Szent Evarisztosz vagy Arisztosz (latinul: Evaristus/Aristus), (kb. 50 – 105/107) volt az ötödik római egyházfő 97-től (nem a mai értelemben vett római pápa).
Szent I. Kelemenre a római püspöki székben Evaristus (Aristus) következett. Életéről keveset tudunk. A Liber Pontificalis szerint egy görög eredetű családból származik. Betlehemben született 50 körül.
Domitianus császár uralkodásának idején választották Róma püspökévé, amikor éppen keresztényüldözések zajlottak. A hagyomány szerint Evarisztosz volt az a római püspök, aki megalapította a bíborosok testületét, amely később a pápaválasztás gyűlése lett. Kr. u. 107-ben halt meg, az Egyház vértanúként tiszteli. Ünnepét október 26-án tartják.
IMA AZ OLTÁRISZENTSÉG ELŐTT
Üdvözlégy, örökké áldott légy, az Oltáriszentségben jelenlévő Isteni Fölség! Isten és ember, Krisztus Jézus, minden áldás és élet kútfeje, menny és föld Ura, Istene, akit az angyalok és szentek imádnak az égben, mi is imádunk téged az Oltáriszentségben.
Hálát adunk neked Istennek fia, aki emberré lettél, aki az üdvösségünkért áldozatul adtad önmagadat a kereszt oltárán, és minden szentmisében részesítesz minket e megváltó áldozatban.
Hittel valljuk, hogy aki e kenyérből eszik, örökké él, hiszen azért adtad magadat lelkünk eledeléül,
a szentáldozásban. Engedd Urunk, hogy sohase vegyünk téged ítéletünkre, hanem a szeretet e szentsége váljék lelkünk üdvösségére. Amen.
Ima az Oltáriszentség előtt
Jézusom, egyetlen szerelmem, Istenem és mindenem, hozzád jövök, ki mint a szeretetnek isteni foglya, be vagy zárva tabernákulumainkba érettünk, szegény teremtményeidért; hozzád jövök, Jézusom, hogy idehozzam nyomorúságaimnak terhét, szükségeimnek sokaságát, a magam és a nekem drága lelkek kívánságait.
Mint egykor a kútnál, úgy vagy itt Jézusom, hogy a szamariai asszonyra várakozzál.
Jézusom, te inni kérsz tőlem; ó, hát mondd meg mit kívánsz vele?
Mondd meg Jézusom, akarod gyöngeségeimet, akarod gyarlóságaimat, akarod kívánságaimat?
Igen, Jézusom, neked adok mindent, s tőled alamizsnaként irgalmasságodat kérem.
Oly’ nagy szükségem van irgalmasságra!
Ó, Jézusom, ha te szomjazol, én is szomjazom.
Te szomjazod az én megszentelésemet, én meg arra szomjazom, hogy kedvedet tölthessem. Halld, Jézusom, addig maradok itt a te lábaidnál, amíg csak kegyes leszel itt tartani, és amikor majd távoznom kell, itthagyom neked irántad való szeretetem zálogául szegény szívemet s arra kérlek, zárd be magaddal tabernákulumodba, hogy téged soha, de soha el ne hagyjon. Ámen.