Megmondja maga az Úr a próféta által. „Így esküszöl: Él az Úr! bizonyosságban, ítéletben és igazságban.” (Jer 4,2)
Esküdnünk tehát csak akkor szabad, ha megvan
1. a bizonyosságunk. Sohasem szabad olyanra esküdnünk, amiről nem vagyunk bizonyosak, sőt a bíróság előtt olyasmit sem szabad, mint bizonyosat esküvel erősítenünk, amiről nem magunk győződtünk meg, hanem csupán (bármily hiteles) tanútól hallottunk, ez is hamis eskünek számítana s súlyos bűn volna.
A bizonyosság ellen vétünk akkor is, ha esküvel ígérünk olyat, amiről kételkedünk, hogy be fogjuk‑e, vagy be tudjuk‑e váltani.
Felmerülhet itt a kérdés, vajon szabad‑e észbeli fönntartással esküdni.
Észbeli fönntartást akkor használunk, ha gondolatban más értelemben vesszük szavainkat, mint amit azok közönségesen jelentenek. Ha a körülmények olyanok, hogy szavaimból mégis lehet gondolatomra következtetni s így azokat helyesen is érteni, akkor az észbeli fönntartás tágabb értelemben vett vagy „nem tisztán észbeli fönntartás”. Maga az Úr Jézus is többször használt ilyet, pl. midőn a tanítványok az utolsó ítélet napjáról kérdezősködtek, azt állította, hogy azt a napot ő sem tudja (ti. mint ember)1 vagy midőn kijelenté, hogy az évben nem megy a húsvéti ünnepekre (ti. nyilvánosan a hivatalos menettel).2 Ha azonban sem szavaimból, sem körülményekből egyáltalán nem lehet arra következtetni, amit valójában értek s gondolok, akkor szoros értelemben vett „tisztán észbeli fönntartással” van dolgunk, ami nem egyéb hazugságnál. Pl. ha arra a kérdésre, láttad‑e a pápát, azt felelném: igen s magamban azt gondolnám: álmomban.
a) Tisztán észbeli fönntartásra esküdni: hamis eskü.
b) Nem tisztán észbeli fönntartásra esküdni olyanok előtt, kiknek joguk van megtudni a teljes igazságot, tilos dolog és súlyos bűn.
c) Ha azonban olyanok kérdeznek tőlem valamit, akiknek titkomat elárulni köteles nem vagyok, akkor kellő ok nélkül a tágabb értelemben vett, nem tiszta észbeli fönntartással esküdni bocsánatos bűn; ugyanez kellő okból bűntelen cselekedet.
Morus Tamástól a bíróság esküt követelt arra, hogy az angol király fönnhatóságát az egyházi ügyekben is elismeri. Családi boldogsága, vagyona és élete függött ettől az eskütől. Barátai unszolják is váltig, hogy tegye le azt, csak mikor az eskü szavait mondja: „Uram, királyom rendeletének magamat alávetem”, a legfőbb Úrra, királyra ti. Istenre gondoljon. A szent életű férfiú, azonban erre kapható nem volt, hanem mindig csak azt hangoztatta: „nekem az igazságra kell esküdnöm”.
2. Ítéletben esküszik, aki külső és belső tisztelettel és megfelelő fontos okból, szükségből vagy jelentékeny érdekből hívja Istent tanúnak. Bizonnyal ezen kellék ellen vétett Heródes király, aki Herodiás leányának, tánca jutalmazásul esküvel ígérte, hogy bármely kívánságát teljesíteni fogja. (Mk 6,23) Az eskü eme kelléke elleni vétek rendesen csak bocsánatos bűn. A szokásos könnyelmű esküdözés azonban igen könnyen halálos bűnné válhatik, ha az embert abba a veszélybe sodorja, hogy hellyel-közzel hamisan is esküdjék. Ily esetben súlyos vétek terhe alatt kötelesek vagyunk arról leszokni. Hogyan tehetjük ezt? A módját elmondottuk a káromkodásnál.
3. Igazságban esküszünk, ha megengedett, erkölcsös nyilatkozatot vagy ígéretet erősítünk meg esküvéssel. Viszont az eskü igazsága ellen vét, aki esküvel bizonyít olyat, ami bár igaz, de nem volna szabad elmondani, pl. megszólást; vagy aki esküvel ígéri, amit nem volna szabad megcselekednie: pl. hogy párbajt fog vívni, ellenségével nem fog kibékülni, a törvényes fönnhatóság ellen föl fog lázadni (összeesküvés). Az eskü igazsága ellen vét a szabadkőműves is, aki esküvel ígéri, hogy papot nem hívat halálos ágyához. A bűnös nyilatkozatra tett eskü, föltéve, hogy igazat állítunk, mint eskü, bocsánatos bűn, de egyúttal mint szeretetsértés stb. halálos is lehet.
Ha pedig bűnös tettet ígérünk esküvéssel, aszerint amint a beígért cselekedet halálos vagy bocsánatos bűn, a reája tett eskü is halálos vagy bocsánatos vétek lesz.
Nagyon világos, hogy ily ígéret beváltása is újabb halálos vagy bocsánatos bűnt alkot.
1 Mk 13,32
2 Jn 7,8–10