a) Az emberi életben három hatalom van, mely községeket alkot, nyelvet formál, otthont épít, kincseket gyűjt; ez a három: a test és vér, – a tudás és művészet, – az Isten s az örök élet. A test és vér családot s nemzetet alkot, melyben bár vannak szellemi szálak, tiszta erkölcsi elvek, mégis a szeretetet s hagyományokat a vérrokonság hordozza; édes otthont, illatos légkört, erőteljes és boldog életet ismer, sok küzdelemmel, sok csalódással. A test és vér otthonai s közösségei fölött állanak a szellem s a gondolat közösségei; nagyszerű községek új élettel, ragyogó atmoszférával; a gondolat egysége ignorálja a test és vér különbségeit, a nemzeti különállást; országa a határkövek s a vámfák között terjed; Kárpátok, Lajta, Rajna, Alpesek, a Lamanche-csatorna számára nem léteznek. Valamint a napsugár nem ismer nemzeti határokat, hanem egyaránt kiomlik Párisra s a Kárpátok irtásaira, az Andrássy-útra és a Hortobágyra, úgy a szellemi élet a családok, a nemzetek otthonaitól függetlenül egy más otthont épít, más nyelven beszél, más kincseket nyujt. Hatalma a tudás, mely nem külön-út, hanem egyesít; legyőzi a természet féktelen erőit; megállítja a villámot, föltárja a földet, gyógyforrást nyit, betegségeket gyógyít! Nézzétek a szellem közösségét! E közösségnek országa a gondolat, ereje a feltalálás, kincse a tudás s vágya a haladás…
b) Haladni? Hová? A gondolat világa is, amily magas, oly elégtelen; szűk a természet kerete; kevés nekünk a fizikai erők leigázása, szerény a haladás, mely a halállal végződik, mert lelkünkben a végtelennek s az örökkévalónak érzéke s a halhatatlan életnek gondolata él. Lelkünk nem test és vér, nemcsak tudás és gondolat, hanem isteni lét és szeretet… Az igazán szép lelkek nem testből, sem tudásból, hanem Istenből születtek… s az Isten gyermekeinek községét alkotják. E község irányzata a Végtelen; feszülése az Isten-szeretetnek ereje, atmoszférája az örök élet vágya, nyelve az igazi anyanyelv, az örök boldogság nyelve; kincsei halhatatlan érdemei; házai templomok, kerevetei zsámolyok, sírjai oltárok, testtartása a térdenállás, a pihegő mell, a ragyogó szem, a tiszta homlok, a félig nyilt ajak, az áhítat melegében kipirult arc; élete az erény, tendenciája a fölszabadulás halál s enyészet alól; ideálja a tökély, köteléke az Isten- s a felebaráti szeretet. Tágas, mint az Isten országa, országok, nyelvek, népek eltünnek benne; időkön, századokon át hömpölyög életfolyama; mély, az eszmék s a gondolatok, a szív s az élet bensőségétől s érvényesül az ember összes viszonyaiban. Az új nemzedék, a „tertium genus” az ő lakossága, új nemzedék, a „filii lucis”, kik legyőzik a világot, kikre a világ nem méltó.
c) Nézd e sort: Jézus, a Szent Szűz, a ragyogó lelkek; fény és hő, szeretet és fölség az atmoszférájuk! Jézus szájából kétélű kard, az Isten igéje villan elő, feléje röpülnek, – a vadgalamb rohamos repülésével – akik szeretnek! Gyönyörű lelkek, az eleven Te Deum laudamus; nem ajakkal énekelnek, himnusuk életük; a legszebb, a legédesebb harmónia; Isten dicsősége ragyog föl rajtuk: nem napfény, hanem erény! Hatalmad győz bennük, nem karddal, a kard nem bír velük; sem kard, sem örvény, sem halál. Illatos lelkek: rosa et lilium a viráguk; tiszta magaslatokon laknak, erdők leheletéből élnek.
d) Mi lesz velünk? Mily közösségbe tartozunk? A test és vér közösségéből származunk, de abban végleg meg nem maradunk; fészket ott csak az élet tavaszára s nyarára rakunk. A szellem s a gondolat közösségében is élünk, a tudomány örömünk, kincseit élvezzük, ünnepeit üljük, de ez a fény maga utat mutogat nekünk ki e községből; a szentek közösségébe utal, ahol Isten lakik, ahol a hit egyesít, a szeretet hevít, ahol a tiszta érzések nyelvén beszélnek, ahol a legszebb lelkek nyílnak; velük hitben, érzelemben, erényben összeforrunk: cor unum et anima una. Példájuk kincsünk, kegyelmük erőnk, segítségük bizalmunk!