A gyermek Jézus s a gyermekek iránti szeretet

Kiváló vonása az evangéliumnak, hogy a gyermekek iránt való szeretetnek mindjárt kezdetben két forrást nyitott: az egyik az isteni kisdednek, az Úr Jézusnak szeme, a másik az Istenanyának szíve; az egyikből a gyermek könnye, a másikból az anya teje fakad; a keserű könnyet édes tejjel, a gyermek fájdalmát anyai szeretettel kell enyhítenünk.

a) Igen, kell; mert a kinyilatkoztatásnak első bemutatkozása Jézusban a szalmán fekvő gyermek lett, ki kacsóit édesanyja felé nyujtja; vágyik az elhagyatott Isten a halandó anya keble után. Az evangélium első képe az elhagyatott gyermek, első érzése a gyermek fájdalma, első éhsége éhség az anyai tejre. Az Isten-országban tehát a fájdalom mint a gyermek fájdalma, éhsége mint a gyermek éhsége jelentkezik; a mezítlenség a csecsemő kisded ajkán panaszolja föl a pólyák hiányát; a hajléktalanság a született gyermek számkivetésében mutatkozik be. Az irgalmassági cselekedetek árnyékképen a betlehemi barlangból vetődnek a világba s sürgetik a jóindulatot, mely békét hoz az embernek, hogy tegyen, segítsen a szenvedőkön, elsősorban a kisdedeken. A gyermek Jézusért kell könyörülnünk a szegény gyermekeken.

b) Ugyancsak e barlangból lép elő a kisdedet csillapító, könnyet törlő, meztelent ruházó könyörület a Boldogságos Szűz ideális, anyai szeretetében. Itt kanonizálta Isten saját anyjában az irgalmat s az anyai szeretetet. Anyjában tüntette föl az isteni szeretetnek a világban oly gyakran nélkülözött gyöngédségét. Kemény a világ sora, gyakran ugyancsak nem látni rajta a szerető Isten nyomát; részvétlen s kegyetlen sokszor a természet, s nem vesszük észre rajta, hogy az Isten szeretetben alkotta meg törvényeit, de ne zavarodjunk meg az élet változatain; fény és árny, halál és élet váltakoznak útjain, s bármily kemény legyen is a természet rendje, beleállította abba is az Úr a szerető lelket, az anyát, a legédesebb szeretetet. A Szent Szűz királyi nőisége s az Isten-anya érintetlen szépsége bájt kölcsönöz a rideg barlangnak s a kemény isteni akaratnak. Ez az asszony ünnep a világban. Arcától, mosolyától, tekintetétől kedves lett a kemény és szigorú lelkiségnek megnyilatkozása, kedves lett az őt körülvevő szegénység, nélkülözés és félreismerés. Ó, be jó, hogy ez isteni asszonyt s anyát adta nekünk, s hogy nem nyomta el, nem homályosította el rajta az asszonynak, az anyának kellemét, s hogy a szánakozó szeretet szépségét lehelte rá! Ez a legszebb theológia, a megkoronázott s fölmagasztalt szép természet. A Szent Szűz belenéz a megtestesült Isten szemeibe s meglátja benne az emberiségnek való viziót, hogy szeretet által lesz az ember isteni, s hogy könyörület s irgalom honoljon szívünkben egymás iránt, kivált a szenvedők s gyengék iránt. Legyen karácsonyi szeretetünk elsősorban a gyermekek iránt. Szeretetünkre vannak utalva, szeretetünk légkörében fejlődhetnek csak szerencsésen. A Szent Szűz bája, szépsége és kelleme, az anyasággá nemesbült nőiség nevelik bennünk ez érzést. Hallgassunk e nemes, szent gondolatokra, s tisztelő szeretettel emeljük föl a szegény, szűkölködő gyermeket.

Wer dies jemals hat empfunden,
Ist den Kindern durch das Jesukind verbunden.
(Brentano.)