a) „Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtok, s akik nagyobbak, hatalmat gyakorolnak azokon. Ne úgy legyen köztetek, hanem aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a ti cselédetek” (Máté 20,25). A pogányság szelleme testvériséget nem igen ismert; a hatalmi ösztön szívtelen s kegyetlen kategóriákat állított a létbe; erőt nevelt naggyá, mely a gyöngét elnyomta, s szenvedéseikkel alantas lelkületüket s gyűlöletüket fokozta; a hatalomból nyűg s az uralkodóból teher és vérszopó lett. „Nem úgy leszen köztetek”; a ti nagyságtok másoknak öröm és vigasz; a lelki kiválóság nem nyom le, hanem fölemel; a lélekben hatalmas segíti a gyöngét. Erre a hatalomra s nagyságra kell törekednünk; nemcsak hogy el nem venni mástól valamit, hanem „mindenkinek mindenévé” lenni.
b) „Valamint az Emberfia nem jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon.” Szolgálni jöttem, Isten intencióinak, szent akaratának szolgája. Mondja ezt mindenki: hivatalnok, üzletember, iparos, gyáros. Iparkodnunk kell, hogy szolgálatunkat megegyeztessük a krisztusi hűséggel. Rá kell arra jönnünk, hogy polgári kötelességünk, üzletünk, iparunk munkájában Istennek szolgálunk, nemcsak a jó szándék révén, hanem a munka által, melyet az Úr szabott elénk. Ez a világ az ő gondolata, melyet mi megvalósítunk. Igy nyer az élet méltóságot s jelentőséget. – Ne gondoljuk, hogy a hivatali vagy ipari szolgálatot nem tehetjük Istennek; dehogy nem; ne gondoljuk, hogy ezzel az ördögnek kell szolgálnunk. A keresztény üzletembert is a „szolgálat„ szelleme lelkesítse; szolgáljon ő a nagyközönségnek Isten akarata szerint; a „szolgálat” gondolata kísérje a gazdasági harcba is, hogy becsület, hűség, türelem, kitartás által folytassa Isten művét.
c) „Ti pedig ne hivattassatok rabbiknak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan atyafiak vagytok.” Az elsőség s a hatalom vágya mindenbe belopódzhatik; papságba, apostolságba is; itt is önmagát keresheti az ember s egoizmus lappanghat Istennek szentelt egyénekben s testületekben is. Ti ne járjatok az esztelenség e csapásán. Az apostolság felejtse el magát az odaadásig s áldozza föl magát a testvérekért; ne akarjon emelkedni méltóságban s címekkel ékeskedni. Ne hivassatok rabbiknak, vagyis ha vagytok is azok, érezzétek át, hogy egyház, evangélium, szentségek, papság az emberiségért vannak, s ne legyen egyéni vagy rendi ambiciótok. A mai kereszténységen a történeti fejlődés erősen elmosta e krisztusi vonásokat, s kevés a gondolkozó, „qui magis agit, quam agitur”, aki önállóan cselekszik. Visz, sodor sokakat a világias érzés árja. Uram, adj férfiakat, kikben az evangélium nem betű, hanem élet; adj apostolokat, kik nem maguknak, hanem a lelkeknek élnek.