Az írásbeli végrendelet érvényességéhez, ha a végrendeletet egész terjedelmében az örökhagyó írta s aláírta, két tanú, minden más esetben négy tanú szükséges. A tanúknak a végrendelkezésnél együttesen jelen kell lenniök. Becsület dolgában kifogástalanok s olyanok legyenek, kik az örökhagyó személyazonosságát tudják bizonyítani. A sajátkezűleg írt végrendeletnél legalább egy, a más kezével írtnál legalább két tanú tudjon írni s olvasni s értse a végrendelet nyelvét. (C. 4622–1904.) A végrendeletet a szükséges számú tanú aláírja. Az írni nem tudó tanú az okiratot kézjegyével látja el s nevét az írni tudó tanú mint névaláíró írja alá. A saját kézzel írt végrendeletnél, továbbá akkor is, ha az olvasni s írni tudó végrendelkező a végrendeletet nem önkezűleg írta, hanem csak aláírta: a tanúknak a végrendelet tartalmát ismerniök nem szükséges, hanem elégséges, ha a végrendelkező együttes jelenlétükben s általuk értett nyelven kijelenti, hogy az okirat az ő végrendeletét tartalmazza, azt előttük aláírja vagy már előbb általa önkezűleg aláírtnak elismeri s a tanúk azt, hogy ez megtörtént, magán az okiraton, nem pedig annak borítékán igazolják. Evégből tehát egy, a felsoroltakat igazoló záradékot kell szerkeszteni, amelyben nevezetesen bizonyítani kell, hogy a végrendelkező ezt az okiratot a saját végrendeletének jelentette ki. Enélkül a végrendelet érvénytelen volna.
Ha a végrendelkező írni-olvasni nem tud, vagy a körülmények miatt végrendeletét önkezűleg alá nem írhatja, a tanúknak a végrendelet tartalmát ismerniök kell, miért is szükséges, hogy annak nyelvét ismerjék.
Ily esetben a végrendelet tartalmát a végrendelkező s a tanúk együttes jelenlétében a tanúk egyike érthetően felolvassa. Erre a végrendelkező szóval kijelenti, hogy a felolvasott okirat az ő végrendelkezését tartalmazza. Erre a tanúk egyike a végrendelkező nevét, mint névaláíró, az okmányra reávezeti, a végrendelkező pedig kézjegyét írja oda.
Végül a tanúk mindezek megtörténtét a végrendelkező kézjegye után egy záradékban igazolják. Ennek a záradéknak ugyancsak magán az okiraton, nem pedig a borítékán kell lennie.
Az írásbeli magánvégrendeleteknél a végrendelkezés helyének s időpontjának kitétele is szükséges.
Az olyanok, kik a végrendeletben érdekelve vannak, tanúk ne legyenek. (Vö. 1876: XVI. t.-c. 1–12., 14. szakaszok.)