„Én is mondom neked, hogy te Péter vagy és e kőszalon fogom építeni anyaszentegyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. És neked adom a mennyek országa kulcsait s amit megkötendesz a földön, meg leszen kötve mennyekben is; és amit föloldandasz a földön, föl leszen oldva a mennyekben is” (Máté 16,18,19).
a) Én is mondom neked s úgy mondom, hogy megteszem, sziklává teszlek. Krisztus háza sziklán épült ház. A szikla erőt jelent, melyet ki nem forgatnak, kemény ellentállást jelent, melyet meg nem puhítnak. A hitet, evangéliumát, tanát, szellemét, kegyelmét akarta biztosítani számunkra az Úr; azokat nem betűre bízta, mely öl; nem könyvre, melyet széttépnek; nem tudományra, melyet emberi gondolat kiforgat; hanem intézményre, az egyházra s hogy ez erős legyen, sziklává teszi fejét; erőssé, csalhatatlanná a hitben, a tanításban. Ime lelkem háza és otthona; az igazság édes mécse ki nem alszik benne; első kiválósága az, hogy alapja szirt. Innen nézem a tenger hullámzását, a nézetek kháoszát, a szellemek harcát. E házban jó lennem! Szeretem, tisztelem e sziklát; csókolom a lábát. E szikla szentséges Atyánk, kiben Péter él, akin az egyház, lelkem otthona áll.
b) E házban vannak többi kincseink letéve. Itt születünk újjá; itt nevelnek s kennek föl hőssé; itt van asztala az angyali kenyérrel; itt leng lehellete, mellyel apostolaira lehelt, mondván: vegyétek a Szentlelket; itt gyógyul meg lelkünk sebeitől; szóval ez a ház az Isten gyermekeinek háza. E házban környékez minket Jézus láthatlanul; áldása reng szentelt vízen, tömjénfüstön, gyertyán, pálmaágon; hullámzik harangszóban. S íme a ház alapja, feje és sáfárja Péter. Jézus az ő kezeire bízta kincseit s neki adta kulcsait s e kulcsok az ég kapuit nyitják. Az apostoli küldetés, mellyel püspököket s papokat küld, a hatalom, mellyel bűnös lelkeket old, mind reá van bízva. Ő nyit és csuk, ő köt és old. Ő kapcsa a soknyelvű és fajú kereszténységnek, eleven központja a hitéletnek. Hogyne védenők s ne segítenők tőlünk telhetőleg!
c) „Én mondom: Te kőszál vagy.” Erős vagy kegyelmemből s nem önerődből; erős vagy imám áldásából, mert Simon, Simon, az ördög kikért titeket, hogy megrostáljon s elszakítson tőlem, de én érted imádkoztam, hogy ne fogyatkozzék meg a te hited s általad kapcsolódjanak hozzám testvéreid. – Krisztus gondoskodik egyházáról s annak szirtalapjáról, hogy meg ne inogjon s össze ne rogyjon. Ez Krisztus ambiciója. Ő úgy intézi a dolgokat, hogy a pápa ne tévedjen, mikor tanít. Mily kegyelem a jó pásztor gondoskodása rólam; akár vállaira vesz, akár e sziklaházba terel, mindegy. Köszönöm, édes pásztorom. Imádat én is élvezem; belőle élek! Lám, Krisztus láthatatlan alakjával s áldásával találkozunk lépten-nyomon ez édes, szent házban.