Isten, aki teremtményeinek köz- és magánjavát atyai szívén viseli, részint a természetbe fektetett törvények, részint kinyilatkoztatott igéi által házassági akadályokat állított fel. Mindmegannyi korlátok, tilalomfák ezek, amelyek az embert a zülléstől, bajtól, szerencsétlenségtől óvják. E példát követte az Egyház is, amelyre Isten az emberi nem gondozását bízta s az idők folyamán – a változó körülmények szerint – Istentől kapott oldó-kötő teljhatalmánál fogva szintén akadályokat állított fel. Az akadályokkal ugyanis meg akarja hiúsítani, vagy legalább nehezíteni az olyan frigyeket, amelyeket – ő, a bölcs és tapasztalt édesanya – gyermekeire nézve veszedelmeseknek tart.
Az Egyház e hatalmának s kötelességének mindig élénk tudatában volt és midőn ezt Luther tagadóba vette, vele szemben a trienti szent zsinaton ünnepélyesen ki is hirdette.
A házassági akadályok két nagy csoportra oszlanak. Vannak úgynevezett bontó akadályok és vannak tiltó akadályok. A bontó akadályok fennforgása esetén a házasság valójában létre sem jön. Bontó akadállyal kötött házasság voltaképpen nem házasság; kezdettől fogva érvénytelen és semmis. Tiltó akadályok alatt azokat értjük, amelyek jelenléte a házasságot tilossá teszi, de annak érvényét nem érinti. Az ily házasság tehát, bár bűnös módon jött létre, de azért érvényes, felbonthatatlan házasság.
A tekintély szerint, amely az akadályokat felállította, ismét három csoportra oszthatók. Vannak akadályok, amelyeket maga az emberi természetbe írt törvény állít fel; ezek az ún. természetjogi akadályok. Van ismét olyan, amelyet a kinyilatkoztató Isten létesített; ez az ún. pozitív isteni jogi akadály. Végül vannak egyházjogi akadályok, amelyeket az Egyház törvényhozó hatalma állapít meg.
Természet- és pozitív isteni jogi akadály alól semmiféle emberi hatalom föl nem menthet. Az egyházjogi akadályok alól a fölmentés lehetséges. De ezek sem mind egyforma rangúak a felmentés szempontjából. Vannak közöttük olyanok, amelyek alól az Egyház könnyebben fölment, s olyanok, amelyek alól csak nagyritkán s egészen rendkívüli okból ad felmentést. Sőt olyanok is vannak, amelyek alól az Egyház sohasem szokott fölmentést adni.
Mielőtt az akadályok részletes tárgyalásába fognánk, előbb tisztáznunk kell a kérdést:
Kiket köteleznek az Egyház házasságjogi törvényei?
Az Egyház házasságjogi törvényei általában véve minden embert köteleznek, aki a keresztséget felvéve, Krisztus egyetlen igaz Egyházának tagja lett. Kiterjednek tehát az eretnekekre s szakadárokra is, jóllehet ezek az engedelmességet – legalább is gyakorlatban – az Egyháztól megtagadják.
A bontó akadályok tehát a másvallású keresztények házasságát is érvénytelenné, semmissé teszik, kivéve az olyan akadályt, amelyet az Egyház nem akar reájuk is kiterjeszteni. Meg nem kereszteltekre azonban az egyházi törvények nem terjednek ki.