A sztrájk, a szervezett munkásoknak e leghatalmasabb fegyvere, lehet igazságos, de lehet igazságtalan is.
Megengedett a sztrájk, ha nem sért meg igazságos szerződést s ha nem köt ki egyezkedésre lehetetlen, elfogadhatatlan feltételeket.
Igazságtalan lehet a szerződés s így a munkást sztrájkra jogosítja, ha pl. a munkaadó a legalacsonyabb munkabért sem fizeti, vasárnap vagy ünnepen fontos ok nélkül munkára kényszerít, ha a munkások testi épségéről, egészségéről kellőleg nem gondoskodik, stb.
Tilos a sztrájk, ha a munkások az igazságos szerződés lejárta előtt hagyják abba a munkát s állnak elő oly követelésekkel, amelyek teljesítésére a munkaadó szorosan nem köteles.
A szerződés lejártával a munkás visszanyeri szabadságát s joggal szabhat oly feltételeket, amelyek a körülmények szerint a lehetőség s méltányosság határait nem lépik át.
Az igazságos sztrájkba lépő munkás nem vét, ha munkástársait tanáccsal, rábeszéléssel a munkától elvonja, de vétkezik úgy munkatársa, mint a munkaadó ellen, ha e célra fenyegetést, csalást vagy más igazságtalan eszközt használ.
Igazságtalan sztrájk esetén a mást rábeszélő munkás a munkaadóval szemben; a mást csalással, fenyegetéssel sztrájkba kényszerítő munkás úgy a munkaadóval, mint kényszerített társával szemben kártérítésre köteles.
Vétkezik a munkás, ha olyan egyesületbe, szervezetbe lép, amely tagjait, minden tekintet nélkül az igazságosságra, a vezérek irányítása szerint sztrájkra kötelezi. Ily módon ugyanis könnyen bűnrészesévé válhatik olyan bérmozgalmaknak, amelyek csupán hatalmi, politikai érdekből magánosoknak, társadalomnak, államnak, de maguknak a munkásoknak is rengeteg károkat okoznak.