„Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna.” (Ék.2;21)
Nyolc nappal a Megváltó születése után szülei elvitték Őt, hogy elvégeztessék a körülmetélést. Ezt Isten parancsolta meg Ábrahámnak. Akkor az Úr azt ígérte, hogy örök szövetséget köt Ábrahám utódaival:
„Ez a szövetségem közöttem és közöttetek, és utódod között, amelyet meg kell tartanotok: metélkedjék körül közöttetek minden férfi, metéljétek körül előbőrötök húsát, hogy az legyen a jele a szövetségnek közöttem és közöttetek. Nyolcnapos korában metéljenek körül közöttetek minden fiúgyermeket, nemzedékről nemzedékre…” (Ter. 17, 10-12).
Az Úr az emberek iránti mérhetetlen együttérzéséből és végtelen szeretetéből kifolyólag felvette a saját maga által teremtett emberi természetet, méghozzá e testet annak bukott és halandó állapotában. Maga eközben teljes mértékben bűntelen maradt.
A körülmetélkedés elvégzése, a bűnös emberek halandóságát szimbolizálja. Az Istennel, a tisztával és a bűntelennel való szövetségről tesz tanúbizonyságot. Maga Isten és a Törvény alkotója elfogadta a szövetség általa elrendelt jelét. Eljövőn a földre, Krisztus alázattal teljesítette a Törvény minden előírását, mutatván ezáltal, hogy az Ótestamentum homályos szimbólumai Őbenne nyernek magyarázatot.
Az e napon kiontott néhány csepp vér azon vér előképe, ami a Kereszten ontatik ki, hogy lemossa a világ bűneit, és megszabadítson bennünket az átoktól. Éppen ezért az Úr körülmetélésével együtt a megváltásunk ezen egész titkára is emlékezünk.
Az Új Ádám körülmetélése véget vetett az ószövetségi testi körülmetélésnek, és az Ő vére által kezdődött az Új, valódi Szövetség, amit a „szellemi körülmetélés” jelez. Ez a valódi szellemi körülmetélés, az új néphez való tartozás jele, az Úr életet adó halálával és Feltámadásával való közösségben magától a haláltól való megszabadulás által történik.
Pál apostol és a többi apostolok ezért léptek fel azok ellen, akik arra akarták kényszeríteni a kereszténnyé váló pogányokat, hogy végezzék el a testi körülmetélkedést.
„Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel. Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel, annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki Őt a halálból feltámasztotta. (Kol.2;11-12.)
„Krisztus Jézusban ugyanis nem az számít, hogy valaki körülmetélt vagy körülmetéletlen, hanem csak a hit, amely a szeretetben teljesedik ki.” (Gal.5;6.)
„Metéljétek körül magatokat az Úrnak és távolítsátok el szívetek előbőrét, [ti, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói]! Nehogy kitörjön haragom, mint a tűz és olthatatlanul fellobbanjon gonosz tetteitek miatt.” (Jer.4;4)
„A körülmetélés hasznodra válik, ha megtartod a törvényt, de ha áthágod a törvényt, körülmetéltből körülmetéletlenné válsz. Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, körülmetéletlenül is nemde körülmetéltnek számít? Ilyenkor a származása szerint körülmetéletlen, aki megtartja a törvényt, ítélkezik fölötted, mert a törvény betűje és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. Nem az a zsidó, aki látszatra az, s nem az a körülmetélés, ami a testen látható, az a zsidó, aki bensőleg az, s aki nem betű szerint, hanem lélek szerint körülmetélt. Az ilyen nem embertől, hanem Istentől kapja a dicséretet.”(Róm.2;25-29)
Ugyanígy, prófécia formájában parancsolta meg Isten Ábrahámnak, hogy az újszülött gyermek élete első hét napja – az idők teljességének szimbóluma – eltelte után végezzék el a körülmetélést. A szokásnak megfelelően József ezen a napon nevet adott a gyermeknek, azt, amit az angyal mondott neki: Jézus, vagyis Üdvözítő.
„Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” (Mt.1,21)
„Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni.”(Lk.1,31)
A nyolcadik napon történt meg az átmenet az enyészet világából az örök életbe. Ez számunkra Krisztus Feltámadásában tárult fel. Születése utáni nyolcadik napon körülmetéltetvén, Krisztus ily módon eljövendő Feltámadását és a mi haláltól való megszabadulásunkat jelenítette meg.
Már e név által feltárult, hogy milyen célból jött el a földre, hogy az örök Isten és Teremtő miért vált emberré. Jézus nevébe van foglalva üdvösségünk minden titka. Több mint egyszerű név. Misztikus módon jeleníti meg magának az Üdvözítőnek a Személyét az Ő győzedelmes magasztosságában.
„Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” (Fil. 2,9-11.)
A Szentírás, és a szentek életének számtalan példája tanúsítja, hogy Jézus nevének hittel való elhívására csodák történnek: elűzetnek a démonok és a sötét erők, mintha Istenségének tüze égetné őket.
Így teljesül Krisztus ígérete:
„amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban” (Jn.14,13.)
„Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának.” (Kol.3,17)
Ha minden körülmények közt és minden lélegzetünkkel a szent imát mondjuk:
„Uram, Jézus Krisztus, irgalmazz nekem bűnösnek”,
akkor az Úr élni fog a gondolatainkban, vezetni fogja cselekedeteinket, megtisztítja a szenvedélyeinket és fokozatosan meggyökerezvén a szívünkben, feltündököl bennünk Orcájának isteni világosságával.
Az Úr születése utáni nyolcadik napon történt körülmetélésének emlékezete:
Jézus szent nevének és a Jézus imának az ünnepe, ami által leárad reánk a Szent Lélek kegyelme.