„Imádkozz és dolgozz, Isten megáld téged!”
Október 19-én Keresztes Szent Pálra emlékezik az Egyház. A misztikus szentet a szent keresztnek és Krisztus szenvedésének különleges tisztelete jellemezte. Megalapította a passzionisták rendjét, teljes nevén a Jézus Krisztus Kínszenvedésének Kongregációját.
Pál édesapja, Lucas Danei kereskedő volt a Genovai Köztársaságban lévő Ovada városban. Első felesége korán meghalt, ezért másodszor is megházasodott. Második felesége, Anna-Maria Massari tizenhat gyermekkel ajándékozta meg. Pál 1694. január 3-án született, s hamarosan utána, a következő évben jött világra János nevű öccse, aki később hűséges társa lett. 1709-ben a család Ovadából visszaköltözött az apa születési helyére, az Alessandria melletti Castellazóba.
A gyermekek közül Pált kereskedőnek szánták, és el is kezdett dolgozni apja mellett, azonban 1713-ban a helyi plébános egyik prédikációja hatására megtért. Elhatározta, hogy egész életét Krisztus szolgálatára és követésére fogja szentelni. Továbbra is dolgozott az üzletben, mellette pedig hitoktatói szerepet vállalt a plébánián. A plébános látszólag teljesen szabad kezet adott a fiatal katekétának, lényegében azonban gyanakvással nézte a tevékenységét. Mivel gyóntatója volt Pálnak, úgy érezte, kötelessége, hogy ismételten kemény próbatétek elé állítsa lelki gyermekét. Pál állta a próbákat, és szelíd alázatosságával úrrá lett a próbatéteken és a plébános bizalmatlanságán is. Ettől a plébános kicsit elbizonytalanodott, és tökéletességre törekvő gyermekének lelki vezetését két kapucinus atyára bízta.
Ez az időszak nem tartott soká, mert a plébános sürgősen keresett egy magához hasonló gondolkodású gyóntatót Pál számára, és meg is találta Don Policarpo Cerutti személyében, aki az alessandriai székesegyház penitenciárius kanonokja volt. Mivel ez a jó kanonok eleve rettegett minden rendkívüliségtől, Pál imádságos életét a gőg megnyilvánulásának minősítette, amely ellen szigorú parancsok kíméletlen megtartásával akart küzdeni.
Ennek megfelelően elrendelte, hogy Pálnak a végső dolgokról: a halálról, az ítéletről és a kárhozatról kell elmélkednie. Mindazonáltal Don Ceruttinak be kellett látnia, hogy Pál imaélete valóban nem mindennapos jelenség, mert mit tarthat egy ,,lelki átlagember” az olyan gyónó gyermekéről, aki naponta legalább hét órát töltött imádsággal és más lelkigyakorlatokkal?
De Istennek hála, élt Alessandriában egy püspök is, aki barnabita szerzetes létére több megértést tanúsított Pál iránt. Pál feltárta a püspök előtt: imádságai során kialakult benne a meggyőződés, hogy neki olyan szerzetesi közösségben kellene szolgálnia Istent, amelynek tagjai fekete reverendát hordanak, és a szívük fölött egy jelvényt viselnek; a jelvényben egy szív fölött kereszt áll, amely körül ez a felirat olvasható: Jesu Christi Passio, azaz Jézus Krisztus szenvedése. Magának az öltözetnek is azt kell hirdetnie, hogy viselői nagyon közelről akarják követni a szenvedő Krisztust.
A püspök, Francesco di Gattinara felismerte, hogy Pál kérése szokatlan ugyan, de nem képtelenség, mert észrevette az ifjú lelkében misztikus bensőséggel égő szeretetet Krisztus szenvedése iránt. Ezért 1720. július 22-én megáldotta és átadta Pálnak az általa megálmodott ruhát, amely később a passzionisták rendi ruhája lett.
Az 1720. esztendő vége felé egy negyvennapos lelkigyakorlat gyümölcseként Pál megfogalmazta első szabályzattervezetét, amelyet alapítandó közösségének szánt. Benne – sok itáliai példát követve – a legszigorúbb vezeklést és szemlélődést a széleskörű apostoli tevékenységgel kapcsolta össze. Mivel az érvényben lévő kánonjog a rendalapításhoz pápai jóváhagyást írt elő, a püspöktől kapott engedély csak neki személy szerint szólt, s ennek értelmében egyedül ő élhetett az egyházmegye területén az általa kívánt életformában.
Keresztes Szent Pál Kis szabályzata
Légy gyenge Krisztus kedvéért. Az Ő szenvedése legyen mindig szívedben.
Légy hű Isten akaratához. Engedd, hogy Isten meggyökerezzen benned.
Krisztuson keresztül egész életed dicsérő himnusz lesz.
Vigyázz és imádkozz.
Szeresd testvéredet Istenben. Szeresd Istent testvéredben.
Osztozz másokkal: szenvedésükben, örömükben, reményeikben.
Legkedvesebb testvéreid legyenek a szegények.
Minden teremtmény Istenhez vezethet.
Alázattal, egyszerűen és békével járj Istened előtt.
Remélj… még akkor is, ha boldogtalanság vesz körül.
Örömöd forrása Isten örök boldogsága.
Távoli terve egy új szerzetesrend volt. Ezt szem előtt tartva megkezdte a remeteségből és apostolságból ötvözött életet. A püspök engedélyének birtokában remetei magányából volt segítségére a közeli falvak és városok legelhagyottabb, legszegényebb embereinek. Néhányan csatlakoztak hozzá, de öccsét, Jánost leszámítva sorban elhagyták, mert nem bírták elviselni a vezeklés szigorúságát. Amíg Pál mellett voltak, különböző helyeken működtek mint hitoktatók, s nagyra becsülték őket mint böjti szónokokat, betegápolókat és tábori papokat. Minden munkájuk után visszavonultak a remeteségükbe, ami arra vezetett, hogy Pál később a kolostort is ,,Visszavonultság”-nak nevezte.
Addig azonban, amíg Pál megépíthette az első kolostort, húsz évnek kellett eltelnie. Csak 1724-ben kapott szóbeli jóváhagyást III. Benedek pápától, s az is csak arra szólt, hogy társakat vehet maga mellé. 1726 végén a testvérek Rómában átvették a San Gallicano-kórházat, s ekkor maga a pápa szorgalmazta, hogy a legrövidebb időn belül szenteljék őket pappá. Ez új lendületet adott missziós munkájuknak, és új területeket is megnyitott előttük. Az azonban hamarosan kiderült, hogy a betegápolásra olyan szinten, hogy egy kórházat fenn tudjanak tartani, az atyák nincsenek felkészülve.
Visszatértek hát az Orbetello közelében lévő Monte Argentario-remeteségbe, és a helyi főpásztorok engedélyével – írásos pápai megerősítés birtokában, melyet XII. Kelemen pápa 1731-ben adott nekik – missziós prédikálásba kezdtek a környék helységeiben.
Az 1733-ban kitört osztrák-spanyol-francia háború nem akadályozta lelkipásztori munkájukat, sőt – mivel rájuk bízták a katonák lelki gondozását – új lendületet adott a rendnek. Egyre újabb társak csatlakoztak Pálhoz, így a társaság megerősödött. Az új tagok között volt Pál legfiatalabb testvére, Antal is, akit már korábban (1735 végén) pappá szenteltek. Végre a nápolyi király támogatásával Pál hozzáfoghatott az első kolostor építéséhez, amelynek templomát sok viszontagság után 1737. szeptember 14-én szentelték fel.
Pál ekkor elérkezettnek látta az időt, hogy szabályzatuk végső jóváhagyása ügyében a pápához forduljon. XII. Kelemen pápa 1738. január 22-én Pált és öccsét, Jánost apostoli misszionáriusnak nevezte ki, ami azzal a felhatalmazással járt, hogy a prédikációik végén pápai áldást adhattak.
A szabályzattervezet felülvizsgálására összehívott bizottság ellenben negatív eredményre jutott, és túlzó szigora miatt elutasították az új rend engedélyezését. E nemleges válasz következtében az orbetellói novíciusok nagy része elhagyta a társaságot.
1741. május 15-én XIV. Benedek pápa, miután a vizsgáló bizottság enyhített a szabályzat követelményein, végre jóváhagyta Pál alapítását mint új szerzetesi kongregációt. Ez a jóváhagyás azt jelentette, hogy a tagok ünnepélyes szerzetesi fogadalmat tehettek, ami 1741. június 1-én meg is történt. Elsőként Pál tett fogadalmat, akit ettől kezdve Keresztes Pálnak neveztek, majd társai az ő kezébe tették le a fogadalmat.
A további nehézségek ellenére – 1742-ben Antal testvér is elhagyta a rendet – a fiatal szerzetesi közösség fejlődésnek indult. 1744-ben Vetrallában és Sorianóban alapíthatott Pál újabb kolostorokat. Rómában hamarosan felülvizsgálták a szabályzatot, és egy újabb pápai okmány 1746. április 28-án jóváhagyta a Passzionisták kongregációját. Egyre több novíciust vehettek föl, és 1747-ben megtarthatták az első általános káptalant, amelyen Pált megválasztották a kongregáció főnökének. Ezután számos új kolostor alapítása következett.
XIII. Kelemen pápa idején Pál azon fáradozott – sikertelenül –, hogy a fogadalmukat tekintsék a nagy rendekben tett fogadalmakkal egyenértékűnek, és kongregációból szerzetesrenddé léphessenek elő. Ennek érdekében Pál a kánonjogi előírások követelményeinek megfelelően 1761-ben önálló novíciátust szervezett Monte Argentarióban. Mikor pedig János testvér meghalt (1765. augusztus30.), álmai beteljesedéseként Pál megszerzett egy telket kolostor céljára Rómában, a Monte Coelión.
Annak ellenére, hogy Pál negyven éves korától fogva állandóan beteg volt és többször is a sír szélén állt, látogatta a kolostorokat, fáradhatatlanul prédikált, úgy, ahogy a növekvő igények kívánták. S jóllehet már csak mankóval tudott járni, 1771-ben jelen volt az első passzionista női kolostor megalapításánál Cornetóban.
1773. december 6-án XIV. Kelemen, aki épp előtte oszlatta fel a jezsuita rendet, a passzionistáknak ajándékozta a római San Giovanni e Paolo-bazilikát és kolostort. A kongregáció központja ma is ott van. Pál e kolostor visszavonultságában töltötte imádkozva és szenvedve élete utolsó éveit. Betegágyán meglátogatta őt XIV. Kelemen és VI. Pius pápa. Házikápolnájának sekrestyéjében fogadta két hónapon át a haldokló rendalapító a fiatal Calabresi Rózát, akiben észrevette a misztikus kegyelmeket, ezért reá bízta saját lelki életének titkait.
Megérte még azt is, hogy 1775 májusában az általános káptalan újra megválasztotta rendfőnöknek, és VI. Pius pápa az ismét átvizsgált szabályzatot bullával erősítette meg. Október 8-án a Megfeszített végleg karjába zárta a Keresztről nevezett Pál testvért.
Lelki hagyatékát, a kereszt misztikáját Pál a szabályzaton kívül lelki naplójában és több mint kétezer levelében hagyta ránk. 1853. május 1-én boldoggá, 1867. június 29-én szentté avatták. Ünnepét 1869- ben vették fel a római naptárba április 28-ra. 1969-ben október 19-re helyezték át.
Keresztes Szent Pál lelki hagyatéka: a kereszt misztikája, mely a rendi szabályzaton kívül lelki naplójában és több mint kétezer levelében maradt az utókorra. Lelkiségére nagy hatással volt Szalézi Szent Ferenc, Keresztes Szent János, Avilai Szent Teréz és Tauler misztikája. A szenvedést apostoli küldetésként élte át; nem csak azért vágyott rá, mert benne Krisztussal egyesülhetett: a szenvedés számára elsősorban a szeretet műve, ami cselekvésre sarkall.
Keresztes Szent Pál egész lelkületére jellemző a „kereszt misztikája”.
Ennek módon tervezte meg a passzionisták első fogadalomtételének szertartását, amelyet a kongregáció azóta is hűségesen őriz:
A novíciusok körmenetben jönnek a kitett Oltáriszentség elé. Mindegyikük vállán kereszt, a fejükön töviskorona. Az oltár előtt valamennyien a földre borulnak. Elolvassák felettük Jézus Krisztus szenvedéstörténetét Szent János szerint. Ennek végeztével fölkelnek, és leteszik a fogadalmat: a szegénység, a szüzesség és az engedelmesség hármas fogadalmához negyedikként megfogadják, hogy különleges gondot fordítanak a szenvedő Krisztus követésére és hirdetésére. A mai szenvedéstől irtózó világban érdemes elgondolkodni e fogadalmon.
Pál imaélete már fiatal korában nem mindennapi jelenség volt: naponta hét órát töltött imádsággal. A szerzetesi közösségéért és az emberek megtéréséért végzett munkája és gondja pedig szinte emberfölötti volt. Már negyven éves korától fogva csak mankóval tudott járni, mégis látogatta a kolostorait, fáradhatatlanul prédikált, úgy, ahogy az igények kívánták. Tanuljuk meg tőle a mondás igazát: Imádkozz és dolgozz, Isten megáld téged!
Urunk, Istenünk, esdje ki nekünk kegyelmedet Keresztes Szent Pál áldozópap, aki oly kiváló buzgósággal, oly lángolóan szerette Fiad keresztjét, add, hogy példáján felbuzdulva mi is bátran elfogadjuk, erősen átöleljük keresztünket! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
IMA SZENT JÓZSEFHEZ
Isten kedves szentje, boldogságos Szent József!
Te a Gondviseléstől kijelölt minden helyzetben példát mutattál arra, hogy élethivatásunkat Istennek tetsző módon töltsük be. Mint ifjú az önfegyelmezésre, mint hitves az önfeláldozásra, mint kenyérkereső a munkás életre, mint családfő a magáról megfeledkező gondoskodásra tanítottál.
Királyi őseidet felülmúltad azzal, hogy karodon hordoztad és oltalmaztad Isten Szent Fiát, de a názáreti szegényes hajlékban is jól érezted magad, és megelégedtél verejtékes munkád szerény áldásával, a mindennapi kenyérrel. Amikor pedig a kisded Jézust halálra kereső gonoszság otthonodtól is megfosztott, boldog maradtál, mert feléd ragyogott szeretteid szeméből a bizalom, a megelégedés és a hálás ragaszkodás.
Az Üdvözítő Jézus és a Boldogságos Szűzanya példájára ezért kérünk mi is, hogy pártfogónk és oltalmazónk légy! Taníts bennünket életbölcsességre, hogy egyformán kegyelemnek ismerjük a szegénységet és a jómódot, a szerencsét és a megaláztatást, hogy sohase veszítsük el kedvünket és türelmünket az élethez.
Segíts, hogy alázatos egyszerűséggel mindig megtegyük azt, ami kötelességünk. Úgy, ahogy Isten akarja, ott, ahol az Úr akarja, akkor és addig, amikor és ameddig ő akarja.
A földi életből való elköltözésed emléke életünk utolsó órája iránt tölt el bizalommal, haldoklók védője, boldogságos Szent József! Az Úr Jézus karjai közt a legáldottabb halálban lett részed, és a szeplőtelen Szűzanya bánatos tekintete figyelte utolsó sóhajodat. E halál páratlan kegyelmére kérünk, végy pártfogásodba utolsó óránkon! Ámen.
Ima az egyházközség lelkipásztoráért
Úristen, aki nekünk lelkipásztorunkban lelki vezetőt adtál, esedezve kérünk, add meg neki és minekünk is a hit erejét, a remény bátorságát és a szeretet tüzét. Adj szívébe természetfölötti nagy szeretetet hívei iránt.
Add meg a buzgóság lelkét, amikor imádkozik, elmélkedik, a szentségeket kiszolgáltatja, és a szentmiseáldozatot bemutatja oltáraidon; az értelemnek, tudománynak és bölcsességnek lelkét, amikor minket a szent hitre és parancsolataidra oktat, a tanács lelkét, amikor figyelmeztet és óv,
vigasztal és gyógyít minket a bűnbánat szentségében; az istenfélelem lelkét, hogy a Te dicsőségeden és a lelkek üdvén kívül mást ne keressen; az erőnek lelkét, hogy Krisztusnak, a mi Királyunknak zászlaja alatt bátran vezessen minket.
Uram Jézus, legfőbb papunk és pásztorunk! Azt ígérted, hogy nem hagysz árván bennünket. Ez azt is jelenti, hogy nem hagyod nyájadat jó pásztor nélkül. Ne engedd, hogy nyájad elszéledjen! Köszönjük, hogy egyházközségünkbe lelkipásztort ajándékoztál.
Áldd meg szüleit, akik nevelték, mindazokat, akik tanították és gondozták, jó példát adtak neki. Segíts bennünket, hogy örömét találja köztünk a papi szolgálatban. Szívesen hallgassuk szájából Igédet, arra tevékenyen válaszoljunk. Segítsük egyházközségünket minden lelki és anyagi gondjában. Mutasd meg, mit tehetünk a magunk helyén a lelkek üdve érdekében.
Hallgasd meg pásztorunk minden imádságát, vedd szívesen kezéből bemutatott közös áldozatunkat, a Te örök áldozatodat. Áraszd ki bőségesen közreműködésével a szentségek kegyelmét híveid lelkébe. Adj neki megértést, türelmet, szomorúságában vigasztalást. Teljék öröme gyermekeink fejlődésében, a hívek hűségében, egyházközségünk tagjainak tanúságtételében.
Segítsd, hogy szívesen menjen azok után, akik tőled elszakadtak, készségesen gyakorolja a megbocsátást. Támogasd, hogy együtt érezzen betegeinkkel, vigasztalást nyújtson a gyászolóknak. Szenteld meg őt szeretetedben, és ajándékozd meg a végső kitartás kegyelmével.
Köszönjük, hogy lelkipásztorunk személyében közöttünk vagy!
Maradj velünk, Uram! Ámen.