a) A nagy ház. Minden népnek szánva s nyitva, nem szorítkozik Rómára, nem egy országra vagy világrészre. Ahol az apostoli hitvallást mondják, s az anyaszentegyházat emlegetik, ott az úgy van otthon, mint a hívek maguk. Ott a pápa sem idegen, ahogy nem idegen a hit s az örök remény, mely a szívekben él. Ő az ő alapjuk, szirtjük, az ő sáfárjuk s fejük. Ez a hit hódoltatja meg a népeket e háznak, s a ragaszkodást hozzá nem csökkenti sem tér, sem idő, sem a kultúra változatos fokozata; nemzeti ellenszenvek fölött áll ez az egyetlen nagy ház, a lelkek otthona. A nemzetek létük alapjait is e ház sziklájához illesztették; királyaiknak koronákat e ház sáfárjától kértek; viszont tiszteletet, hatalmat, jogot, gazdagságot juttattak neki. E ház volt bástyája az erkölcsnek s eszménynek erőszak s barbárság ellen.
b) Szent ház. Leheli s neveli a szentséget. E lélekzete Jézus szívéből való. Célja, értéke, hivatása merő erkölcs; anya- és atyajegye a szentség. Értékét az erkölcsi kihatások mérlegén méri a szentírás és kultúrtörténet. Dicsősége s ereje az volt, hogy az erkölcsöt kereste, szerette, nevelte. Tertullián mondotta, hogy a börtönökben keresztények csak hitükért találhatók, de soha erkölcsükért, s hogy leányaik „magis timent, si ad lenones, quam si ad leones damnantur”: inkább félnek kerítőktől, mint oroszlánoktól. Ez a koszorú volt az egyház fején Amerikában, Indiában, Kínában, Japánban; erről kell őt megismerni most is. – Mily kötelességem van e címen is, hogy szentségre törjek, s mily hanyatláson dolgozom, ha kompromittálom erkölcsömmel e szent házat. Lelkesülök s áldozom Krisztus jegyesének szeplőtelenségeért.
c) Fölséges ház. Isteni az organizmusa, Krisztus alkotta; isteni tekintélyt állított föl benne, s az győzelmesen áll korszakok-, kultúrák-, problémák-, konfliktusokkal szemben. Szeressük s bízzunk e tekintélyben, ugyanakkor pedig töltsük ki az egyházi életet ideális tartalommal. Vegyünk részt a jelenkor, a köznapi élet föladataiban, s alkalmazzuk azokra a mi energiánkat. Ne féljünk, hogy nem teszünk eleget a hitnek, ha a földdel foglalkozunk; a szellemnek az anyag fejlődésén kell kialakulnia. A mai problémák a latrok kezébe esett ember sebeinek új kiadásai, de a szamaritán a régi legyen, a krisztusi szellem, a katholikus buzgalom.
d) Közönséges ház. Krisztus folytatása a földön az egyház; jellege, hogy az egész emberiségnek adatott, szemben a filozófiával, mely keveseké; ez mindnyájunké; bölcsek, gazdagok, erősek, okosak leszünk általa mindnyájan. Ha pedig sok a gyarló gyermeke, ne botránkozzunk azon. A nap nem veszített semmit ragyogásából, szépségéből s energiájából, mióta az emberek tudják hogy foltjai is vannak; úgy van az egyház; szeressük s hagyjuk kifejlődni magunkban édes, erős energiáját.
e) Apostoli ház. A jogutódlás folytán minden sejtje az apostolokkal s általuk az Úrral van összekötve. Vajjon a második vagy hatodik, vagy huszadik században élek, az mindegy; az apostoli küldetés, az apostoli tan, az apostoli hatalom és szellem lüktet e fölséges, szép testnek minden erében. Nem vénül; komolyodik, de mindig szép. A primiciáns miséje olyan, mint Szent Pál vagy Szent János miséje, s a kolduló barát föloldozásában Szent Péter hatalmára ismerek. Ezzel a hittel járok-kelek; apostoli tant veszek, apostoli vigaszt nyerek, ma is az apostoli egyház szépségének vonásaira ismerek.