„Ha Mózest és a prófétákat nem hallgatják, ha valaki a halottak közül föltámad, sem hisznek.”
a) Jézus hirdeti a penitenciát, de a mennyországot is, bűnbocsánatot s az evangéliumot. Mindkettő komoly. Komoly, mint az Alpesek örvénye, s kedves, mint a harangvirág az örvény szélén; ünnepélyes, mint az éj s biztató, mint a csillagfény. – Jézus óriási motívumokat állít életünkbe: Isten egyesül az emberrel s isteníti az embert, az Isten-fiúság aureoláját köti mindnyájunk feje köré; de végre is az örökkévalóságra mutat s a „pondus aeternitatis”-t, ezt az óriási eleven erőt hozza öntudatunkra. Az örökkévalóság vár rátok, – ezt hirdeti a köztünk járó világ-világossága, mely ezer nap fényözönével világítja meg nekünk a poklot is. Van boldog vagy boldogtalan örökkévalóság; a boldogtalan örökkévalóságtól féljetek. „Mondom pedig nektek, barátaimnak: Meg ne rettenjetek azoktól, kik megölik a testet… féljetek attól, ki miután megöl, hatalommal bír a gehennába vetni” (Luk. 12,4). Kinek számára van a pokol? Mindnyájunk számára, ha vétkezünk s meg nem térünk. Fél attól Szent Pál, Szent Ágoston is; a szentírás e félelem alól föl nem szabadít, sőt Krisztus letör minden elbizakodást: Barátim vagytok, de elveszhettek, ha komolyan nem akartok, ha nem küzdötök s nem áldoztok.
b) Jézus az örökkévalóság komolyságával néz ránk s áldozatot követel. Szemed fénye s jólléted, síri éj s börtön, kín s vértanúság nem számít a komoly, áldozatos küzdelemben s törekvésben, mely lelked üdvét akarja biztosítani. Tudnod kell minden földi jóról lemondani s minden bajt eltűrni lelkedért. Lépj inkább napsugárból éjbe, szabadságból börtönbe, életből halálba, mintsem hogy lelkedet elveszítsed. – Mentsünk tehát, hozzunk bármily áldozatot, legyünk buzgók, s forraljuk föl a pokol tüzén szívünket, tanuljunk erélyt. Küzdelmes, nagy értékekkel dolgozó, fáradalmas létnek kell annak lennie, melynek végén örök kárhozat, vagy örök boldogság vár ránk.
c) A pokol örvénye fölött emelkedik a kereszt. Tilalomfa az örvény szélén. Erre ne menj. Jézus szenved, s az áldozat végső kimerülésével néz ránk; ez a tekintet megfagyaszt. Értlek Uram; nem szabad elfecsérelnem véredet, érdemeidet s kegyelmedet. Mire való Krisztus s a kereszt, ha nincs pokol, s ugyancsak mire való Krisztus s a kereszt, ha mégis pokolba jövök? Azért mintha a keresztről hallanám, mintha az evangélium lágy szava sivító orkánná válnék, úgy sír s reszket felém […], küzdjetek élet-halálra; itt nem szabad elesnetek! Isten is azt akarja, hogy győzzetek, s mindent rendelkezéstekre bocsát. Tehát rajta, komolyan.