Szeptember 23. Szombat, Szent Linus pápa és vértanú – Őszi kántorböjt – Szent Tekla szűz és vértanú ≠

Szent Péter közvetlen utóda a római püspöki székben. Tehát ő a második a római pápák dicsőséges sorában. Bizonyára ő volt a legkiválóbb az apostolok tanítványai között, mert csak így érdemelhette meg, hogy az első pápának utóda lehetett.

A keresztények között jól ismert s nagyrabecsült lehetett, mert üdvözletét Szent Pál továbbítja Szent Timoteushoz, Efezus püspökéhez (2Tim 4,21). 67-kb. 79-ig uralkodott, tehát ő kormányozta az Egyházat abban az időben, mikor Isten rettenetes ítélete a zsidóság centrumát, a jeruzsálemi templomot s a várost elpusztította. A Vatikánon Szent Péter mellett temették el.

Mikor a XVII. században VIII. Orbán pápa idejében Szent Péter sírja mellett az oszlopok alapjait kiásták, találtak egy régi márvány síremléket ezzel a felírással: „Linus”. A tudományos világ mind máig vitatkozik azon, hogy ez a márványlap Linus pápa síremléke volt-e vagy sem.

Szent Tekla szűz és vértanú

Szent Tekla, első vértanúnő, Ikónia városában született. Ismert és gazdag szülők leánya volt, aki rendkívüli szépségével jeleskedett. Amikor 18 éves lett, egy ismert ifjúval jegyezték el. Egyik alkalommal Szent Pál beszédét hallotta meg, amikor az Üdvözítőről beszélt. Teljes szívéből megszerette az Üdvözítő Úr Jézus Krisztust, és keményen elhatározta, hogy nem lép házasságra, hanem egész életét az Evangélium hirdetésének szenteli.

Anyja ellenezte Tekla elhatározását és kényszerítette, hogy menjen férjhez vőlegényéhez. A vőlegény panaszt tett a város kormányzójánál Szent Pál ellen, azzal vádolva Pált, hogy elfordította tőle menyasszonyát. Az apostolt börtönbe zárták. Tekla az éj leple alatt, titokban elszökött hazulról, és arany ékszereivel megvesztegette az őröket, akik beengedték őt a fogvatartotthoz.

Három napig ült Pál lábainál, figyelmesen hallgatva tanítását. Miután kiderül Tekla eltűnése, mindenütt elbeszélték keresésének hírét, majd végül a börtönben találtak rá és erőszakkal hazavitték.

A bíróság a városból való kiűzetésre ítélte Pált. Teklát pedig sokáig győzködték, hogy egyezzen bele a házasságba, de nem változtatott elhatározásán. Sem anyja könnyei, sem annak haragja, sem pedig a kormányzó fenyegetései, nem tudták eltántorítani Teklát a Mennyei Vőlegény szeretetétől – Urunk Jézus Krisztustól.

Az anyja halálbüntetést kért engedetlen lányára, ezért Teklát máglyán való elégetésre ítélték. A szent vértanúnő, minden félelem nélkül lépett a máglyára és keresztet vetett. Ebben a pillanatba megjelent neki az Üdvözítő, áldásával erősítve őt az elkövetkezendő küzdelemben, aminek következtében kimondhatatlan öröm töltötte el Tekla lelkét. A lángok hatalmas nyalábokban csaptak fel, körbevették a vértanúnőt, de nem értek hozzá. Megzendült az ég, és a hatalmas zápor eloltotta máglya tüzét. A kínzók félelmükben szertefutottak. Szent Tekla, akit az Úr védelmezett, elhagyta a várost, és egy fiatal keresztény férfi segítségével megkereste Pál apostolt.

Szent Pál apostol és a vele együtt lévők, akik között volt Barnabás apostol is, a várostól nem messze lévő barlangban bújtak meg, és buzgón imádkoztak, hogy az Úr erősítse meg Teklát szenvedéseiben. Velük együtt ment Tekla Antióchiába, az Evangélium hirdetésére. Itt egy bizonyos Alexander nevezetű férfi, szépsége miatt kiszemelte magának, de Tekla elutasította házassági ajánlatát, és ezért, mint keresztényt, halálra ítélték.

Kétszer engedtek rá kiéhezett vadállatokat, azok azonban hozzá sem értek a szent szűzhöz. Szelíden lábaihoz feküdtek, és nyalogatták. Bármilyen kínzásnak vetették alá, Isten Gondviselése folytán, mindig sérületlen maradt. Végül két bikához kötötték, és különböző irányba kezdték el őket hajtani. Az erős kötelek azonban, mint a pókháló, úgy szakadtak el, és a bikák szétszaladtak, szent Tekla pedig ismét sérületlen maradt.

A nép felkiáltott: “Nagy a keresztények Istene!” Maga a kormányzó is megijedt, miután megértette, hogy szent Teklát a Hatalmas Isten védelmezi, akinek ő szolgál. Ekkor megparancsolta, hogy Isten szolgálóját, Teklát, engedjék szabadon.

Szent Pál apostol áldásával, szent Tekla egy pusztaságban telepedett le, ahol sok évig élt, szüntelenül hirdetve Isten Igéjét, betegeket gyógyítva imái által. Szent Tekla sok pogányt térített Krisztushoz, ezért méltán nevezi őt az egyház az apostolokkal egyenlőnek. Még egy pogány varázslót is, aki az ő tisztaságát akarta meggyalázni, merészségét megbüntetve, a szent Keresztséghez vezetett. Az emberiség ellensége nem egyszer próbálkozott meg elpusztítani szent Teklát, a bűntől elvakult embereken keresztül, de Isten ereje mindig óvta Krisztus hű szolgálóját.

Szent Tekla ellen, összefogtak a pogány varázslók azért, mert ingyen gyógyított betegeket. Képtelenek voltak felfogni, hogy ő Krisztus irgalmának erejéből gyógyítja meg a betegeket, ezért azt feltételezték, hogy Teklát különleges módon segíti a szűz Artemida istennő. Irigységből bérenceket küldtek Teklához, hogy meggyalázzák a szentet. Amikor már egész közel voltak, szent Tekla Krisztus Üdvözítőhöz kiáltott segítségért, és ekkor a hegy kettévált, és elrejtette a szent szüzet, Krisztus menyasszonyát. Így adta át lelkét szent Tekla a Teremtőnek

Az Egyház úgy tiszteli Teklát, az első vértanúnőt, mint “a nők dicsőségét, a szenvedők tanítóját, mindenki számára megnyitva a vértanúság útját”. A régi időktől fogva, sok templomot szenteltek tiszteletére, amelyek közül egy Konstantinápolyban volt. Az apostolokkal egyenlő és első vértanúnő, a minden küzdőért imádkozó Tekla nevét, a nők szerzetessé nyírásánál is említik.


Őszi kántorböjt – Szombat

Őszi kántorböjt szeptember 14-ét, a Szent Kereszt felmagasztalását követő héten szerda, péntek és szombat.
A kántorböjt pontos böjti fegyelme:
szerdán és pénteken szigorú böjt van: 3-szor lehet étkezni, 1-szer lehet jóllakni és húsfélétől tartózkodni kell,
szombaton enyhített böjt van: 3-szor lehet étkezni, 1-szer lehet jóllakni és húsfélét egyszer lehet fogyasztani,
fontos eleme az őszinte szentgyónás,
lehetőség szerint vegyünk részt szentmisén,
többet imádkozzunk és gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit!

A hívők imáikban megfogalmazott kéréseik által, esdekeljék ki papjaink küldetésük méltó betöltéséhez szükséges kegyelmeket a Mennyei Atyától. A böjt kívánta áldozatvállalással pedig nyomatékosítják a Mennyei Atya előtt.

Arra hívunk és buzdítunk Benneteket, hogy követve és felelevenítve az ősrégi hagyományt, hogy böjtöljünk együtt püspökeinkért, papjainkért, diakónusainkért, hogy a Jóisten adja meg nekik mindazon kegyelmeket, amelyekkel missziós és lelkipásztori tevékenységüket a továbbiakban is lelkiismeretesen, eredményesen és boldogan tudják végezni Isten nagyobb dicsőségére és mindnyájunk üdvösségére.

Szeretetből, örömmel, szabadon, vállaljuk ezt a kis kényelmetlenséget lelkipásztorainkért, akik szeretetből egész életüket ajánlották fel a legfőbb Pásztornak miérettünk.

Ima a Jó Pásztorhoz

Jézus, jó pásztor, te azért jöttél, hogy keresd és üdvözítsd az elveszetteket.
Azért alapítottál papságot egyházadban, hogy minden időben folytassa műved.
Könyörögve kérünk, küldj munkásokat szőlődbe!
Küldj méltó papokat szent egyházadba!
Küldj szerzeteseket és szerzetesnőket!
Add, hogy mindenki kövesse hívásodat, akit szolgálatodra kiválasztottál,
viszont senki hivatás nélkül be ne jusson szentélyedbe!
Mária, apostolok királynéja könyörögj érettünk!
Ámen.


Kántorböjt – jejunium Quatuor temporum

I. Kallixtusz pápa (218-22) között a római pogány földművelő ünnepségek helyére, amelyeket júniusban, szeptemberben és decemberben tartottak, könyörgő napokat rendelt el.
Ezeket egészítette ki egy tavaszi könyörgő nappal Nagy Szent Leó pápa (440-461).
Így jött létre a jejunium Quatuor temporum, azaz a kántorböjt, amely a négy évszakban megvalósuló könyörgő napokat jelenti.

A latin „ieiunium quatuor temporum” félrehallásából keletkezett a magyar „kántorböjt” kifejezés, amelynek természetesen semmi köze sincs a „kántor” szavunkhoz. Évente négyszer három napon böjtölünk a papokért és a papságra készülőkért.

A tradicionális latin rítusokban külön miseszövegek tartoznak hozzájuk, illetve ezekhez kapcsolódik az ún. kisebb rendek feladásának a szokása is a kispapok részére. Mindegyik kisebb rend egy-egy lépcsőfokot jelent a szentségi karakterrel bíró szerpapi illetve áldozópapi fokozat eléréséhez.

Az ősi időkben december ezen bűnbánati és böjti szombatjain voltak a papszentelések, illetve később a többi évszakban is. Idővel ezek lettek a papokért végzett könyörgések napjaivá. II. Orbán pápa (1095) rendelte el a szerdai, pénteki és szombati böjtöt nagyböjt első hetében, a Pünkösd utáni, a szent Kereszt felmagasztalását (szeptember 14.), és Szent Lúcia emléknapját követő héten.

Érdekességként említjük, hogy a középkori jog szerint Magyarországon pápai fölmentés alapján csak a kántorböjt péntekjein volt szigorú böjt. Szent István II. Törvénykönyve pl. kimondta:
Ha valaki a kántornapi böjtöt, amit mindenki tud, húsevéssel megszegi, egy hétig bezárva böjtöljön.

Így évente 12 napot böjtölt az Egyház a püspökök és papok életszentségéért és papi hivatásokért. Noha a II. vatikáni zsinatot követően a böjti fegyelem megszüntette ezeket a kötelező böjti napokat, a világban mind több helyen fordulnak a hívek és közösségek ismét a kántorböjt hatékony eszközéhez, hogy az elmúlt fél évszázad felfordulásában a számában, hitéletében és erkölcseiben is megroppant papság számára kiesdekeljék küldetésük méltó betöltéséhez szükséges kegyelmeket a Mennyei Atyától. Imáikban megfogalmazott kéréseik komolyságát a hívek a böjt kívánta áldozatvállalással nyomatékosítják a Mennyei Atya előtt.

Arra hívunk és buzdítunk Benneteket, hogy követve és felelevenítve az ősrégi hagyományt, Advent 3. hetében böjtöljünk együtt püspökeinkért, papjainkért, diakónusainkért, hogy a Jóisten adja meg nekik mindazon kegyelmeket, amelyekkel missziós és lelkipásztori tevékenységüket a továbbiakban is lelkiismeretesen, eredményesen és boldogan tudják végezni Isten nagyobb dicsőségére és mindnyájunk üdvösségére.
Szeretetből, örömmel, szabadon, vállaljuk ezt a kis kényelmetlenséget lelkipásztorainkért, akik szeretetből egész életüket ajánlották fel a legfőbb Pásztornak miérettünk.

Veled állni a kereszt alatt

(Szent Edith Stein verse, ihletője a Stabat Mater első szakasza:
Juxta crucem tecum stare – Veled állni a kereszt alatt.)

Ma Veled voltam a kereszt alatt
És olyan tisztán éreztem, mint még soha,
Hogy a kereszt alatt Te a mi anyánk lettél.
Ahogy egy földi édesanya hűsége
Már arról gondoskodik, hogy fia utolsó akaratát teljesítse.

De te az Úr szolgálóleánya voltál,
Az emberré lett Isten léte és élete
Fenntartások nélkül a Te létedre és a te életedre lett bízva.
Ezért Te befogadtad Övéit a szívedbe,
És keserű szenvedésed vérével
Minden lélek számára új életet szereztél.

Mindannyiunkat ismersz: sebeinket, gyengeségeinket,
Az égi ragyogást is ismered, amelyet a Te Fiad szeretete
Szeretne kiárasztani ránk az örök fényben.
Ezért vezeted gonddal lépteinket,
Semmilyen ár nem túl magas neked, hogy elvezess
bennünket a célba.

De azoknak, akiket te választottál, hogy kövessenek téged,
Hogy egy napon majd Körülötted legyenek az égi trón mellett,
Azoknak most itt kell állniuk Veled a kereszt alatt
És a keserű szenvedés vérével kell
Megszerezniük az értékes lelkek égi ragyogását,
Amelyet az Isten Fia örökségül hagyott rájuk.

IMA MÁRIA SZENT SZÍVÉHEZ

Ó szent szív!
Máriának, Isten anyjának és a mi anyánknak
szeretetre legméltóbb szíve,
amelyben kedvét találja a teljes Szentháromság.

Ó Szeplőtelen Szív!
te Jézus szívének tökéletes képmása,
amely jósággal és benső részvéttel tekint fájdalmainkra!
Kérünk, olvaszd fel szívünk jegét,
hogy hasonlóvá legyen isteni Megváltónk szívéhez.

Vedd pártfogásodba és oltalmazd Anyaszentegyházunkat,
légy menedéke és legyőzhetetlen vára minden ellenségével szemben.
Te légy az út, amely minket Jézushoz vezet
és az ég kegyelmeit hozza számunkra. Amen.