„Akinek Mária nem Édesanyja, annak Isten nem is Atyja!”
Ó, Boldogságos Szűz Mária, Hajnal Szép Sugara, hozd el nékünk az Üdvözítőt!
„Felvirradt számunkra az üdvösség hajnala belőle támadt üdvösségünk Napja”
„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes. Áldott vagy te az asszonyok között.”
A Boldogságos Szűz akit nyelvünk nem egyszerűen szentnek, hanem Szentségesnek mond a legnagyobb a szentek között, mert neki adatott az a kegyelem, hogy anyja lett a megtestesült Igének.
„Üdvözlégy, Isten Anyja!
Tőled született a Király!
Aki uralkodik égen és földön mindörökké.”
A legősibb időktől fogva a Boldogságos Szüzet, mint Istenszülőt tisztelik, különösen előtérbe kerül ez a gondolat a karácsonyi ünnepkörben. Az ünnepet az Egyház a II. Vatikáni Zsinat után vezette be.
Máriát régtől fogva „Isten anyja”, „Istenszülő” névvel illetjük. A keleti egyházban az Istenszülő Szűz Mária ünnepe karácsony másnapján, december 26-án van. Az ünnepet a Krisztusról vallott hitigazságok fényében kell látnunk. Ő valóságos Isten és valóságos ember. Születése Máriától emberi természetének bizonysága. De mert Jézus valóságos Isten, a Második Isteni Személy, azért illeti meg Máriát az Isten anyja elnevezés – ahogy ezt az Efezusi Zsinat (431) leszögezte.
„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes. Áldott vagy te az asszonyok között.”
„Felvirradt számunkra az üdvösség hajnala belőle támadt üdvösségünk Napja”
Ó, Boldogságos Szűz Mária, Hajnal Szép Sugara, hozd el nékünk az Üdvözítőt!
Míg a szentek az Úr Krisztus teljességéből merítik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket, addig a Boldogságos Szűz ugyanebből a Forrásból megkapott minden kegyelmet, amit teremtmény egyáltalán kaphat:
ő a „kegyelemmel teljes”.
Szűz anyasága öröktől fogva ott volt Isten megváltó tervében, s amikor elérkezett az idők teljessége, megtörtént az, ami a természet rendjében sem azelőtt, sem azóta nem fordult elő: anya lett a szűz és fia született: Jézus, a mi Megváltónk.
„Akinek Mária nem Édesanyja, annak Isten nem is Atyja!”
„Krisztus, aki anyától születik, valóságos tagja az emberiségnek, de ugyanakkor valóságos Isten, mert ez a gyermek az Isten Fia; Mária tehát Isten anyja.
Mária istenanyasága az első és legjelentősebb Mária-dogma, a legfontosabb mariológiai alapelv, hiszen az istenanyaságból érthető meg a Szűzanya méltósága és minden kiváltsága (szeplőtelen fogantatás, szűzi anyaság). ” Az Egyház tanításában NÉGY DOGMA szól Isten Anyjáról, azaz aki üdvözülni akar, annak ezt a négy alapigazságot el kell fogadnia Máriáról:
- Mária Theotokosz, mondják a görögök, Mater Dei, mondják a latinok, Isten Anyja, mondjuk magyarul a dogmát, amit az efezusi zsinat 431-ben fogalmazott meg.
Minden, amit Máriáról hiszünk és hirdetünk, e misztériumban gyökerezik.
Ezt ünnepeljük, január elsején. - Mária szűzen foganta és szülte Szent Fiát, szüzessége örökre megmaradt.
Már az apostoli hitvallás mondja: „Születék szűz Máriától”. - Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz az eredeti bűn nem érintette őt.
E dogmát 1854-ben hirdette ki IX. Pius pápa.
Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe december 8-a. - Halála után Mária fölvitetett a mennybe, anélkül, hogy teste romlást látott volna.
1950-ben hirdette ki ennek dogmáját XII. Pius pápa.
Ünnepe Nagyboldogasszony napja, augusztus 15-e.
Így az Egyház egyetlen más szentről sem beszél.
Mindezzel együtt Mária, a Boldogságos Szűz valóságos ember, akinek története, sorsa, életrajza, élete van. Élete, amely teljesen Istenből ered, Őérte van, és Őbenne van.
Szűz Mária istenanyasága a Szentírásban:
Amikor az Efezusi Zsinat Mária istenanyaságát hittételként kimondta, nem új igazságot hirdetett ki, csupán csak megvédelmezte az eretnekek támadásaival szemben azt az igazságot, amelyet az Egyház kezdettől fogva vallott a kinyilatkoztatás alapján.
– Izaiás próféta…
Az Efezusi Zsinat Szűz Mária istenanyaságában Izaiás próféta jövendölésének beteljesedését látta, amely így szól:
„Íme, a Szűz méhében fogan és fiat szül; neve Emmanuel (-„Velünk az Isten”) lesz.” (Iz 7,14)
A próféta által látott Szűz a Boldogságos Szűz Mára, Emmanuel pedig isteni Fia, Jézus Krisztus.
– A Ószövetségi Szentírásban jövendölések hangzottak el a Megváltó anyjáról:
Kígyótipró asszony lesz:
A bűnbeesés után a kígyó vereségét jelzi előre az isteni szó:
„Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka köze. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15).
Ez a kígyótipró asszony Mária.
– Szűz anya lesz:
Ácház király kapta a jövendölést, ami a szabadulás jele:
„Íme, anya lesz a szűz és fia születik, és Emmánuelnek fogják hívni” (Iz 7,14-16).
Mária ez a szűz anya, akinek fiában Velünk az Isten (ez az Emmanuel szó jelentése).
– Betlehemben fogja szülni a fiát:
„És te, efratai Betlehem, kicsiny vagy ugyan Júda fejedelmei között, mégis belőled származik nekem az, aki uralkodni fog Izrael fölött. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre megy vissza. Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül az, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék” (Mik 5,1-5).
Mária az a Szűz, akinek Betlehemben kell majd világra hoznia Őt, akinek származása, mert Isten Fia, az örökkévalóságból való.
– A Megváltó anyja egy lesz az Úr szegényei közül:
A Messiás országa ugyanis a kicsinyeké, a szegényeké lesz, akik nem hadakozással, hanem engedelmes szolgálatukkal nyerik el részüket ebben az országban (vö. Szof 3,12; Zsolt 149). Mária, a Messiás édesanyja, „az Úr szolgáló leánya” az első a kicsinyek között, akinek alázatos szolgálata megnyitotta az utat a megváltás előtt.
Ujjongani fog a boldogságtól:
Jövendölések szólnak Sion leányának, Jeruzsálem leányának boldogságáról, ami abból fakad, hogy benne lakik az Úr (vö. Szof 3,14-15; Mik 4,8,10; Jer 31,22).
Ez a Szűz anyaságában vált valóra, akit ezért mond boldognak minden nemzedék, s hívjuk így mi is: Boldogságos!
– A Újszövetségi Szentírás a következőket mondja el:
Születését és gyermekkorát csak apokrif források mondják el.
Az evangéliumokban először élete nagy fordulópontján tűnik fel a názáreti szűz, kinek neve Mária.
Az első, akit Máriának, héberül Mirjamnak hívnak az Ószövetségben, Mózes nővére. Később kedvelt női név, Mária kortársai közül is sokan viselték. A név jelentést hordoz, de ma már nehéz pontosan meghatározni, mert közel 60 lehetőség kínálkozik.
– Szent Máté evangélista…
Ennek a jövendölésnek beteljesedéséről maga Szent Máté evangélista tesz tanúságot, amikor elmondja, hogyan figyelmeztette az angyal Józsefet álmában: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban. Fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezel, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Mindez pedig azért történt, – folytatja az evangélista – hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: „Íme a szűz méhében fogan és fiút szül, és Emmanuelnek fogják hívni.” Ez azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1,20-24)
– Szent Lukács evangélista…
Szent Lukács evangélista elbeszéléséből világosan kitűnik, hogy Istentől megígért Emmanuelt Szűz Mária foganta a Szentlélektől és szülte a világra. Az angyal ezt válaszolta Mária kérdésére: „A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendő szent is Isten Fia lesz” (Lk 1,35). Más szóval Szűz Mária valósággal és tulajdonképpeni értelemben is Isten-szülő, azaz Isten anyja.
Erzsébet is, a Szentlélektől megvilágosítva, Máriát szintén az Úr anyjának, azaz Isten anyjának nevezi. Erzsébetet eltöltöttel a Szentlélek. Hangos szóval felkiáltott: „Áldottabb vagy te minden asszonynál, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám?” (Lk 1,41-43)
– Szent Pál apostol…
Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében (1,3-4) szintén szól Szűz Mária istenanyaságáról. Azt mondja, hogy az Isten Fia „test” szerint Dávid nemzetségéből született, ti. Szűz Mária által, aki Dávid nemzetségéből származott. Más szóval: Szűz Mária istenanyasága révén származott a Messiás Dávid nemzetségéből.
Szent Pál a galatákhoz írt levelében (4,4) még erőteljesebben fejezi ki Szűz Mária istenanyaságát: „De mikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, ki asszonytól született.” (S ez az asszony Szűz Mária volt, aki valóban anyja volt az Isten fiának.) Szent Pál Isten Fián a szó szoros értelmében a Szentháromság második személyét, az Igét érti, félreérthetetlenül kifejezi Szűz Mária istenanyaságát.
A Szentírás Szűz Mária istenanyaságát közvetve is kifejezi. A Szentírás nyolc alkalommal mondja Máriát Jézus anyjának. Másrészt ugyanazt a Jézust Isten fiának hirdeti. A következtetés tehát világos: Szűz Mária valóban az Isten anyja. Az evangélium tanúsága szerint Mária jegyese volt már a Dávid házából való Józsefnek, amikor Isten elküldte hozzá Gábor angyalt a Megtestesülés örömhírével.
Az angyali üdvözlet után Mária sietve útra kelt, hogy meglátogassa Erzsébetet. Három hónapig maradt ott, majd visszatért Názáretbe. József az álmában kapott angyali intés szerint magához vette őt, majd hamarosan útra keltek Betlehembe, hogy a népszámlálás császári parancsa szerint a származási helyükön írják össze őket. Miközben ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai és megszülte a Fiút.
Így teljesedett az Úr szava:
a Megváltó Betlehemben, Dávid városában született.
Nyolc nap múlva körülmetélték a Gyermeket és miként Mária is, József is hallotta az angyaltól, Jézusnak nevezték el.
Amikor Jézus hat hetes lett, a törvény előírása szerint fölvitték Jeruzsálembe, ahol Mária a tisztulásáért, József az elsőszülött fiú megváltásáért áldozatot ajánlott fel. Mária ekkor hallotta Simeon ajkáról a jövendölést Fiáról és a maga sorsáról.
Az Úr megmutatta az ő üdvösségét, nemcsak a pásztoroknak, nemcsak Simeonnak és Annának, hanem a pogányságot képviselő napkeleti bölcseknek is, akik az ég jeleit figyelve látták meg a csillagot, mely elvezette őket Betlehembe, a házba, ahol megtalálták Máriát és a Gyermeket. E látogatás következménye lett a betlehemi gyermekgyilkosság, amelyben Heródes megölette a 2 év alatti fiúgyermekeket Betlehemben és környékén (lásd december 28-án, Aprószentek ünnepén).
Józsefet azonban az Úr angyala időben figyelmeztette:
„Fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba…”
Mikor pedig Heródes meghalt, a Szentcsalád visszaköltözött, de nem Betlehemben, hanem Názáretben telepedtek meg.
Amikor Jézus 12 éves lett, szülei fölvitték magukkal Jeruzsálembe, ahol a Gyermek elveszett. Hosszasan keresték, mert nem tudták, hogy Jézus „Atyja dolgaiban van”, végül megtalálták a templomban. Hazatért Máriával és Józseffel Názáretbe és engedelmes volt nekik.
Ezután eltelt közel 20 év imádságban, munkában, s közben Jézus felnőtt. József halála után Mária Jézussal együtt leköltözött Kafarnaumba, s egy ideig úgy ismerték őket mint a názáreti ácsot és özvegy anyját. Amikor pedig Jézus 30 éves lett, s elhangzott az Úr szava János felett, aki hirdetni kezdte a bűnbánat keresztségét (lásd június 24-én), Jézus elbúcsúzott Máriától és megkezdte nyilvános működését.
Az evangélisták, amikor nyilvánvalóan Jézus Krisztusról írnak, Mária jelenlétét is tapasztalják és érzékeltetik:
– Mária ott van az első csodánál: a kánai menyegzőn;
– az emberek tudnak róla: „Boldog a méh…..”;
– a háttérben kíséri Jézust: „…anyád és rokonaid beszélni akarnak veled…”;
– ott van a kereszt alatt, ahol az Egyháznak is anyja lett;
– ott van a pünkösd várásában;
– ő a Napba öltözött asszony (Jel 12), kinek mennybevétele a bűn és a halál fölötti győzelem teljessége (lásd augusztus 15-én).
A Szentséges Szűz Mária mindezen kiváltságával és nagyszerűségével példaképünk és reménységünk. Példaképünk a hitben, reménységünk abban, hogy ami vele történt, az velünk is az Egyházzal és az Egyház minden tagjával megtörténik: részünk lehet a bűn és a halál fölötti teljes győzelemben.
A szentmisében elhangzó könyörgés részlete:
Istenünk, te Mária szűzi anyasága által örök üdvösséggel ajándékoztad meg a világot.
Engedd, kérünk, hogy Isten Anyjának közbenjárását mindig érezzük, mert tőle kaptuk Fiadat, az élet szerzőjét. Mária feltételek nélkül elfogadta Isten kegyelmét.
Példáját követve növekedjék bennem Krisztus, hogy életem az ő élete legyen, és szeretete rajtam keresztül másokra is kiáradjon.
Boldog volt a kezdet, mert a szerető mindenhatóság a boldog véget készítette általa elő.
Az Írás szerint „Isten nem bánja meg kegyelmi adományát” (Róm 11,29).
Hűséges az Isten, aki ezt a kezdetet adta, végbe is vitte az ő tervét:
az ember megváltásának művét.
Amikor Isten elhatározta Fiának megváltásra irányuló megtestesülését, ez a szándéka már Szűz Máriát is magában foglalta.
Bár ő is Ádám és Éva leszármazottja, tehát az áteredő bűn törvénye rá is vonatkozik, ő is rászorul a megváltásra, de őt az üdvözítő Isten megóvta az áteredő bűntől, és előzetesen részesítette a megváltás kegyelmében. A názáreti Szűz így megnyitja a megváltottak sorát; vele kezdődik meg az üdvösségtörténet, ebben ő maga is közreműködik, amikor:
Azt szüli a világra, aki minden embert üdvözíteni fog.
Aki hisz az Üdvözítőben, Máriát követi. Mária után és az ő közvetítésével kaptak áldást a „Krisztusban” kiválasztottak, hogy „szentek és feddhetetlenek legyenek… a szeretetben”.
Ez az isteni terv egyedülálló és kivételes teljességgel Máriában valósult meg, de az Isten által meghatározott mértékben minden egyes hívőben is valóra kell válnia. A kereszténynek ezért tehát nincs más feladata, mint hogy életét a Szeplőtelen Szűzéhez alakítsa, utánozza őt a kegyelem iránti hűségben, az Isten iránti állandó nyitottságban és készségben.
Amint Máriában a kegyelem teljessége az Isten és az emberek iránti szeretetben virágzott ki, a kegyelem által ugyanígy kell növekednie minden hívőben az Isten és az emberek iránti szeretetnek a Magasságbeli dicsőségére és az Egyház javára.
Bizony méltó és illő, Mindenható Isten, hogy neked hálát adjunk, és segítségeddel megünnepeljük a Boldogságos Szűz Mária ünnepét. Áldozatából szökkent szárba az a virág, aki aztán az angyalok Kenyerével táplál minket.
Éva a halál almáját nyelte le, Mária viszont visszaadta nekünk az Üdvözítő édes gyümölcsét.
Az első ember elrejtőzött, amikor számot kellett adnia tettéről.
Isten azt kérdezte: hol vagy, miért rejtőzöl el?
Így szólt az Úr a kígyóhoz:
Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és ivadéka közé:
Ő széttiporja fejedet…
Amikor Máriát szólította az angyal, így válaszolt:
Íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.
Mária hitt Isten ígéretében és rábízta magát teljesen.
Ó fényességes szép hajnal,
Kit így köszöntött az angyal:
Üdvözlégy, teljes malaszttal!
Dicsőséges Szűz Mária,
Atyaistennek szép lánya
És Szentléleknek mátkája.
Tehozzád küldetett mennyből
Szent Gábor angyal követül,
Istennek rendeléséből.
Szentséges Szűz, fiad leszen,
Ki Isten s ember lesz egyben,
És megmaradsz szüzességben.
Fiad az ég dicsősége,
A bűnösök reménysége
S a megtérők üdvössége.
Ó boldogságos Szűzanya,
Kérünk nagy méltóságodra,
Végy minket pártfogásodba!
Dicsőség Szentháromságnak,
Dícséret Szűz Máriának,
Üdvözítőnk szent Anyjának!
„…Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált.
Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között.
De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: „Hol vagy?”
Ő így válaszolt:
„Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem”
De ő így szólt:
„Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?”Az ember így válaszolt: „Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem.” Az Úristen megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony így felelt: „A kígyó vezetett félre, azért ettem.” Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” Az asszonyhoz pedig így szólt: „Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad.” Az embernek ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.” Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja. …”
Mennyire különböznek a kígyó és Mária tettei! Az elsőből méreg fakadt, ami elválasztott minket Istentől, a másik viszont megválasztásunk misztériumainak kezdetét jelentette. Éva által a kísértő gonoszsága kerekedett felül, Mária kegyelmében viszont a fölséges Üdvözítő szerzett magának munkatársat.
Éva a bűnnel megölte saját ivadékát, aki viszont a Teremtő kegyelméből Máriában újjáéledt. Isten így megszabadítja az emberi természetet a rabszolgaságtól, és visszaállítja annak ősi szabadságát. Amit elvesztettünk közös atyánkban, Ádámban, azt visszanyertük Krisztusban.
Egészen szép vagy Szűz Mária!
Az áteredő bűn foltja sincs rajtad.
„Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj értünk, kik hozzád menekülünk. Ámen!”
Istenünk, te méltó hajlékot készítettél Fiadnak a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatásában, amikor őt – Szent Fiadra való tekintettel – eleve megóvtad minden bűntől. Szűz Mária közbenjárására add, hogy mi is tiszta lélekkel jussunk el hozzád.
Istenünk, minden hívő pásztora és kormányzója, tekints kegyesen XVI. Benedek pápánkra, akit az Egyház főpásztorává rendeltél. Segítsd kérünk, hogy szavaival és példájával javára legyen mindazoknak, akiknek elöljárójuk lett, és így a rábízott nyájjal együtt elnyerje az örök életet. Krisztus, a mi Urunk által.
„…A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.
Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen.
” Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”
Erre az angyal eltávozott.(Lk.1;26-36.)…”
Szeplőtelen Szűzanya (Mater castissima)
A mi kis Szűzanyánk mindenekelőtt tökéletesen szűzi volt nem csak test, hanem lélek szerint is. Fontoljuk meg, hogy mit jelent ez a lelki szüzesség. Ez az emberi léleknek egyik legnagyobb szépsége, föltéve, hogy a kegyelem aranyozza be és az alázatosság kíséri. Mert hiszen nincs semmi, ami az embert annyira lesüllyesztené az állatok színvonalára, mint az ezzel az erénnyel ellenkező érzéki ösztönök, amelyek mint valami piszkos áradat hatolnak bele az ember képzeletébe, s ocsmány képekkel telítik Isten templomát. Milyen szép ezzel szemben az az ártatlan gyermeki lélek, amelyben ezek az ösztönök még nem ébredtek föl, s amelynek képzeletében semmi ilyen piszok nem szerepel.
A gyermekeknél azonban ennek a tisztaságnak oka a testi fejletlenség és a tudatlanság, ami, különösen kis gyermekeknél, ezt a tisztaságot megfosztja minden érdemétől.
Sokkal magasabban áll tehát ennél a testileg fejlett szűznek – akár férfinak, akár nőnek – tisztasága, amilyen volt például Szent Terézia anyánké, akinek lelkét Isten kegyelme szintén olyan tisztán őrizte meg, hogy még csak kísértése sem volt soha ez irányban.
Az a körülmény, hogy – amint maga vallotta – ezek a dolgok ismeretlenek voltak előtte, már nem gyermeki tudatlanság, hanem inkább nagy érdem, amennyiben a szűzi tisztaság szeretete visszatartotta attól, hogy olyan dolgok után kutasson, vagy irántuk érdeklődjék, amelyek az ő hófehér képzeletét beszennyezték volna. Annyit, amennyire neki szüksége volt, tudott is.
Így volt a mi drága kis Szűzanyánk is.
Az angyalokhoz intézett kérdése:
„Hogyan volna ez lehetséges, holott férfiút nem ismerek?” (Lk 1,34) – eléggé mutatja, hogy nem volt tudatlan. Férfiút ismerni vagy nem ismerni, a zsidóknál közönséges, mindennapi kifejezés volt, amely annyit jelentett, hogy házas nőnek lenni, vagy pedig hajadonnak. Sem többet, sem kevesebbet. A kis Szűzanya is tudott tehát annyit, hogy a gyermek házasságból születik. Ez elég volt neki. Minek vett volna föl az ő ragyogóan tiszta lelkébe egyéb, szennyező fogalmakat? Kegyelemmel teljes volt, s így lelkéhez nem férhetett semmi tisztátalan.
Átment a földi életen anélkül, hogy annak alacsony, állatias vonatkozásait észrevette volna. Lelke csodálatosan gazdag volt tudás tekintetében is, de ez a tudás az isteni dolgokra vonatkozott; anyagi dolognak nem sok hely jutott elméjében, tisztátalanoknak pedig egyáltalán semmi.
Merüljünk az Ő ragyogó, szűzi tiszta lelkének szemléletébe.
„…Ha kora tavasszal kimegyünk a szabadba, a virágok gyönyörködtetik szemünket. A kis hóvirág dugja ki a fejét itt-ott a hótakaró alól. Majd pedig, amikor az teljesen elolvad, megjelenik a kis százszorszép, a boglárkafélék sárga virágai, majd a kis ibolya, a kökörcsinek, a liliom, pünkösdre pedig a pompás babarózsa. Nézzük ez utóbbit! Csakúgy duzzad a szépségtől, s íme egyszer csak, mintegy varázsütésre, lehullanak szirmai, s előbújik alóla a maghon. A virág megtermékenyült: helyébe a gyümölcs lépett. Éppen így van ez az embernél is. A nőnek szüzessége árán kell megvásárolnia az anyaságot. Nem azt mondjuk, hogy rosszul jár, mert hiszen az anyaság szintén fenséges valami, s a nőt egy másfajta, de azért fényes glóriával övezi, feltéve, hogy anyasága is kegyelemmel és alázatossággal párosul. De mégis milyen kár, hogy az előbbi dicsfényt, a szüzességét nem tudta szintén megtartani! S íme, ebben a nagy kiváltságban részesítette a Szűzanyát a Mindenható…”
„A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,35).
A kis názáreti Szűznek pártája teljesen sértetlen maradt, szüzességének dicsfénye nem homályosult el egy pillanatra sem, hanem körülvette azt egy másik, pompás fénykoszorú: az anyaságé, mégpedig az istenanyaságé! Ilyen csoda sohasem történt még és nem is fog történni. Még az isteni Mindenhatóság sem lett volna képes ezt az Ő legkedvesebb leányát nagyobb szépséggel felruházni, mint tette ezáltal.
A Napba öltözött asszony (vö. Jel 12,1), ez a kifejezés teljesen ráillik, mert szépsége olyan, hogy abba véges emberi szem káprázat nélkül nem képes beletekinteni.
A világirodalom profán dolgai két nagy érzelemről tudnak a természetes rendben.
Az egyik a férfinak szeretete a szűztiszta leány iránt, akit oltár elé óhajt vezetni, és feleségül venni. A másik a gyermek szenvedélyes szeretete édesanyja iránt.
Az előbbi érzelem is lehet teljesen tiszta és nemes, az utóbbi pedig természetéből kifolyólag az. Tehát mint tiszta, nemes érzelmekről beszélünk itt róluk. S íme az Úristen Szűz Máriában tárgyat adott mindkét érzelemnek, mert hiszen Ő a szüzesség ideálja; s ugyanakkor Ő a leggyöngédebb anya.
Adjuk oda neki szívünket fenntartás nélkül!
Szeressük őt, mint a legtisztább Szüzet, s mint a legdrágább édesanyát.
Legszentebb Szűzanyám, hiszek a te Szent és Szeplőtelen fogantatásodban és mindenkor meg is vallom azt. Legtisztább Szűz, Szeplőtelen fogantatásod által, erényeidre és érdemeidre is tekintettel, kérlek: esdj ki számomra Szent Fiadtól szívbéli alázatot, szeretetet és jóságot, testem és lelkem szűzi tisztaságát, állhatatosságot és kitartást a jónak gyakorlásában, szent életet és majd a boldog halált. Ámen.
Ó, Boldogságos Szűz Mária, Hajnal Szép Sugara, hozd el nékünk az Üdvözítőt!
Istenünk, ki a boldogságos Szűz Mária szűz anyasága által adtad az örök üdvösséget az emberi nemnek, kérünk, engedd, hogy érezhessük annak közbenjárását, aki által eljött hozzánk az élet Szerzője, a mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
HIMNUSZ A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIÁHOZ
Szüzek legszentebb őre vagy, Istennek Anyja, tiszta Szűz,
az égi udvar ajtaja, boldog reményünk csillaga.
Te vad tövis közt nyílt virág, szépséges fehér galamb,
termőág, melynek törzsökén sebünkre gyógyír sarjadoz.
Megvívhatatlan vártorony, hajótöröttek csillaga,
a tévely ellen légy erőnk, mutasson fényed jó utat.
Oszlasd a tévely vak ködét, zúzz szét lappangó szirteket,
segítsd az úttalan hajóst a biztonságos part felé.
Szeplőtlen csak te tündökölsz az ősi bűntől mentesen,
az álnok kígyó tőreit zúzd szét, kegyelmes őrizőnk.
Atyának, Léleknek legyen Fiaddal együtt tisztelet,
tőlük nyerted szentségedet, a fénylő nagy kegyelmeket. Amen
BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA, JÉZUSNAK SZENT ANYJA
Hozzád könyörgünk Krisztusnak Szent Anyja!
Segítő jobboddal támogasd korunk emberét,
hogy képes legyen megtisztulni a történelem útjának porától:
a gőgtől, a kicsinyességtől és a gyűlölettől,
amely minden szembenállás forrása.
Anyai figyelmességeddel kormányozd szívünket,
elménket és akaratunkat, hogy őszintén belássuk,
mikor és hol vétettünk embertársunk ellen;
és bátoríts bennünket, hogy kimondhassuk
a bocsánatkérés és a megbocsátás szavát!
Esd ki a Lélek megújító erejét nemzetünknek,
őrködj családjaink békéje, ifjúságunk jövője,
papjaink, szerzeteseink hűsége felett!
Fájdalmas Anyánk! Szerető gondoskodásoddal gyógyítsd
be sebeinket! Ölelj szívedre minden gyenge, kisemmizett,
megalázott és jogtalanságot szenvedő embert!
Az Egyház tagjaiban pedig őrizd meg azt a nyitottságot,
amely képes megrendülni mások szenvedése láttán,
és tud úgy szeretni, – miként azt Fiad tette.
XIII. Leó pápa imája Szent Józsefhez
Hozzád folyamodunk szorongattatásunkban, Szent József, s miután jegyesednek, a Szent Szűznek oltalmáért könyörögtünk, pártfogásodat is bizalommal kérjük.
Arra a szent szeretetre, mely téged a boldogságos Szűzanyához fűzött és az atyai gyengédségre, amellyel a gyermek Jézust szívedre ölelted, alázatosan kérünk: tekints kegyesen az örökségre, melyet Jézus Krisztus önvére árán szerzett, és imádságos pártfogásoddal légy segítségünkre szükségeinkben.
Oltalmazd Jézus Krisztusnak választott népét, te, a Szent Családnak leggondosabb őre. Távolítsd el tőlünk, kegyes atya, a tévelygésnek és romlottságnak minden nyavalyáját. Támogass bennünket a sötétség hatalmával való küzdelmünkben. S miként egykor a kisded Jézust a legnagyobb veszedelemből kiragadtad: úgy őrizd most Isten szentegyházát az ellenséges cselszövésektől és minden bajtól.
Mindannyiunkat végy pártfogásodba, hogy példádat követve és segítségedre támaszkodva szentül éljünk, jámborul haljunk meg, és az örök boldogságot elnyerjük. Ámen.