Példája: „Segíts másokon!” – „A jóságról pedig ne feledkezzetek meg”
„Szent Miklós ünnepén nagy az öröm a gyereknép között. Nagy szeretet loboghatott ebben a szent püspökben földön jártában, hacsak a reá való távoli emlékezés is ennyi öröm és boldogság forrása. Minden esztendőben megjelenik alakja a gyerekképzelet ragyogó világában, és hozza a cukrot meg a virgácsot, ki mint érdemelte.”
A katolikus egyház december 6-án emlékezik meg Szent Miklós püspökről, aki nagylelkű és bőkezű felebaráti szeretetével a karácsony előhírnöke.
Szent Miklós, a kis-ázsiai Myra püspöke, akit a későbbi korokban a keresztények a gyermekek, a tengerészek, a kereskedők és a gyógyszerészek patrónusaként tiszteltek, – a nyugati kultúrkörben a gyermekek megajándékozásának ünnepe lett.
Szent Miklós családja
Szent Miklós családja Patara városában élt. Hitüket, vallásosságukat a család leszármazottai magától Pál apostoltól kapták, aki két alkalommal is járt ezen a földön. A család őseire olyan hatással voltak ezek a látogatások, hogy minden generációból a családban kellett lenni egy papnak.
Miklós gyermekkorában Nagybátyja volt Patara város érseke.
Itt már ebben az időben a lakosság fele keresztényként élt. Család is mindennapi hitéletet gyakorolt, miközben 50 hektáros narancs és déligyümölcs ültetvényen gazdálkodott. Több száz ember dolgozott az ültetvényeken, az Ő gyermekeiknek is kötelező volt az ingyenes iskola, melyet érsek nagybátyja és Miklós családja tartott fenn.
Egyházi ünnepeken minden ültetvényeken dolgozó munkás és gyermekeik, közös ünnepi lakomákon vett részt. Ilyenkor ruhákat osztottak, és a fizetésen kívül pénzadományokat kaptak.
A 253-ban egy pestisjárvány tört ki, amelyben szülei odavesztek, s Őt több hónapi kezelés után Nagybátyja mentette meg, és vette magához a patarai kolostorban.
Szent Miklós, a kis-ázsiai Myra püspöke, akit a későbbi korokban a keresztények a gyermekek, a tengerészek, a kereskedők és a gyógyszerészek patrónusaként tiszteltek. Miklóst a legendák az elesettek bőkezű támogatójaként őrizték meg, ebből eredően pedig emléknapja – december 6. – a nyugati kultúrkörben a gyermekek megajándékozásának ünnepe lett.
Szent Miklós legendája
Krisztus után 245-ben Kis-Ázsiában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával érsek Nagybátyjához, Patara város kolostorába költözött. Felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta.
Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Emberszeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált! Zarándokútról visszafelé, betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol legendás körülmények között püspökké választották.
52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspökük, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította.
Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején a teljes Egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az Egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az Egyházból!
Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is:
…A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott. Három férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni.
Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon.
A lányok azt hitték csoda történt.
Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben.
Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és zárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett.
Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel, az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően.
„….Volt egy szomszédja, nemes ember, aki szükségre jutván, három szűz leányát utcalánynak adni kényszerült, hogy szégyentelen üzletük jövedelméből élelemhez jussanak. A szentnek tudomására jutott a dolog, és elborzadt a gyalázatos bűn miatt. Egy csomó aranyat rejtett egy kendőbe, és az éj leple alatt, az ablakon keresztül, titokban bedobta a házba, majd ugyanolyan titokban távozott. Reggel fölserkenvén az ember megtalálta az aranyat, és Istennek hálát adva, kiházasította elsőszülött leányát….”
Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel.
Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte „Noel Baba”-nak, ami azt jelenti ” Ajándékozó Apa”.
„Miklós püspök egykor régen, Segített a szegény népen. Őt dicsérte koldus, árva Emlékezzünk jóságára!”…
Szent Miklós a hajózók védőszentje
Patara városában a kolostori életet során, a tanulás és sportoláson kívül más teendője nem volt. Így a mintegy 180 cm magasságú fiatalember, aki napi több órát töltött tornával, egy szikár minden erőpróbát kibíró alkat lett. Kitűnő úszó volt, néha több kilométerre beúszott a tengeren. Így történhetett meg, hogy egy tengeri út alkalmával a bajban bátran vetette magát a habok közé, hogy segítsen másokon. Egy ilyen cselekedete után, amit csodának hittek az emberek, vált a hajózók védőszentjévé.
Az eset 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokúton történt.
„…Akkoriban is rendszeresen zarándokoltak az emberek a Szentföldre. Ezt tette az ifjú Miklós pap is. Ezek a zarándoklatok, ősszel történtek, amikor nem volt olyan nagy meleg. Igen ám, de ilyenkor a tenger az egyik pillanatról a másikra kiszámíthatatlanul viharos tud lenni. Ezért a zarándoklatra tartó hajók, biztonságból egymáshoz közel, konvojszerűen haladnak.
Ezen az úton is kitört egy váratlan vihar. Miklós pap hajója mellett alig száz méterre haladó hajónak az orrvitorla árbóca kitört, ennek helyre tételéhez legalább két ember kell. Ki is mentek elvégezni a munkát, de mind kettőt lesodorták a hullámok.
Tudni kell, hogy ezek a kishajók 3-5 fős személyzettel rendelkeztek, így nem volt ki megjavítsa a hajót, ami ez által süllyedésre volt ítélve. Valamint azt is tudni kell, hogy aki viharban a tengerbe esik, annak nincs túlélési esélye!
A helyzetet látva Miklós pap, gondolkodás nélkül a vízbe vetette magát, és elsőként a két fuldokló tengerészt mentette ki, és ezt követően kapaszkodott fel a tehetetlenül hánykódó hajóra, ahol egymaga helyezte vissza az orrvitorla árbócát, majd megköszönve Istennek a segítségét, imádkozni kezdett.
Közben a megrémült és a hajófenékbe menekült emberek csak azt vették észre, hogy a hajó stabilizálódott, és amikor kimerészkedtek a fedélzetre, egy a hajójuk elejében imádkozó embert láttak. Mindenki arra gondolt az ismeretlen megjelenésével, hogy valami égi Szent segített rajtuk.
Az ima befejeztével, pedig szemük láttára belevetette magát a habok közé és eltűnt. Ez a tengerbe ugrás egyet jelentett az odaveszéssel, s ezért ezt egyszerű ember nem tehette. Amikor elcsendesült a vihar, mindenki megdöbbenésére, a vízbe esett halott tengerészek nyugodt álmukat aludták a hajófenéken.
Miklós, zarándokútról hazafelé ellátogatott Anatólia fővárosába, Myrába. Itt legendás körülmények között püspökké választották.
Majd később, amikor a Jeruzsálemi út tengerészei közül néhányan Myrába jártak, hálaadásra betértek imádkozni a templomba, ahol megköszönték Istennek megmenekülésüket.
Szent Miklós püspökben felismerték a hajójukon a viharban imádkozó személyt, s ettől kezdve a tengerészek hozzá imádkoztak a bajban, és így a védőszentjükké vált…”
Szent Miklós püspökké választása
Myra városa (Demre), abban az időben Anatólia fővárosa. Az egész földrész eredetileg a kalózok mekkája volt. Az összerabolt kincsek, jó gazdasági alapokat teremtettek az utókornak is. mediterrán éghajlata kedvezett valamennyi déligyümölcsnek, kertészeteknek. Így a kereskedelem, narancs és olajültetvények gazdagságot biztosítottak a lakosságnak.
Myra városában a püspöki kar elanyagiasodott, és korrumpálódott.
Ezért a püspökök, rendszeresen váltogatták egymást. Volt, aki csak néhány hónapig töltötte be ezt a szerepet, de volt aki kihúzta másfél évig is. 270-ben érkezett el az idő, amikor a püspöki tisztért való versengésben már nem tudtak megegyezni, és négynapi vádaskodás, és ön jelelölések után, valamint az egyik főpap látomására a püspöki kar olyan határozatot hozott: „rendben, akkor az legyen Myra városának püspöke, aki felszentelt papként elsőnek jön be a városkapun.”
Ekkor érkezett meg a Jeruzsálemi zarándokútról hazafelé tartó Miklós pap. Azonnal, mint főméltóságot fogadták a városkapuban, és vezették a püspöki kar elé, ahol rögtön püspökké választották. 52 évig töltötte be ezt a szerepet.
Szent Miklós csodái
Miklós püspök, amellett hogy egyházi vezetője volt a népnek, a szüleitől örökölt jó üzleti érzékkel is rendelkezett. Legenda költők ezt használták ki és misztifikálták történeteit.
„…Búzatöbbszöröző csodája egyszerűen a következő: több éves aszályos esztendőt követően teljesen kifogytak a gabonatartalékok, még a vetőmagokat is megették az emberek. Egyiptomból, Olaszországból hoztak be búzát. Egy alkalommal a Myra-i kereskedelmi flotta, majdnem teljes egészben odaveszett egy viharban. Így már több hónapja nem volt kenyere a népnek.
Ekkor kötött ki egy olasz kereskedelmi flotta vizet felvenni a kikötőbe. Ez tudomására jutott Szt. Miklósnak, és azonnal odasietett. Alkudni kezdett a kereskedőkkel, de azok nem engedtek a gazdájuk utasításából, és tovább akartak állni rakományukkal.
Ekkor Miklós azt mondta: „ha partra teszik a búzát, akkor bár néhány héttel később, de kiköthettek a búzátokkal az eredeti célállomáson, s a most kapott búza ára is megmarad, és a hajótok ismét tele lesz búzával!”
Erre belementek az alkuba, amikor Miklós a helyi kereskedők tudta nélkül dupla áron kifizette a gabonát. A hajósok visszasiettek Görögországba, ismét megrakodtak búzával, és elszállították azt eredeti helyére. Közben újraépült a Myrai flotta, de arra beköszöntött a tél, és a viharos évszak. Ezért a tengerészek nem mertek útnak indulni. Így maga Miklós püspök szállt fel a vezér hajójára, és sikeresen megtették többször az oda – vissza utat tele rakománnyal. Ezekben az aszályos években, Szt. Miklós majdnem a teljes vagyonát a nép étkeztetésére fordított.
…Hallotta egyszer Miklós püspök, hogy ki akarnak végezni városában három ártatlan embert, ugyanis a helytartó szemet vetett vagyonukra. Miklós futva hagyta magukra a császár éppen nála levő küldötteit, erőszakkal akadályozta meg a kivégzést. Amikor a küldöttek dolgukat kiválóan elvégezték, és visszatértek a császárhoz, jó munkájukat a császár hálásan megjutalmazta.
Az udvari intrika azonban nem nézte jó szemmel sikerüket, hamis vádakkal börtönbe juttatták őket, sőt már kivégzésüket is kitűzették. A császári küldöttek ekkor, visszaemlékezve Miklós püspök hősies segítőkészségére, reménytelenségükben szentünkhöz fohászkodtak.
A segítség ekkor sem maradt el. Szent Miklós megjelent álmában Konstantin császárnak és ráparancsolt, hogy a három küldöttet még az éjjel bocsássa szabadon. Konstantin személyesen nem ismerte Miklós püspököt, nem is akart az álomnak engedelmeskedni. Mivel nem tudott már tovább aludni, felkelt, és még az éjjel elment a császár az ítéletet hozó bíróhoz.
Meglepetésükre a bíró ugyanazt a látomást álmodta. Nekiláttak ezért, gyorsan újravizsgálták az ügyet, és kiderült, hogy a három hivatalnok ártatlan. Hálás szívvel mentek Miklós püspökhöz köszönetet mondani…”
Szent Miklós sírja
Demre közepén fekszik a Szt. Miklós templom, melynek oldal kápolnájában található Szent Miklós sírhelye, amely 1956-ban ásatások során került elő. Myra folyó teljesen betakarta homokkal, ma 3 méterrel a felszín alatt van.
1087-ben olasz tengerészek a sírt feltörték, és elrabolták Szt. Miklós csontvázát. Sietségükben néhány csontot ott felejtettek, amelyet ma Antalyában őriznek.
Már a 4 sz-ban állt ezen a helyen a templom, de a mai Szt. Miklós templom a 7 sz-ban épült. A 9 és a 11. sz.-ban megrongálódott a keresztény és arab háborúban. A 11. sz. végén lett jelenlegi formájában helyre állítva.
A ma látható mozaikok abból az időből származnak.
1860-ban az orosz cár, Anna Galidscha megújította. Ezt láthatod alábbi képeken, valamint annak mennyezeti freskóját, ill. a harmadik képen Szent Miklós püspök sírját , ami a templomon belül helyezkedik el. Majd Szt. Miklós szobrát a templom előkertjében, amelynek talapzatán valamennyi nemzet zászlója megtalálható, ahol ünneplik Őt december 6-án.
Szent Miklós sírján látható rongálás az olasz kereskedők által felbérelt kalózok 1087-es műve, amikor a csontok egy részét és a sírban levő ereklyéket Báriba vitték, ahol ma is őrzik ezeket.
A rablás célja az volt, hogy a tengerészek védőszentjének maradványai olasz földre kerüljenek, ezáltal a védőszent nagyobb védelmet biztosít hajózásaik során, ugyanis a rablást megelőző években a viharok kishíján megsemmisítették az olasz kereskedelmi flottát.
Mikor a szent püspök már nagyon elöregedett, betegeskedett és érezte halálát, nagy bizalommal könyörgött a fölséges Istenhez: küldje el hozzá angyalát, hogy a végső harcban mellette álljon. Úgy is történt. Az angyal jelenlétében ajánlotta lelkét a kegyes Istennek és elköltözött e világból a 350. esztendő táján.
Myrában temették el hívei márványkoporsóban. Később Itáliába, Bari városába vitték át a csontjait. Akkor találtak rá, mikor a törökök földúlták Myrát. Halála után is sok csodával dicsőítette meg az Úr Szent Miklós püspököt.
A 10. századtól terjedt el tisztelete.
„…A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. Fogságából végül kiszabadult, hosszú, békés öregkort ért meg. Nagyon idősen, halálát közeledni érezve, Miklós egy angyal segítségével tudott a betegség fájdalmai felett uralkodni. Istennek ajánlva lelkét, szép halállal halt meg. Myrában temették el, azonban egy török támadás feldúlta sírját. A keresztesek felszabadították Myra városát, ekkor találták meg csontjait. Kegyelettel vitték biztonságos helyre, Itáliába, Bari városába.
„…A legenda szerint lelkét angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt…”
A „Mikulás” tehát nagyon is valóságos személy volt, ennek ellenére alakjáról, életéről szinte csak a középkorból fennmaradt legendákból tájékozódhatunk.
Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a „Mikulást….”
Irgalmas Istenünk, alázattal kérünk, Szent Miklós püspök közbenjárására engedd, hogy minden veszedelemben oltalmat találjunk nálad, és az üdvösség útján akadálytalanul haladjunk előre!
† Úr Isten! ki Szent Miklós püspököt számtalan csodákkal megdicsőítéd, kérünk téged, add meg nekünk, hogy érdemei és esedezése által a gehenna tüzétől megszabaduljunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
Szent József oltalmát kérő ima
Mennyei Atyánk! Szent Fiad azt mondta, hogy bármit kérünk Tőled az ő nevében, megkapjuk. Kérjük, add meg nekünk, hogy Szent József nekünk is gondviselőnk, nevelőnk és a gonosz lélek minden settenkedésétől és támadásától védelmezőnk legyen!
Ő a gonosz szellemek réme, mert Tőled kapott hatalmával meghiúsította, hogy a Gonosz vágyai teljesüljenek, amikor az a megváltásunkat már a kezdetén akadályozni próbálta.
Ő az Egyház Oltalmazója és Magyarország pártfogója. Most, amikor a gonoszság és a bűn elárasztotta a világot, bűnbánó, de bizakodó szívvel esedezünk az ő oltalmazó segítségéért.
Szent József
– kérünk, gondoskodj mindenről, ami üdvösségünk érdekében földi életünkhöz szükséges,
– közbenjárásod segítsen, hogy szent Családotok hatékonyan legyen példaképünk,
– segíts, hogy egész életünkben hűek maradjunk az Atya akaratának kereséséhez és teljesítéséhez,
– és halálunk óráján Te is imádkozz értünk! Ámen!
Ima Szent Józsefhez, az Anyaszentegyház védőszentjéhez
Szent József atyai pártfogásodat nem csak magamnak kérem.
Terjeszd védőpalástodat a Római Katolikus Anyaszentegyházra és annak Jézus vérén megváltott minden tagjára, hiszen az egyház téged választott pártfogójának. Amilyen gondos szeretettel védted a názáreti kis családot, úgy vedd szíved gondjaiba Krisztus Titokzatos Testének nagy szent ügyét.
Védd meg minden ellenségtől a hitetlenség és istentelenség minden ártalmától, hadd vezessen
minden lelket az örökkévalóság biztos révpartjára. Állj bölcs tanácsoddal a szentséges atya mellé, hogy biztos kézzel vezethesse egyházát a végső diadal felé.
Áldd meg a püspököket, a papokat, hogy gyümölcsözően munkálkodhassanak a lelkek
megmentésének szántóföldjén. Töltsd el minden katolikus szívét az egyház iránt hűséges tántoríthatatlan hittel és szeretettel. Az egy akolon kívül élő bárányokat is segítsd vissza a Pásztorhoz, Krisztushoz.
Nekem pedig adj ragaszkodó lelkületet, hogy mindig szívemen hordjam egyházam nagy és szent érdekeit, hogy minden erőmmel én is beálljak a nagy arató munkába, hiszen Jézusod maga említette, hogy az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Légy velem életem minden küzdelmében, hogy hősiesen helytállva az egyház szent hajóján eljussak az örök boldogság hazájába. Ámen.