Az idők folyamán kifejlődött s máig érvényben levő házassági vagyonjogunk a mérsékelt vagyonelkülönzés alapján áll. Négyféle ősrégi intézményből szövődik össze, ti. a különvagyon-, a közszerzemény-, a hozomány- és a hitbérből. Vegyük sorra röviden valamennyit.
a) Különvagyon. Különvagyon alatt a férj- s feleségnek önálló, kizárólagos tulajdonát értjük. Ide tartozik mindaz, ami már a házasság megkötésekor az ő tulajdonuk volt; ami a házasság tartama alatt öröklés vagy ajándékozás által reájuk szállott; amire nézve közjegyzői okiratba foglalt szerződéses megállapodást kötöttek; ami már rendeltetésénél fogva különvagyon, pl. ruha, ékszer, a jegyajándék, a különvagyonban ejtett kárért való megtérítés és a különvagyonnak önmagától előálló értéknövekedése.
A különvagyon felett úgy a férj, mint a nő egymaga s szabadon rendelkezik. Maga kezelheti s tehet vele teljesen belátása szerint. A közös használatra szükséges ingókra azonban, minők a bútorok, a házasság megszűnéséig mindkettőjüknek használati joga van, miért is azok még a különélés esetén sem vonhatók ki a közös használatból. (C. I G. 649–1903.)
A gyakorlati életben azonban, nagyon természetes, hogy a különvagyonok nincsenek oly szigorúan elhatárolva. Az összes vagyont rendesen a férj kezeli s a jövedelmet a család javára fordítja anélkül, hogy erről – külön kikötés híján – elszámolni tartoznék. A különvagyon állagának fennmaradásáért azonban felelős.
b) Közszerzemény alatt azt a vagyont értjük, amelyet a férj s feleség a házassági életközösség tartama alatt akár együttesen, akár külön-külön szereznek. Alapelve az, hogy a házastársak együttélésük alatt a vagyont közös erővel gyarapítják. A férj szerzi, a nő legalább is megőrzi azt, ha ugyan nem vesz maga is jelentékeny részt a szerzésben is, mint ez a földmíves-, iparos- és kereskedőcsaládoknál stb. nem ritka eset. De bármiként legyen is a dolog, mindazt, amivel csak a családi vagyon – a különvagyon, hozomány és hitbér leszámításával – gyarapodott, a magyar jog közszerzeménynek tekinti s felerészben a férjnek, felerészben pedig a feleségnek ítéli oda. Sőt a különvagyon jövedelmének is a közszerzemény „a haszonélvezője”, de viseli is viszont a különvagyon fenntartási költségeit.
A közszerzemény felének a hitvesek külön-külön birtokosai (sőt ama közszerzemény felett, melyet külön szereztek, külön rendelkezhetnek is); a közös közszerzemény feletti rendelkezési jog azonban a férjet illeti. (C. 141–1896.)
A házassági béke megóvása céljából a magyar jog nagyon bölcsen úgy intézkedik, hogy a másik fél önkéntes beleegyezése nélkül a közszerzemény a házasság tartama alatt meg nem osztható. Az életközösség tartós megszakításával (pl. ha az egyik Amerikában él) megszűnik ugyan a szerzeményi közösség, de a közszerzemény megosztását kérelmezni nem lehet. Az osztásnál a törvény a közszerzeményt két egyenlő részre felezi, ami nem ritkán érzékeny igazságtalanságnak lehet okozója, ha pl. a férj nemcsak a magáét, hanem a feleség vagyonát is jórészt elprédálta. A közjó azonban megokolhatja az ilyen egyszerű eljárást, mely végnélküli pereknek vágja útját.
A közszerzemény intézménye nem terjed ki még a jelenben sem a nemesekre, jászkunokra, továbbá az ún. honoráciorokra, vagyis a közhivatalt betöltő vagy egyébként szellemi munkájukból élő egyénekre, minők az ügyvéd, tanár, tanítónő, színésznő, festőnő, vasúti vagy postai alkalmazott. Mindezeknél az összes szerzemény a férjet, mint főszerzőt, illetőleg a honoráciort illeti meg. (Lásd Werbőczy: Tripart. I. 48. és 102.; Döntvénytár régi f. XII. 15. stb.)
c) A hozomány alatt azt a vagyont értjük, amelyet a nő vagy másvalaki a nőre való tekintetből a férjnek átad haszonélvezetre, a házasság terheinek könnyítésére.
A hozományban két lényeges elem van: az első az átadás, amelynek a törvényes formák szerint kell végbemennie, a második a cél, amely nem egyéb, mint a házasság terheinek viseléséhez való hozzájárulás. A hozomány kezelője s haszonélvezője kizárólagosan a férj, a tulajdonjogot azonban az adományozó vagy magának tartja fenn, vagy a nőre szokta ruházni. A házasság megszűnésekor a hozomány a tulajdonosára száll.
Nem esnek a hozomány körébe, hanem a nő különjavait alkotják azok az ingóságok, amelyeket kiházasításképpen berendezés, bebútorzás céljából kapott, továbbá az ő ezüst- és ékszerneműje. Ha ezek a férjnek átadatnak s közös használatban vannak is, de a rendelkezési jog a nőt illeti meg felettük. (C. I. G. 100–1901.)
A hozomány körébe tartozik az ún. apanage is, vagyis az időszakonkint folyósított összeg, melyet a férj a nőtől vagy mástól – a nőre való tekintetből – kap a házassági terhek könnyítésére. Az apanage-t a férj szabadon használhatja és sohasem tartozik azt visszatéríteni.
Az apanage fizetése a nő atyját a nő halála után is terheli, ha a házasságból gyermek származott, míg ez kiskorú. Megilleti a férjet akkor is, ha pályát változtat, ha ugyan nem volt az apanage feltétlenül ahhoz, pl. katonatiszti rangjához kötve. (C. I. G. 595–1901.)
A hitbér. Magyar jogunk egyik jellemző vonása a nőről való lovagias gondoskodás, amelynek egyik megnyilatkozása az ún. hitbér intézménye is, melyről, elkezdve II. Endrének 1222. évi XX. cikkelyétől egészen az 1881: XVII. törvénycikkig, annyiszor esik szó törvénykönyveinkben.
A törvényes hitbér (moring, kelengye, dos) az a pénzösszeg, amely a törvényesen egybekelt nőt a házasság végrehajtásáért a férj vagyonából – a házasság megszűnése idejére – jutalmul megilleti. Részint kárpótlás akar lenni azért, amit a nő, főleg a szűz, a házasságban feláldoz, részint ösztökélés a házastársi kötelem teljesítésére, részint pedig serkentés a hűségre. A hűtelen elhagyás és házasságtörés ugyanis a hitbér elvesztését vonja maga után.
A törvényes hitbér jelenleg a főnemeseknél 800, nemeseknél és polgároknál 400, nem nemeseknél pedig 80 korona. (1840: XXII. t.-c. 85. §.) A többször férjhezmenő asszony ezeknek az összegeknek felét, negyedét, nyolcadát stb. kapja; szóval minden újabb házasságával az előző hitbérnek felét érdemli meg.
Lejár a hitbér, ha a házasság megszűnt, ha a vélt házasságot érvénytelennek nyilvánították, ha a felek ágytól s asztaltól elváltak, végül a felek egyikének halála, illetőleg holttányilvánítása esetén. Ha a nő hal meg előbb, a hitbér örököseit illeti meg.
Hitbérnek egyébként bármennyi érték s akármily vagyontárgy kiköthető, aminek, ha törvényes formaságok között történik, írott hitbér a neve. Ha az írott hitbér nagyobb a törvény által megszabottnál, ez utóbbit már követelni nem lehet, minthogy az előbbibe bele van foglalva.