Midőn Krisztus a keresztséget, miként láttuk – az üdvösség szükséges eszközévé tette, ezzel egyben az egész emberi nemet, melynek megváltásáért a világra jött, annak felvételére kötelezte. Ez már az ő általános üdvözítő szándékából következik, melynél fogva: „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére jusson”. (1Tim 2,4) A keresztség felvételére egyébként minden kivételt kizáró isteni parancsot is adott, midőn mennybe szállta előtt a legünnepélyesebb formában kihirdeti: „Elmenvén az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hiszen és megkereszteltetik, az üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik”. (Mk 16,15.16) Az apostol szerint tehát „nincs többé zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem asszony; mert ti mindnyájan egyek vagytok (a szent keresztség által) Krisztus Jézusban”. (Gal 3,28)
A felnőtteknek – nagyon természetesen – mint a többi szentséghez, úgy a keresztséghez bizonyos felkészültséggel kell járulniuk. A Szentírás több helye mint ilyet nevezetesen a hitet s töredelmet állapítja meg. Ez utóbbi körülmény éppen olyan fontos, mint érdekes kérdés tárgyalására nyújt alkalmat. Miképpen vélekedjünk a kisdedek keresztségéről, kiket a hitre s töredelemre még képtelen, öntudatlan állapotban viszünk a keresztkúthoz?