HÚSVÉT UTÁNI HARMADIK VASÁRNAP:
Az egész húsvéti időn át Alleluját zeng az Egyház dicsőségesen feltámadt királyának, aki legyőzte a halált és a poklot. Mentől jobban közeledünk azonban a mennybemenetel ünnepéhez, annál erősebben belevegyül egy más hang is az öröménekbe: a tanítványok szomorúsága mesterük távozása miatt.
A legközelebbi három vasárnap evangéliuma az Úr Jézus búcsúbeszédéből van véve, melyben megnyilatkozik szívének teljes gyengédsége. Tanuljuk meg a mostani liturgiából, hogyan kell örömünkben, bánatunkban egyformán Krisztushoz csatlakoznunk. – Jézus szavait az evangéliumban kétféle módon lehet felfognunk.
Némelyek szerint halálát és rákövetkező feltámadását jövendölte meg ezekkel a szavakkal, mások szerint mennybemenetelére vonatkoznak. Az Egyház is ebben az utóbbi értelemben magyarázza, mikor most olvassa fel a hívőknek, mert most nem látjuk őt, de az utolsó ítéleten látni fogjuk és az örökkévalósághoz képest valóban csak rövid idő az egész világ létezése.
Introitus:
Ujjongj az Istennek, egész világ, alleluja; mondjatok nevének éneket, alleluja; dicsőségét dícsérve zengjétek, alleluja, alleluja, alleluja!
Keresztes Szent Pál hitvalló
A szenteknek ebben az iskolájában tanulhatjuk meg az igazi bölcsességet, hiszen ezt mindegyik szent itt tanulta meg. Amikor édes Jézusunk keresztje már mélyebben ereszt gyökeret a szívetekbe, csak akkor énekelitek dalolva:
„Szenvedni, és nem meghalni” – „Vagy szenvedni, vagy meghalni”, – „Se nem szenvedni, se meg nem halni, hanem csak tökéletesen igazodni Isten akaratához.”
Született 1694-ben a Genuától északra fekvő Ovadában nemes származású szülőktől. Családi neve Danei Pál Ferenc volt. Gyermekkorban jutott árvaságra. Igen nagy hatással volt reá édesanyjának bensőséges jámborsága és emléke. Kora ifjúságától haláláig a leggyöngédebb szeretettel viseltetett Szűz Mária iránt, akinek különös pártfogását élvezte. Mint kis fiú egyszer folyóba esett, s csak a Szent Szűz közbenjárása mentette meg a biztos haláltól. Kemény önmegtagadásain kívül ennek az áhítatos kegyeletnek köszönhette, hogy ifjúságát a legtisztább élettel élte át.
Játszótársaival s János nevű testvérével szeretett együtt imádkozni, nem egyszer intézett prédikációt hozzájuk. De öntudatos korától kezdve a legnagyobb tiszteletet az Úr Krisztus keresztje és kínszenvedése iránt tanúsította. Péntekenként ecettel és epével kevert víznél nem vett egyebet magához. Amikor pedig egyszer a templomban imádság közben egy súlyos pad lábára dőt s azt súlyosan megsebezte, oda sem ügyelt: a vérzést rózsának nézte, amelyet Isten küldött neki… Az ilyen mély lélekben korán kifejlődött az erős vágy a vértanúság után.
Be is állt Velencében keresztesvitéznek, hogy a török ellen küzdjön s vérét ontsa Krisztusért. De nemsokára a szentségházból hangot hallott, amely tudtára adta, hogy az Úr másféle katonának hívja, erre visszatért hazájába.
Abban az időben egy látomás biztosította, hogy szent szenvedni vágyása teljesül:
Ostort látott, melynek minden szálára ez volt ráírva: Szeretet!
Otthon nagybátyja után szép örökség várt reá, s kedvező házassági ajánlatokkal ostromolták. De ezek semmiségek voltak szemében. A hivatás parancsoló szava, miként az égbenyúló honi piemonti hegyek, teljesen az Úristenhez szólítottak. Szövetkezett néhány társával s az Orbetello helység fölött emelkedő Argentaro hegyre vonult. Ebben a remetemagányban sokat foglalkozott egy új társulat alapításának tervével. Az új szerzet terjesztené az Úr Krisztus evangéliumát, hirdetné a bűnbánatot főleg példával, de legfőképpen a szent kereszt és a kínszenvedés tisztelete által.
Látomásai megerősítették terveiben: látta a társulat fekete öltönyét, a szív fölötti részen egy szívvel, az Úr Jézus szívével, benne a kínszenvedés eszközeit e fölírással: Jesu Christi passio (Jézus Krisztus kínszenvedése) s fölötte a keresztet.
Alapos vizsgálat után Gattinara Ferenc alesszandriai püspök az alapszabályokhoz megadta hozzájárulását s 1720 nov. 22-én beöltöztette abba a remeteruhába, amelynek alakját Szűz Mária mutatta meg neki a hegyen. Ezután újabb magányba vonulás és elmélyedés következett a castellazói templom mellett, nemsokára pedig megkezdette bűnbánati prédikációit s a szent kereszt tiszteletének hirdetését a népnél. A remete prédikátor apostolkodását nagy sikerek, sőt csodák kísérték. Ez a működés amellett toborzóerőt is jelentett: többen csatlakoztak hozzá, köztük hűséges János testvére is.
XIII. Benedek pápa 1725-ben abba is belement, hogy novíciusokat vegyen föl. E nagy kegy elnyerése után testvérével együtt elvégezte a teológiát s 1727-ben mindkettőjüket pappá szentelték. Pál akkor 33 éves volt: a krisztusi papságot abban az évében vehette föl, amelyben az Úr meghalt a kereszten. Fölszentelése után vándorapostolkodáshoz fogott. Állandó jellegű szerzetesház alapítására csak 1737-ben került rá a sor. Az első ház ott épült a Monte Argentarón, ahová a Szent Szűz valamikor hívta, azon a helyen, amelyet a Szent Szűz jelölt ki. Ettől kezdve elhagyta családi nevét s a Keresztről nevezett Pál nevet vette föl. Társulatát a nagy XIV. Benedek (1740-1758) erősítette meg 1741-ben. Ezzel elérte földi élete legfőbb célját, megalkotta életművét.
Az új szerzet neve „a Szent Keresztről és a mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedéséről nevezett sarutlan papok kongregációja”. Közönségesen passzionistáknak nevezik őket. A szigorú szerzetet a Szentszék 1769-ben, majd az alapító halála után 1785-ben újra megerősítette s szigorúságán valamelyest enyhített.
Keresztes Szent Pál a legmélyebb lelkek közé tartozik. Egész életén keresztül a legteljesebben abból a keresztből élt, amelyen a világ üdve függött s amelyből a mi üdvösségünk fakadt. Péntekenként hevesebben dobogott a szíve s szent fölhevülésében valósággal megperzselte ruháját. Ez a nagy kereszttisztelet adja meg nagy bölcsességének, áldozatos és egyetemes szeretetének s az Úristentől nyert különös kegyelmeinek és nagy sikereinek magyarázatát.
A keresztet azonban nemcsak tisztelte és hirdette, hanem hordozta is. Első társai testvére kivételével elhagyták, a pápa nem fogadta kihallgatáson, a szerzet megerősítése hosszú-hosszú éveken át késett. Szíve vérzett. De a kereszt bölcsességével arra gondolt, hogy ezek a megpróbáltatások rózsák, amelyeket Isten küldött.
Kedvelt mondása volt:
„Isten nagyon megtisztel bennünket, amikor kedvét leli abban, hogy mi is azon az úton járjunk, amelyen egyszülött Fia járt”.
Rengeteg bűnöst és tévelygőt térített meg. Szigorú élete s azok a patakzó könnyek, amelyek nélkül nem tudta elmondani az Úr kínszenvedését, hihetetlen hatással voltak a hallgatóságra. Az Úristen természetfölötti adományai pedig csak növelték a hatást. Megtörtént pl., hogy beszédjét többezer lépésről is a legtisztábban hallották.
A keresztből áradó szeretet teljesen átjárta szívét s amikor ötven éves szakadatlan munkája végéhez közeledett, mindenből kiolvasta s mindenre kiárasztotta ezt a szeretetet.
A feléje néző virágoknak és a fűnek ezt mondogatta:
„Csak legyetek nyugodtak, csak legyetek nyugodtak!”
Mintha csak ezt akarta volna mondani:
„Legyetek nyugodtak, Isten szeret benneteket, s érette én is szeretlek!”
Élete vége felé nagy öröm érte: XIV. Kelemen pápa 1773-ban a szerzetnek adományozta a római Szent János és Pál templomot a Celio dombon. Pál mint rendfőnök ide költözött. Itt szólította magához az Úr 1775 okt. 18-án 81 éves korában. Fiai az ő kívánságára a mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedésének történetét olvasták föl Szent János evangélista írása szerint, s e nagypénteki passio hallgatása közben hunyt el. Holttestén szíve fölött beégetve találták Jézus legszentebb nevét.
Fiaitól azt kívánta, hogy szívük fölött ruhájukon viseljék ezt a nevet, önmagán többet kívánt: eleven testébe égette bele. Fiai még ma is beöltözés és fogadalomtétel alkalmával fakeresztet vesznek vállukra és töviskoronát fejükre.
IX. Pius 1867 Szent Péter és Pál napján (jún. 29) Keresztes Pált a szentek sorába iktatta s ünnepét ápr. 28-ra tette. Munkája most is él fiaiban.
A passzionisták (körülbelül 2000-en 100 házban) Európa legtöbb országában dolgoznak s eljutottak Amerikába és Ausztráliába is. Különösen jelentős az az apostoli működés, amelyet szomszédságunkban, a görög keleti Romániában és Bulgáriában fejtenek ki a 18. század óta. Ők gondozzák Rómában a híres Szent Lépcsőt (Santa Scala), amelyen az ősi hagyomány szerint a megostorozott Urat Pilátushoz vezették s amelyet Szent Ilona (aug. 18) az örök városba hozatott.
Pál egész lelkületére jellemző módon tervezte meg a passzionisták első fogadalomtételének szertartását, amelyet a kongregáció azóta is hűségesen őriz:
A novíciusok körmenetben jönnek a kitett Oltáriszentség elé. Mindegyikük vállán kereszt, a fejükön töviskorona. Az oltár előtt valamennyien a földre borulnak. Elolvassák felettük Jézus Krisztus szenvedéstörténetét Szent János szerint. Ennek végeztével fölkelnek, és leteszik a fogadalmat: a szegénység, a szüzesség és az engedelmesség hármas fogadalmához negyedikként megfogadják, hogy különleges gondot fordítanak a szenvedő Krisztus követésére és hirdetésére.
Keresztes Szent Pál áldozópap levelezéséből…
A megfeszített Krisztust hirdetjük!
A legjobb és legszentebb dolog: az Úr kínszenvedéséről gondolkodni és elmélkedni, mivel ezen az úton lehet eljutni az Istennel való szent közösségbe. A szenteknek ebben az iskolájában tanulhatjuk meg az igazi bölcsességet, hiszen ezt mindegyik szent itt tanulta meg. Amikor édes Jézusunk keresztje már mélyebben ereszt gyökeret a szívetekbe, csak akkor énekelitek dalolva:
„Szenvedni, és nem meghalni”, majd meg: „Vagy szenvedni, vagy meghalni”, vagy még helyesebben ezt: „Se nem szenvedni, se meg nem halni, hanem csak tökéletesen igazodni Isten akaratához.”
A szeretet ugyanis egyesítő erény, és sajátjává teszi a szeretett Jónak gyötrelmeit.
Ez a szív mélyéig hatoló tűz a szerető személyt a szeretett lénnyé változtatja, és valami egészen magasztos módon összevegyül a szeretet a szenvedéssel és a szenvedés a szeretettel, így a szeretet és a szenvedés annyira összekapcsolódik, hogy többé már meg se lehet különböztetni a szeretetet a szenvedéstől, sem a szenvedést a szeretettől; ezért szeretetében örül a lélek, midőn szenved, és szenvedésében ujjong, mert szeret.
Legyetek tehát állhatatosak minden erény gyakorlásában, különösképpen a szenvedő édes Jézus követésében, mert ez a csúcsa a tiszta szeretetnek. Úgy cselekedjetek, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá váljék, miszerint nemcsak bensőtökben, de külsőtökben is hordozzátok a keresztre feszített Krisztus képét, aki a lelki édesség és szelídség példaképe. Aki ugyanis bensőleg egyesült Isten Fiával, az külsőleg is magán viseli az ő képét a hősi erény folytonos gyakorlása által, különösképpen azzal a hősi türelemmel, amely sem titkon, sem nyilvánosan nem panaszkodik. Tehát rejtőzzetek a keresztre feszített Jézusba! Semmi másra ne vágyakozzatok, csak hogy mindnyájan mindenben az ő akaratához igazodjatok.
Ezért hát a keresztre Feszített igazi szerelmeseivé válva bensőtök templomában a szent keresztet ünnepeljétek szüntelen. Tartsatok ki csendben, ne bízzatok egy teremtményben sem! Mivel pedig az ünnepet örömmel kell megünnepelni, ezért a szent kereszt ünnepét hallgatag szenvedésükkel ünnepeljék meg a keresztre Feszítettet szerető emberek, külsőleg vidám és mosolygós arccal, hogy szenvedésük rejtve maradjon az emberek előtt, és egyedül csak a legfőbb Jó ismerje azt. Minthogy pedig az ünnepen mindig van ünnepi lakoma is, legyen hát az eledel most Isten akarata, amint példát adott rá nekünk a mi keresztre feszített Szerelmesünk.
Istenünk, szerezze meg számunkra kegyelmedet Keresztes Szent Pál áldozópapod, aki oly lángolóan szerette a keresztet, és kérünk, add, hogy példáján felbuzdulva mi is erősen átöleljük keresztünket!