Idő
A házasságkötés ideje az év bármely napja. Azonban az ünnepélyes esküvők, mint már említettük, az ún. tiltott időben nincsenek megengedve. Ez az ünnepélyes a házasságnak szentmisével kapcsolatos ünnepélyes megáldásában áll. A püspök azonban kellő okból ezt is megengedheti. Nagyon természetes, hogy a tiltott időben az esküvőkkel kapcsolatos szokásos zajos mulatságoknak el kell maradniuk.
Hely
A házasságkötés helye rendszerint a plébániatemplom, vagy – a plébános engedélyével – más templom vagy kápolna. Papnevelő intézetekben s szerzetesnők templomaiban vagy kápolnáiban avagy magánházakban való esküvőt csupán fontos és sürgős okból engedheti meg a megyéspüspök.
A házasulandók lelkiállapota
A házasulandóknak szívükre köti az Egyház, hogy mielőtt házasságra lépnek, meggyónjanak (és áldozzanak) vagy legalább tökéletes bánat által a kegyelem állapotát visszaszerezzék, ha azt elvesztették. A házasság az élők szentségei közé tartozik; halálos bűnben felvenni szentségtörés volna. Sőt igen ajánlatos az életnek eme fordulópontján életgyónást végezni; s még jobb az élet új korszakára – ha lehet – alapos lelkigyakorlattal készülni.
Az Egyház ezenkívül nagyon ajánlja a házasulandóknak, hogy frigyükre, az ún. „menyegzői áldást” kikérjék. Ez a „menyegzői áldás” az a három gyönyörű áldó ima, amely a jegyesekért végzett külön szentmise formájának alkotó része.
Az esküvőnek eszerint tehát mindig szentmisével kapcsolatban kellene végbemennie. Sajnos, azonban sok helyen hazánkban már nem is tudnak a jegyeseket annyira megtisztelő egyházi szertartásról. Legyünk rajta, hogy az ismét szokásba jöjjön!
Az eskető pap teendője
Az eskető pap szerepe főképpen az, hogy az eléje járuló házasokat szándékuk felől kikérdi s kölcsönös házassági beleegyezésüket az Egyház nevében hivatalosan tudomásul veszi. Ezzel lényeges teendőjét be is töltötte. Azonban a házasságkötésnek e lényeges cselekvényét Egyházunk gyönyörű és kifejezéssel teljes szertartások keretébe foglalja, amelyeket alább részletesen meg fogunk ismertetni. Sőt hazánkban ősi szokás az új házasokat imént tett szent ígéreteikre meg is esketne. Innen nevezi a magyar a házasságkötést „esküvőnek”.
Mindemez áldásokban és kitüntető szertartásokban azonban csak azok részesülhetnek, akik erre méltók.
Jegyzet: Az új törvénykönyvvel az ún. passzív asszisztencia érvényét vesztette. Ez abban állott, hogy a biztosítékot nem nyújtó (reversalist nem adó) vegyesvallású házasulandók kölcsönös házassági beleegyezését a plébános két tanú előtt minden egyházi ruha és szertartás nélkül, hallgatagon, egyszerűen tudomásul vette. Ezzel legalább a bűnös módon kötött házasság érvénye biztosítva volt.
Az oly passzív asszisztencia pedig, amelynél a plébános két tanú előtt a feleket házassági beleegyezésüket illetőleg minden egyéb szertartás mellőzésével kikérdi, a házasságot ugyan ma is érvényesítené, de tilossá válott. (Vö. S. Off. 1919. nov. 26.)