Január 1. – Újév. Karácsony nyolcadnapja

Előgyakorlatok

1. Jézust nézem, mint az örökkévalóság Királyát és Atyját, amint a jászolban fekszik.

2. Kérem a kegyelmet, hogy lelkileg újjászületve kezdjem meg az újesztendőt és már ma megszülessem az örökkévalóság számára.

I. Lelki újév

Újév karácsony nyolcadnapja. Azért a karácsonyi kegyelem beteljesedését, annak tökéletességét és teljességét jelenti. A karácsonyi kegyelem teljessége pedig magával hozza, hogy ez a kegyelem ne maradjon rejtve a lélek bensejében, hanem mint újévi nap, sugarait kibocsássa a világba, fényt árasszon és melegítsen. A karácsonyi kegyelemnek tevékenynek és termékenynek kell lennie. A megszületett gyermek növekedni, munkálkodni, újabb élet forrása akar lenni mások számára.

Erre ösztönöz maga az újév is. Újévkor mindent újból kezdünk: új könyveket fektetünk fel, új számlákat nyitunk, új életet kezdünk. Mindez a tevékenységre, a kegyelmi mag felhasználására és hasznosítására figyelmeztet és ösztönöz. Jézus, aki lelkünkben megszületett, olyan, mint a mag, melyet a földbe rejtünk. Ez nem marad tétlen soha, hanem utat tör magának felfelé, nehogy egyedül maradjon, hanem sok termést hozzon. (Vö. Jn 12,25)

Minden egyesülés egyúttal küldetés is. A betlehemi Kisded sem tartja vissza magánál a pásztorokat és királyokat, hanem küldi őket hogy hirdessék, amit láttak és lelkükben tapasztaltak. Bennem sem lehet a megszületett Isten tétlen, hanem az erény és az apostoli buzgalom cselekedeteit kell, hogy létrehozza. Ez a bizonyíték, hogy valóban bennem él. Ha ezt nem teszi, akkor holt Isten; holt Isten pedig nincs, tehát nem is él lelkemben, nem is született meg igazán szívemben.

Ádvent és karácsony után tehát az új esztendőben látnia és tapasztalnia kell rajtam a világnak, hogy Isten született meg bennem. Jézus is megjelent a templomban születése után és világosságot árasztott ki a világba, úgyhogy „álmélkodának mindnyájan, kik őt hallák, az ő okosságán és feleletein” (Lk 2,47). Nekem is „növekednem kell bölcsességben és korban és kedvességben Istennél és embereknél” (vö. Lk 2,52), „mígnem eljutok a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, férfiúi tökéletességre, olyan életkorra, melynek mértéke Krisztus teljességé”. (Vö. Ef 4,13)

„Távozzék, ami régi, mondja az eucharisztikus himnusz, új legyen minden: szív, szó és cselekedet!” „A régiek elmúltak, mondja az Apostol, íme minden újjá lett.” (2Kor 5,17) „Vessétek el magatoktól minden törvényszegésteket, melyet elkövettetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket!” (Ez 18,31) „Vetkőzzetek ki a régi emberből és a cselekedeteiből, s öltözzetek fel abba az újba, aki megújult a teremtője képmásának megfelelő ismeretre.” (Kol 3,9-10) „Öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten képére teremtetett igaznak és szentnek.” (Ef 4,24)

Ez a lelki újév, mely a lelki karácsony gyümölcse és beteljesedése. „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a Szentlélek által, aki nekünk adatott” (Róm 5,5): ez a karácsonyi kegyelem. Most kiárad a világba, hogy „világosságunk világoskodjék az emberek előtt, és dicsőítsék Atyánkat, ki mennyekben van” (vö. Mt 5,16): ez az újév kegyelme, a lelki újesztendő, melyben az újonnan megszületett gyermek magából kifelé sugározza az új életet.

II. Örök újév

Az újév az örökkévalóságnak is képe. Az örökkévalóság egy folyton megújuló kezdet, de múlás nélkül; mindig új valami, de olyan, ami nem lesz régi soha.

Képe az örökkévalóságnak azért is, mert az örökkévalóság, mint az újesztendő, ennek a földi életnek óesztendőjét követi.

Az újesztendő tehát beteljesedése a lelki karácsonynak is. A földi karácsonyoknak, melyeket lelkünkben ültünk örök nagy nyolcadnapja. Ott aztán a földihez képest igazán új lesz minden. „Új eget és új földet láték mert az első ég és az első föld elmúlt… És így szóla, aki a trónon ült: Íme, megújítok mindeneket!” (Jel 21,1.5)

Ott lesz a beteljesedése minden földi karácsonynak. A földi élet Isten-várása átmegy az ő örök birtoklásába. Ott mindig újból és újból születik meg lelkünkben úgy, mint soha itt a földön. Mindig új és új szépség, mindig új meg új boldogság tárul fel előttünk ebben a szünet nélkül megújuló lelki születésben, mely valamiképp ahhoz a születéshez hasonlít, melyben az Atya szüli meg az ő örökszép képmását, a Fiút, és sohasem szűnik meg őt szülni az egész örökkévalóságon át. Mindig ugyanazt a végtelen és kimeríthetetlen szépséget és boldogságot találja Egyszülöttében s annak végnélküli szeretetében. Ehhez hasonló lesz a mi örök karácsonyunk is, a mi örök újesztendőnk, ahol az Isten születése bennünk soha unalmassá nem válik, hanem mindig új boldogító megéléseket hoz magával.

Ott lesz beteljesedése az Oltáriszentség karácsonyának is. Ott már nem lesz szükség arra, hogy kenyér színe alá rejtse magát az értünk emberré lett Isten s így szülessen meg lelkünkben szentségileg. Ott megvalósul, amit a szeretet szentségének nagy dalnoka énekelt mélységes vágyakozással: „Jézusom, kit rejtve szemlélek itt, kérlek, teljesüljön az, ami után annyira szomjaz a lelkem: hogy arcodat leplezetlenül szemlélve, dicsőségedben örökké boldog lehessek.” Ott lesz ez a kenyér színében rejtőző Isten valóban ételem s italom, balzsamdús levegőm, melyet magamba szívok, szeretet, mely engem átfog, ölelés, mely fogva tart, élet, mely az én életem is. Ott születik meg bennem úgy, hogy örökké az enyém maradjon, s én megszületek őbenne úgy, hogy örökké az övé maradjak.

Ott lesz beteljesedése annak a karácsonynak is, amikor testvéremben fogadom Istenemet. Ott látom majd tündökölni Isten képét azokban a szegényekben, akiket itt a földön gondoztam. Ott szemlélem majd tiszta ragyogásban azokat, akiknek lelkéről itt a földön lemostam a bűn szennyét. Ott látom dicsőségben azokat, akiknek szívében csodálatosan szemléltem már itt a földön is az ő képét. Ezek mind mintegy újból megszületnek számomra, mintha csak nem is lettek volna előbb; mert hiszen új földön mint új emberek járnak majd, és mi nemcsak egymással, hanem egymásban is leszünk, amint a szőlővesszők is mind a tőben vannak, abban az Egyben, akiben mindnyájan újjászülettünk.

Ezért kell az újesztendőnek itt a földön számomra a karácsonyi kegyelem beteljesedésének lennie, hogy a jócselekedetek által méltóvá tegyem magamat az örök újévre, amikor majd Isten születik meg bennem örökre. Apostoli cselekedetekkel kell vonzanom az újesztendőben is sokakat az ég felé, hogy ők is velem együtt megszülethessenek a mennyei örök újesztendőben. Mert „mi új egeket és új földet várunk az ő ígérete szerint, melyekben igazság lakozik” (2Pt 3,13). Azért „újuljunk meg lelkileg bensőnkben” (vö. Ef 4,23) az újesztendő kezdetén, mely számunkra új remények eleje a hit által. Akkor, ha majd az örök újesztendőben „véget érnek a prófétálások, megszűnnek a nyelvek, elenyészik a tudomány” (vö. 1Kor 13,8), a hit átmegy a látásba, a remény a birtoklásba: megmarad a szeretet, melyben Isten bennünk és mi az Istenben, testvéreink mibennünk és mi testvéreinkben, egymás számára örökre megszületünk és örökre egyek leszünk. „Én őbennük, te meg énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és megismerje a világ hogy te küldöttél engem.” (Jn 17,23) Ezt kérem újévi imádságomban.