Az érvényesség feltételei
Vannak kellékek, amelyek feltétlenül szükségesek, hogy a szentség létrejöjjön, érvényes legyen. Ezek a következők:
a) A dolog természetéből következik, hogy e szentség felvevőinek különböző neműeknek kell lenniük. Nem szabadna ezt figyelmen kívül hagyni akkor sem, ha a felek a hitvesi jog gyakorlatától eltekintenének, mert a házasság másodlagos céljai is, a kölcsönös kiegészülés és támogatás is a nemek különbségén alapulnak.
A modern homoszexuális törekvések tehát a természettörvénnyel homlokegyenest ellenkeznek s az emberiség testi-lelki egészségének romlására törnek.
b) A házasság szentségének fölvételéhez továbbá múlhatatlanul szükséges, hogy a házasulandók érvényesen legyenek megkeresztelve. Hiszen a keresztség teszi a lelket képessé a többi szentség elfogadására.
A nemkeresztényeknek a természettörvény szerint kötött házas viszonya, ugyan érvényes s erkölcsös, de nem szentség. Amint azonban megkeresztelkednek, e pillanattól kezdve viszonyuk, amely immár Krisztus s Egyháza szent szövetségét jelképezni képes, szentségi méltóságra emelkedik. E házasság tehát a kölcsönös beleegyezés megújítására, megáldásra nem szorul, sőt felmentésre sem, ha a felek között csupán egyházjogi akadály forogna fenn.
Ha a nemkeresztény házaspárból csak az egyik keresztelkedik meg, avagy keresztény egyén pápai felmentéssel nemkereszténnyel kel egybe, felmerül a kérdés, vajon e frigy szentségi jellegű-e, vagy sem. A nemkeresztény félre nézve bizonyára nem az. De vajon a keresztény félre nézve szentség-e, erős vita tárgya a keresztény tudósok között.
Véleményünk szerint a keresztény, aki törvényesen kel egybe nemkereszténnyel, valóságos szentséget fogad. Hiszen, mint a keresztségnél látjuk, a szentséget nem kell szükségképpen kereszténytől fogadnunk. Másrészt a keresztény félben nincs semmi akadálya annak, hogy a szentség hatásait kifejtse. Az ős Egyház, amelyben az effajta frigyek szinte napirenden voltak, soha semmi jelét sem adta annak, hogy azt a keresztény félre nézve szentségnek nem tartja. Végül, mintha Szent Pál is mellettünk bizonyítana, mikor azt mondja: „a hitetlen férfi megszenteltetik a hívő asszony által, és a hitetlen asszony megszenteltetik a hívő férfiú által; különben a ti fiaitok tisztátalanok volnának, most pedig szentek”. (1Kor 7,14) Viszont azok, miként a híres Sanchez és számos mások, akik a nem-kereszténnyel kötött házasságot a keresztényre nézve sem tartják szentségnek, így érvelnek: „a házasságnak – mint szerződésnek – a jogelv szerint nem szabad sántítania”, vagyis mind a két félre nézve ugyanazzal a jelleggel, hatással, következményekkel kell bírnia. Ha tehát a házasság nem szentség a nemkeresztény fél számára, akkor a keresztény fél számára sem az, annál is kevésbé, mert a nemkeresztény fél a házasságot nem tartja felbonthatatlannak. Valóban ez nem megvetendő, de talán – miként fennebb láttuk – nem is megcáfolhatatlan bizonyíték.
c) A házasulandóknak ezenkívül „törvényeseknek”, vagyis a házasságkötésre képeseknek kell lenniük. Hogy kik nem ilyenek, bőven elmondjuk, midőn majd az akadályokról tárgyalunk.
d) Végül a házasságkötéshez is, mint minden más szentség felvételéhez szándék kell „azt tenni, amit az Egyház cselekszik”, vagyis oly módon lépni házasságra, ahogy ez Krisztus Egyházában szokásos. Ez általában megvan még a protestánsokban is. Ez a szándék a házasság felvételénél annál is szükségesebb, mert a házasság szerződés. Már pedig a szerződésben a szabad s kifejezett beleegyezés s így a szándék, a leglényegesebb kellék.
Nem volna meg ez a szándék abban, akinek a vállalt kötelezettségről pl. a nemi életről fogalma sem volna. De hiányzik a kellő szándék abból is, aki kifejezetten csak amolyan próbaházasságot akar kötni, amelyet később tetszése szerint felbonthat.
A megengedettség feltételei
Hogy a házasságkötés ne csak érvényes, hanem megengedett is legyen, szükséges,
a) hogy ne forogjon fenn valamely tiltó akadály, aminőket Egyházunk a hívek nagyobb lelki javára felállít. Ezeket alább még meg fogjuk ismertetni;
b) hogy a házasulandók a kegyelem állapotában legyenek. A házasság az élők szentségei közé tartozik, amelyeket tudatosan halálos bűnben fogadni szentségtörés. Ezért kívánja Egyházunk, hogy a jegyesek esküvőjük előtt meggyónjanak, vagy legalább is – ha halálos bűnben volnának – tökéletes bánatot indítsanak. Ez utóbbit még a protestáns házasulandó is nagy haszonnal tehetné meg;
c) hogy a házasulandók lehetőleg már meg legyenek bérmálva s a házasságkötés előtt a szentáldozáshoz járuljanak. E két szentség adja ugyanis kiváló módon az erőket a Krisztusért vívandó harcra s a házasélet komoly terheinek hordozására.