és más ötöt nyere. Hasonlóképen az is, aki kettőt vett vala, más kettőt nyert. Aki pedig egyet vett vala, elmenvén, a földbe ásá és elrejté ura pénzét. Sok idő mulva pedig visszajövén ama szolgák ura, számot vetett velük. És eljövén, ki öt talentumot vett vala, más öt talentumot hozott, mondván: Uram, öt talentumot adtál nekem, íme, más ötöt nyertem rajta. Mondá neki ura: Örülj, jó és hív szolgám, mivelhogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád, menj be urad örömébe. (Igy történt a két talentumossal is.) Eljövén pedig az is, ki egy talentumot vett vala, mondá: Uram, tudom, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és gyüjtesz, ahol nem hintettél; félvén tehát, elmentem és talentumodat a földbe rejtettem; íme, itt a tied. Felelvén pedig ura, mondá neki: Gonosz és rest szolga… pénzemet a pénzváltóknak kellett volna adnod, és én megjövén, kamattal vettem volna meg, ami enyém” (Máté 25,14).
a) Talentum sokféle van; egyiknek öt, másiknak kettő, vagy egy. Ezek természetes s természetfölötti erők és adatok, melyekkel szemben állok „én” akinek e talentumokat egyéni, szép életemmé kell földolgoznom; dolgozzatok, szerezzetek, alkossatok, – mondja az Úr, – senki sem megy be „Ura örömébe” azért, mert öt, vagy két talentuma van, valamint az egy talentum nem akadály abban, hogy valaki az örömbe bemenjen. Isten ide állított, így szerelt föl, s bármilyen legyek, van erőm hozzá, hogy bemenjek örömébe. Az „én”, a lélek a fő; ez a lélek a maga öntudatában szemben áll saját maga tehetségeivel is, melyek nem tőle vannak, s boldogsága attól függ, hogy föleszmél és mondja: Ime Uram, itt vagyok; hálát adok és örülök, hogy vagyok, fölhasználom tehetségeimet s szolgálok neked!
b) Azért sem ment be senki „Ura örömébe”, mert öt új, vagy két új talentumot szerzett, ha ezalatt külső műveket, vagy sikert értünk, pl. tudományos műveket, szónoki sikereket, gazdagságot, hírt, találmányokat. A rajtam kívül álló mű, a tudomány, vagy külső érvényesülés nem az én egyéniségem, hanem inkább csak egy-egy funkcióm. Mindez több oly föltételtől és kelléktől függ, ami nem én. – Ha a mű, a siker volna az érték, akkor nem az ember volna a cél, hanem a mű, és az ember eszköz volna hozzá. – Azután meg, kielégít-e valakit a külső mű, a siker? „Es war kaum jemand gross, der nicht eine Kluft zwischen dem Wollen und Vollbringen schmerzlich empfand, der nicht weit mehr zu sagen hatte, als ihm zu sagen vergönnt war.” [Nem igen volt nagy szellem, ki a szándék és teljesítés közt: szakadékot kínzón ne érezte volna, ki nem akart sokkal többet mondani, mint amit tudott.] – A művek csak tükrözései, csak csipetei a belső világnak. Ne szolgáljak tehát sikernek, hírnek és ne bántson, ha e részben szerencsés nem vagyok.
c) A lét súlypontja nincs a talentumokban, sem a sikerben; nem azért élünk, hogy tudósok, művészek, technikusok, kultúremberek legyünk; ezek mind a nagy világfejlődés relatív adatai; hanem a lét értéke maga az Isten dicsőségére folytatott, tehetségeinknek megfelelő munka. Az én értékem nem az, hogy öt talentumom van, s értéktelenségem sem az, hogy egy talentumom van, hanem az, hogy kötelességet s szolgálatot híven teljesítek, s várom az Úr örömét. Tudom, hogy Isten adta, amim van; tudom, hogy hasonulnom kell hozzá erőim kialakításában, gondolatban, akaratban, érzésben, hitben, szeretetben; tudom, hogy az életnek végtelen jelentősége van; erre felé járok bízó, munkás életben.
d) „Vegyétek el tehát tőle a talentumot és adjátok annak, kinek tíz talentuma vagyon… Mert mindannak, kinek vagyon, adatik, attól pedig, akinek nincs, amivel bírni látszik is, elvétetik tőle”. Aki fölhasználja a tehetséget az isteni, szép, belső világ kialakítására, az egyre bővelkedik; egyre több, mélyebb, tisztább öröme lesz; aki pedig a világért, az utcáért, az ingerért dolgozik, egyre szegényebb lesz; minél öregebb, annál szomorúbb lesz, „s míg (reményeid) lepkeszárnyait hiába kergeted, lezajlik életed, és állasz pályád szélén”.