Ima az Oltáriszentség előtt
Jézusom, egyetlen szerelmem, Istenem és mindenem, hozzád jövök, ki mint a szeretetnek isteni foglya be vagy zárva tabernákulumainkba érettünk, szegény teremtményeidért; hozzád jövök, Jézusom, hogy ide hozzam nyomorúságaimnak terhét, szükségeimnek sokaságát, a magam és a nekem drága lelkek kívánságait.
Mint egykor a kútnál, úgy vagy itt Jézusom, hogy a szamariai asszonyra várakozzál.
Jézusom, te inni kérsz tőlem; ó hát mondd meg mit kívánsz vele? Mondd meg Jézusom, akarod gyöngeségeimet, akarod gyarlóságaimat, akarod kívánságaimat?
Igen, Jézusom, neked adok mindent, s tőled alamizsnaként irgalmasságodat kérem.
Oly’ nagy szükségem van irgalmasságra!
Ó Jézusom, ha te szomjazol, én is szomjazom.
Te szomjazod az én megszentelésemet, én meg arra szomjazom, hogy kedvedet tölthessem. Halld, Jézusom, addig maradok itt a te lábaidnál, amíg csak kegyes leszel itt tartani, és amikor majd távoznom kell, itt hagyom neked irántad való szeretetem zálogául szegény szívemet s arra kérlek, zárd be magaddal tabernákulumodba, hogy téged soha, de soha el ne hagyjon. Ámen.