„Nekem szükség annak cselekedeteit tennem, ki engem küldött, míg nappal vagyon; eljön az éjtszaka, midőn senki sem munkálkodhatik” (Ján. 9,4).
a) Átlag a munkában csak a büntetés jellegét látjuk, s ugyancsak láthatjuk, mert van benne belőle; sötét, borongós árny gyanánt kisér végig a történelmen. De másrészt a munkában hasonulunk Istenhez, ki az örök tevékenység. Minden erő, legyen az ész, vagy izom, arra való, hogy tevékenységben adja ki erejét; ha nem teszi, tönkre megy; a munka tehát az élet, az egészség, s a boldogság szükséges eleme; a munka életfejlesztő, életnemesítő tényező. – Ne öljön, ne nyomorítson el tehát a munka; ahhoz az kell, hogy kedvvel, lélekkel végezzük. Akár pénzért, akár magunknak dolgozunk, gondoljunk arra: ez jó nekem, ez éltem tartalma; teszem Istenért, a több életért!
b) Dolgozzunk hivatásosan; akár az ekeszarva mögött, akár a műhelyben, vagy az akadémikus pályán. Jobb értelmes, istenfélő, Istenért munkálkodó földmívesnek, mint rossz mesternek s kontárnak lennem. Rossz, ha a tehetség nem a maga helyén van, ha a géniusz az anyagi gondok közt vergődik; de époly rossz pártfogók révén fölemelkedni s ott fönn be nem válni. Tehát hivatás kell; ahová Isten állít, ott be akarok válni; hisz a főérdek az, hogy mindent jól tegyek. Ez az érzés az én napsugaram! – „Wir leiden am Götzendienst der seelenlosen Arbeit; wir haben das ora et labora vergessen.” Mártát és Máriát együttesen kell lelkembe oltanom. Legjobb volna művelt embernek és kapásnak is lennem, ezzel sok ellentét simulna el bennem is, meg a társadalomban is.
c) Lelkiismeretesen, érdeklődve, célirányosan kell dolgoznom; nem sok mindenbe kapnom. „Pauca agas, si tranquillus esse cupis”, ne sokfélét tégy, akkor nyugodt leszesz; ez nyugtatja az idegrendszert. Nem félni s fázni a dologtól; nem máskorra halasztani. „A halogatás az idő tolvaja.” „Zwischen Heut und Morgen ist eine lange Frist, lerne schnell besorgen, da du noch munter bist” (Goethe). – Jól fölhasználni az időt, s ha nem dolgozik kezünk, dolgozzék lelkünk; akár koncerten, akár sétán vagyunk, foglalkozzunk öntudattal, szeretettel magunkkal s föladatainkkal, Istennel s nehézségeinkkel. Ne lázasan, de szorgalmasan. A láz s az izgalom emészt, a szorgalom derít s enyhít.