a) Jézus – ez a név az „ember fia”, a legelső ember neve. Jelzi a legnagyobb nagyságot, mely a földön megjelent. Lehet valaki nagy észben, tudásban, föltalálásban, művészetben, a beszéd, a nyelv, a kő, a festék, az érc kezelésében. Jézus nagy, de ő nem írt, nem faragott; kőre, lapra, vászonra gondolatait nem bízta, de élt, s életében kialakította a mennyországot, telve szépséggel, örömmel és csöndességgel, s aki lelkébe néz, akár csak bokor alatt heverve égbe nézne; az ég egyre lejjebb száll, mintha el akarná borítani az embert…! Nagy az Úr Jézus! Nem vonult végig a földön hadseregekkel, nem változtatta meg a politikai térképet, de új világot alkotott. Születése a történelem legnagyobb adata. Nincs geológiai, nincs históriai korszak, nincs csata és trónfoglalás, nincs fölfödözés és találmány, melyet össze lehetne hasonlítani Betlehemmel. Vele lép föl az új nemzedék, „qui non ex sanguinibus, sed ex Deo nati, kik nem test és vérből, hanem Istenből valók”. Ez „Isten-fiak” fölismerik méltóságunkat, szabadságot igényelnek, „qua libertate Christus nos liberavit, krisztusi szabadságot”. Fáraók, satrapák, pagódák is jeleznek kultúrát, de az emberi történetnek morális nagyságát Jézus adja. Ó, Jézus, drága, nagy, fölséges név; szent, szent a te neved! Áhítattal mondom: dícsértessék az Úr Jézus Krisztus!
b) Ez a név az Isten legszebb neve. Sok neve van: „csodálatos”, „erős”, „jövendőség atyja”; a hatalom s könyörület neveivel tiszteljük. Jézus neve mindezeket fölülmúlja; erőt, hatalmat jelent, de üdvözítésre; rettenetes, rémületes, de az ördögnek; aggresszív, ellenséges, de a bűnnek; kérlelhetetlen, de a rossznak; nekünk pedig édes, mint a méz, erős, mint az Isten hatalma, bűvös, mint az olaj illata.
E szent név felé fordulunk hitünkkel! Amit keresünk, ő mutatja nekünk, ő ad irányt életünknek. Jézus szent nevével indul ki a hit. Apostolok a hírnökei, vértanúk a testőrei. E név erejében ébred a lélek, csillan meg a kegyelem; a vizek elevenek lesznek a keresztségben, a szavak életre támasztanak a penitenciában. A lelkek e szent név bűvkörében élnek s pihegnek. Az imádság általa nyer erőt… az engesztelés, az áldozat az ő nevében mutattatik be… Jézus, mink van nélküled?
E szent név felé fordulunk reményünkkel! Ez győz gyöngeségeinken s a bűn hatalmán. Minden rossz ellen ő biztat: küzdjetek… Nem tennők, ha ő nem mondaná, Kísérteteink, mint a tenger árja; elmerülünk; de az ő nevében a hullámokon is járunk. Confidite…! E névbe van beleszőve, amiről a jászol, a kereszt, az Oltáriszentség suttog. E szent név öt betűjében az ő öt sebe ragyog felénk s biztat szenvedéseinkben s kínjainkban! „Adjutorium nostrum in nomine Domini”, mondja a szorongatott,… „sit nomen Domini benedictum”, mondja a hálás szív,… „oleum effusum nomen tuum”, mondja a sebzett lélek. Mennyi harcra indulunk ki e szent névvel! Jézus nevét adjuk ifjúságunk ajkaira; a tisztaság, az erkölcs e névvel áll ellent a rossznak; kísértéseinkben imádkozunk: Jézus segíts! E nevet suttogják szenvedők… betegek… haldoklók!
E szent név felé fordulunk szeretetünkkel! Az Isten végtelenül szeretetreméltó lett e névben. A szerető Isten, az üdvözítő Isten e névre hallgat. A világ is az Isten szeretetének kifejezése, a kinyilatkoztatás is, a próféták, a szentek is; de legteljesebb s legsikerültebb kifejezése az édes Jézus. Barátságra, jegyesi szeretetre Jézus tanít… Mennyi jegyes jár nyomában! Szentjeink érzelmei Jézus neve iránt, mint a virágzó őserdő illata. Mennyi epedés, vágy, fohász, utána… mily izzó, tapadó áhitat… mily lángoló, szenvedélyes szeretet a lelkekben iránta. „Pone me ut signaculum super cor tuum…” ó te hódító, lefoglaló, féltékeny szeretet, hogy vésted nevedet karjainkra, mellünkre, szívünkbe! Dicsőségem is te léssz… „nomen scriptum in frontibus…” te koszorúm, te koronám! „In nomine tuo transgrediar murum…” mindent legyőzök veled!