Előgyakorlatok
1. Szemlélem az Isten Fiát a jászolban mint uralkodót, amint szeretetével s kegyelmével magához vonzza a népeket és a lelkek millióit, köztük engem is.
2. Kérem a kegyelmet, hogy a karácsonyi titok mélységét s a benne rejlő megfoghatatlan irgalmat s az általa nekünk jutott gazdagságot megismerjem, érte hálát adjak s azt Isten dicsőségére, lelkem javára életemben hasznosítsam.
A karácsonyi zsolozsma főleg a következő gondolatokat s érzelmeket önti bele az ünnep antifonáiba s responsoriumaiba: 1. az elveszett emberi nem visszatalál Istenhez, 2. a mennyei béke az égből leszáll a földre, 3. az emberré lett Isten és a gyermeket szülő Szűz csodája jelenik meg előttünk.
I. Az ember visszatalál Istenhez
„Ma született nekünk a Szűztől a kegyes égi Király, hogy az elveszett embert visszavezesse a mennyek országába. Örvendez az angyalok serege, mert az örök üdvösség megjelent az emberi nem számára.” (1. resp.)
Ez a karácsonyi öröm első oka. Karácsony a bűn jármától, a sátán rabságából való felszabadulás ünnepe. Karácsony a nagy tékozló fiú, az ember visszatérése az apai házba, Istenhez. Vagy még sokkal jobban: a kegyes irgalmas atya leereszkedése az elveszett fiúhoz; megy és felkeresi őt, elsőszülött fiát küldi, hogy eltévedt, elveszett testvérét az apai házba visszavezesse. Ezért karácsony a lelki szabadság, de egyúttal a boldog visszatérés és a szent béke ünnepe.
Erről a felszabadulásról szól az ünnepi könyörgés: „Add, kérünk, mindenható Isten, hogy Egyszülötted földi születése minket a bűn igájától megszabadítson, mely alatt a régi szolgaság fogva tart.” Ezért örved az Egyház a harmadik mise graduáléjában: „A föld minden határa látta Istenünk szabadítását; örvendezzetek az Istennek minden föld. Kijelentette az Úr szabadítását a nemzetek színe előtt, kinyilatkoztatta igazságát.” (Zsolt 97) A csendes imában is azért könyörög, hogy Isten minket a karácsonyi titok kegyelme által a bűn minden szennyétől megtisztítson.
Csak aki bele tudja élni magát a pogányság négyezeréves rabszolgaságába, csak aki a mai pogány világ sivárságát ismeri, csak aki maga is szenvedett a bűn szolgasága alatt s átérezte vagy másokban látta mindazt a nyomort, szerencsétlenséget, szolgaságot, szenvedést, mely a bűn nyomában jár, csak az tudja kellőkép megérteni az ajándékot, a kegyet, melyet a bűn járma alól való felszabadítással karácsony ünnepe nekünk hozott. Az ilyen lélek tudja egész szívből mondani: „Ma felragyogott számunkra a megváltás új napja, a régi adósság eltörlésének napja, az örök boldogság napja.” (2. resp.)
II. A földre szállott mennyei béke
„Ma az égből az igazi béke szállt le hozzánk a földre, ma az egész világon méztől áradóak lettek az egek.” (2. resp.) – Mintha egy nagy békecsókban lehajolt volna az ég a föld fölé s egész édességét kiöntötte volna a világra. A földi béke, mely Jézus születésének kísérője volt, csak kedves mellékzöngéje annak az isteni békének, melyben a menny a földet, Isten az embert, az atya a tékozló fiút, a jó pásztor az elveszett juhot magához ölelte.
Ez a béke visszaadta az emberi szívnek a nyugalmat és boldogságot. Ez a béke kiegyenlítette az ég s a föld között tátongó mély szakadékot az irgalom s a bocsánat teljességével. Ez a béke jóbarátokká tette az ellenségeket s az ember lelkében alávetette a szenvedélyek vadállatait az értelem, a természet vadhajtásait a kegyelem uralmának.
Csak a karácsonyi titok komoly megszívleléséből és őszinte átéléséből fakadhat ma is a világ és az ember számára az igazi, a tartós, a soha meg nem bontható s meg nem zavarható béke. Nem a szuronyokon és az ágyukon, hanem a betlehemi jászol szegényes deszkáin épül fel a világ békéje. Ez mutatja meg ennek a jászolban fekvő gyermeknek hatalmát, melyről a próféta mondja: „Kisded született nekünk és fiú adatott nekünk, kinek vállán van a fejedelemség és nevét csodálatosnak, tanácsadónak, Istennek, erősnek, a jövendőség atyjának, a békesség fejedelmének fogják hívni.” (Iz 9,6) Ő lesz szerzője annak a nagy örömnek, mellyel vigadni fognak, mint akik vigadnak aratáskor, amint a győzedelmesek örvendenek a szerzett zsákmánynak. Ő töri majd szét a zsarnokság igáját és hozza meg a szakadatlan béke uralmát. (Iz 9,3-5) „Az ő napjaiban a béke bősége lesz, és uralkodni fog.” (Vö. Zsolt 71,7-8) Övé az ég s övé a föld; a földkerekségét s ami azt betölti, ő alapította: jog és igazság székének alapja. (Offert., Ps. 88)
Ez a karácsony dicsősége. Azért hív fel minket az Egyház: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett.” (Ps. 93. Introit.) És az angyal hirdeti: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek.” (Lk 2,14)
III. Az emberré lett Isten és a gyermeket szülő Szűz csodája
„Ó csodálatos nagy és szent titok, kiált fel a mai napon az Egyház, hogy az állatok a jászolban feküdni látják Urukat, aki a földön megszületett.” (4. resp.) Valóban csodadolgokat művelt az, akinek „csodálatos” a neve. A láthatatlan, felfoghatatlan Isten látható, fogható, érzékelhető, tapintható lesz. Már nemcsak az értelem képes a látható jókból felismerni azt, aki van (vö. Bölcs 13,1), hanem az érzékek is szemlélik és foghatják Alkotójukat, aki mint gyermek a jászolban fekszik. Állatok lehellete melengeti, állatok szeme láthatja, állatok részvéte veszi körül a láthatóvá, foghatóvá, emberré, gyermekké lett Istent. Láthatóvá lett, hogy az embert a láthatatlan javak szeretetére ragadja. (Kar. pref.)
Aki a mezők liliomait ruházza, a kemény szalmán fekszik a jászolban. Aki a csillagok lángjait gyújtja, fázik a hideg éjtszakában. Aki az ég madarait táplálja, kevéske tejjel megelégszik, melyet szűzi emlő nyújt neki.
Ó, mily csodálatos ez a szűzi anyaság maga! „Ó Boldogságos Szűz, – kiált fel ismét az Egyház – akinek szent teste méltó volt az Úr Krisztust hordani. Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled!” (2. resp.) „Boldogságos Isten anyja, Mária, – mondja tovább – akinek szent teste sértetlen maradt, ma szülte a világ Megváltóját. Boldog ő, aki hitt, mert beteljesedett rajta minden, amit neki mondott az Úr.” (5. resp.) „Szent és szeplőtelen Szűz, – folytatja – nem tudom, hogyan is dicsérjelek; mert akit az egek nem tudtak befogadni, azt méhedben hordottad. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.” (6. resp.) „Boldog Szűz Máriának teste, mely az örök Atya Fiát hordta, és boldogok az emlők, melyek az Úr Krisztust táplálták, aki ma a világ üdvösségéért a Szűztől születni kegyes volt.” (7. resp.)
Ily szavakkal dicsérte később az Üdvözítő Anyját az az asszony, aki felkiáltott: „Boldog a méh, mely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál.” De Jézus kiigazítja dicséretét e szavakkal: „Sőt inkább boldogok, kik az Isten igéjét hallgatják és megőrzik azt.” (Lk 11,27-28) Ezekkel a szavakkal rámutatott arra a boldog valóságra, hogy az isteni Ige, Jézus befogadása, megszületése által lelkünkben mi is valamiképp Szűz Mária boldogságában részesülhetünk. Hiszen ugyancsak ő mondotta más helyen, mikor hírül adták neki, hogy édesanyja és rokonai kint várják: „Ki az én anyám, és kik az én atyámfiai? És kiterjesztvén kezét tanítványai felé, folytatja az evangélista, mondá: Íme az én anyám és az én atyámfiai. Mert aki Atyám akaratát cselekszi, ki mennyekben vagyon, az az én fivérem és nővérem és anyám.” (Mt 12,48-49)
Ezt a lelki megszületését Jézusnak akarjuk átelmélkedni a következő elmélkedésben. Ez lesz a karácsonyi ünnep legszebb eredménye, ha Jézus, az isteni Ige minél tökéletesebben lelkünkben is megszületik. Ezt kérem már most az imádságban.
Imádság
„Jézus, ki élsz Szűz Máriában, jöjj és élj énbennem szentséged szellemében, erősséged teljességében, erényeid igazságában, utaid tökéletességében, titkaid egységében és uralkodjál szellemed erejével minden ellenséges hatalom fölött Atyád dicsőségére. Amen.”