A magyar házassági birtokrendszerből leszűrhetjük azt, ami a magyar nemzet s egyéb kultúrnemzetek jogában a természettörvényt szorosan fedi s így minden körülmény között kötelező, illetőleg érvényesíthető.
Az összes vagyonkezelés és haszonélvezés a család fejének, a férjnek jogkörébe tartozik, kivéve a különvagyont és különszerzeményt, hacsak ezt is, szokás szerint, a nő férjére nem bízza, illetőleg különszerzeményét a közösbe be nem szolgáltatja.
Mindazonáltal vetkezik a férj és felesége szoros jogát sérti, ha tékozlás és gondatlanság által azt vagyonrészében megkárosítja.
Viszont joga van a feleségnek, hogy férje őt rangjához méltóan eltartsa még az esetben is. ha a házhoz semmit sem hozott vagy magánvagyonából is meg tudna élni.
Ehhez a tisztességes eltartáshoz tartozik, hogy a férj hitvesének módot nyújtson rendes kötelezettségeinek megfelelni, rangjához mért adományokat, alamizsnát is juttatni s tisztességesen szórakozni.
A feleség szerény – de rangjához mért – eltartásának terhét az elhunyt férj hagyatéka is viseli, ha ugyan az a visszanyert hozományban nem kap megfelelő fedezéket.
(Hazánkban jogi elv az, hogy az özvegyasszony, özvegysége tartama alatt, az egész hagyatéknak hasznát élvezi. Az egyeneságú leszármazottak ennek a jognak csupán bizonyos fokú megszorítását kérhetik.)
Vétkezik a nő, főképp alárendeltsége ellen, ha a férje kezelése alatt álló vagyonból annak tudta s beleegyezése nélkül a szokottnál jelentékenyebb összeget elkölt, dolgot elajándékoz.
Mindazonáltal az igazságosságot nem sérti, sőt ha megfelelő oka van rá, bűntelenül cselekszik, ha a közös vagyonból vagy férje birtokából, jövedelméből jogos igényeit – akár titokban is – kielégíti.
Egyáltalán nem vét a nő, ha férje tudtán kívül olyanhoz nyúl, amiről tudja, hogy férje könnyen s szívesen bocsátja rendelkezésére; ha a háztartásra, családra költ összegeket, melyeknek szükségességét a férj nem látná be vagy elrejti azt, amit férje eltékozolna.
Midőn a nőnek szülei vagy előbbi házasságból származó gyermekei nagy szükségben vannak, szabad, sőt köteles – akár titokban is – azoknak segélyére sietni.
Elsősorban a saját vagyonából tegye ezt, amennyiben ilyennel rendelkezik. A közösből – férje engedélye nélkül – csak annyit adhat, amennyivel nem igen haladja túl a szokásos alamizsnák mértékét. Ha ezen az értéken nagyon túlment, később – a lehetőség szerint –térítse ezt meg férje vagyonának, feltéve, hogy az valóban kárt szenvedett.
Nagyon világos, hogy a szüleit s gyermekeit segélyző feleség ezáltal arányos mértékben kihasználta már azt a jogát, hogy a közösből egyéb ajándékokat s alamizsnákat osztogasson.