„A második gyertya a reményt dalolja…”
„Lelkünkben is oszlik már a sötétség hisz asztalunkon már két gyertya ég
s a távolban valahol, hol földet ér az ég a próféták szavában testet ölt a Reménység”
Advent második vasárnapja, amikor hirtelen kétszeresére növekszik a Jézus Krisztus eljövetelét szimbolizáló fény a koszorún – a három lila és egy rózsaszín gyertya közül már kettő ég e naptól egy héten át kapó egyházi ünneppel, a szeplőtelen fogantatással.
Jó alkalom ez tehát arra, hogy tisztázzuk, miről is szól ez az ünnep valójában.
A Magyar Katolikus Lexikon fogalommeghatározása szerint a szeplőtelen fogantatás olyan fogantatás, amelyet Isten megőriz az áteredő bűntől, vagyis az első emberpár eredeti bűnétől – ettől szabadítja meg az embert a keresztelés, és kezdődik minden tiszta lappal.
Meggyújtjuk a második gyertyánkat is az adventi koszorún, de mégsem elég ez a tűz, ez a fény, ez a lángolás, mert ez csak a külső sötétséget képes eloszlatni.
„A második gyertya a reményt dalolja…”
„Lelkünkben is oszlik már a sötétség
hisz asztalunkon már két gyertya ég
s a távolban valahol, hol földet ér az ég
a próféták szavában testet ölt a Reménység”
Adventben mindig reménnyel várakozunk. Azzal a reménységgel, hogy egyre közelebb ér hozzánk a mennyek országát hirdető és megvalósító Jézus.
Azzal a reménnyel várakozunk, hogy hamarosan találkozunk a Megváltóval, az Isten Fiával.
Adventben mindig reménnyel várakozunk…?
De vajon tényleg él bennünk a remény…?
Az adventi készület idején erősíteni szeretnénk magunkban a reményt és szeretnénk felébreszteni azt a reményvesztett emberekben. Jézusnak egykor megesett a szíve az embereken, akik olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok.
Vajon megesik-e a szívünk korunk csalódott és remény nélküli emberein…?
A remény olyan érzés a szívünkben, amely az örök élet és Isten felé irányít. Adventben szeretnénk sokaknak visszaadni elveszett reményüket. Nekünk a Szentlélek Istenre van szükségünk ahhoz, hogy körülöttünk ne csak a gyertyák égjenek, a külső fények világítsanak, hanem lángra lobbanjon szívünkben a szeretet és az Isten utáni vágy, amely képes lesz eloszlatni a belső, a bűn okozta sötétséget.
Adventi gyertyák ragyognak fénylő csillagként;
egy, kettő, három, négy,
hajad lágy selymén táncol a lobogó fény.
Csitt! Ne szólj, csak ülj ide mellém,
hiszen most szívünk beszél;
kezedet fogva a szeretet árad szét.
Kérlek, ne szólj – csak ölelj, míg e láng ég!
S ha kialszik mind a négy,
szenteste gyúl helyettük ünnepi fény…
És nem kell, csupán egyetlen ajándék,
mit szívem karácsonyon úgy remél:
láthassam szemedben csillogni még,
sokáig e szépséges, adventi gyertyafényt.
Köszönjük meg Istennek, hogy Mária tiszta lényében testet öltő Jézus kiszabadított bennünket a bűn halálos szorításából, …és imádkozzunk, hogy a Szeplőtelen Szűz példáját követve az élet sötét óráiban is elfogadással, igennel tudjunk válaszolni Isten hívására, rejtélyes közeledéseire. A mi életünkben is valami új kezdődhet el, ha Máriához hasonlóan mi is befogadjuk életünkbe Jézust. Ez a lelki újjászületés bennünk is Isten Lelke által történhet meg. Imádkozzunk az újjáteremtő Lélekhez:
„Szentlélek Isten, add, hogy minden pillanatban rád figyeljünk!
Oly gyakran elfelejtjük, hogy bennünk laksz, bennünk imádkozol, és általunk árasztod ki a szeretetet a világba.
Add, hogy mindig érezzük jelenlétedet, amely szüntelenül megújít bennünket!”
Isten Lelke szeretné számunkra újra felragyogtatni a hit fényét és felszítani bennünk a remény néha már csak pislákoló lángját. Engedjük, hogy megtegye.
Uram! Te tudod, milyen nagyon vágyom arra, hogy veled töltsem az időt. Hiszem, hogy ebben az elmélkedésben itt vagy velem, és soha el nem hagysz. Mivel szeretlek, egyetlen vágyam, hogy örömet okozzak neked és vigasztaljalak a tabernákulum magányában. Bízom határtalan kegyelmedben, mely megtestesülésedben is megnyilvánult. Remélem, egy napon égi országodban találkozunk majd.
ADVENTI ÉNEK
Világmegváltó Istenünk, Hit-gyújtó, égi Tűz,
Halld meg az adventi énekünk És minket egybe fűzz!
Veled egységben lelkesen Járjuk az életünk,
Világmegváltó Istenünk, Ébresztő, égi Tűz.
Igédben bízva egykoron Hittel vártak Reád,
Míg csillag gyúlt, s a hegyorom Zengte Igéd szavát!
Veled egységben, lelkesen Együtt, imádkozón,
Igédben bízva egykoron Hittel vártak Reád!
Világmegváltó Istenünk, Hit-keltő, égi Tűz,
Halld meg adventi énekünk, S magadtól el ne űzz!
Veled egységben, mindnyájan Karácsonyban hiszünk,
Világmegváltó Istenünk, Minket egységbe fűzz!
Adventi áldás
Áldjon meg Isten a reggel kávéillatú békéjével,
az új nap reád váró lehetőségeivel!
Áldjon meg Isten a dolgos órák izgalmával,
az alkotás szép szabadságával,
a találkozások ajándékaival!
Áldjon meg Isten a hazatérés jóleső érzésével,
a közös vacsora hangulatával, az egymásra figyelés örömével!
Áldjon meg Isten az éjszaka puha csendjével,
az erőt adó békés álommal, az új reggel reményével!
Áldjon meg Isten a benne való bizalom erejével,
az egyszerűséggel megelégedő emberséggel.
a hétköznapok igazi csodáival, az ünnep teljes ragyogásával!
Egy kis advent:
Juhász Gyula: Karácsony felé…
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.