Szent Zefirin (latinul: Zephyrinus), (2. század – 217. december 20.) a 15. pápa a történelemben, aki 199-től haláláig állt a keresztény egyház élén.
Rómában született, és szerepel Kaiszareiai Euszebiosz Egyháztörténetében. A Liber Pontificalis két liturgikus rendeletet tulajdonít Zephyrinusnak. Az egyik a papok felszentelését érinti, a másik a szentmiseáldozattal kapcsolatban született meg.
Pápaként szembe kellett néznie a kiteljesedő monarchianista mozgalommal, és súlyos veszélyt jelentett az is, hogy a Római Birodalom élére új császár került. Commodus császár békés uralkodása után Septimius Severus parancsa ismét a keresztények ellen fordult, és vérengző keresztényüldözést indított el.
A Martyrologium Hieronymianum szerint ezen üldözések áldozataként halt meg Zephyrinus is. A Via Appia mentén elterülő katakombákat ebben az időben ásatta ki saját birtokán. Ezt a katakombát később archidiakónusáról, majd a pápai trónon őt követő Kallixtuszról nevezték el. Zephyrinus volt az első pápa, akit ide temettek. Vértanúhalálának ünnepnapját augusztus 26-án tartják.
VÉRTANÚK HIMNUSZA
Siess, ó boldog vértanú, köszöntsd győzelmed ünnepét,
ma nyerted véred díjaként fejed köré a koszorút.
A világ éjéből e nap bírót, bakót mikor levert,
téged fénylő egekbe vitt, és Krisztus nyájához sorolt.
Most angyalok közt van helyed, s fehér ruhában tündökölsz:
tisztára mostad, hős tanú, véred patakját ontva rá.
Állj mellénk, könyörgő szavad Krisztus kegyelmét esdje le:
hajoljon hozzánk kegyesen s oldjon fel vétkeink alól.
Csak kis időre szállj közénk, Krisztus kegyét terjeszd ki ránk.
A bűntől terhelt szíveket bocsánat könnyebbítse meg.
Atyát, Fiát s Vigasztaló Lelkét dicsérjük szüntelen,
ki dicsőséggel koronáz örökre téged odafenn. Amen.
IMA A VÉRTANÚKÉRT
Isten, az érted harcolók jutalma, sorsa, dísze vagy,
– kik áldják boldog vértanúd, vétkükre oldást osztogass.
Tanúd szavával mondta el, mit élő hit szívébe zárt,
s vérét kiontva lelte meg, Krisztust követve, Krisztusát.
Világi hír s a csábító hízelgő ajkú bűn, a rossz,
számára balga s elmúló, – a szíve égit áhítoz.
Megjárta kínnak útjait, és elviselte férfiképp,
vérét ontotta érted itt, s örök javakba ott belép.
Ezért, nagy Isten, kérlelünk, könyörgő szónkat el ne vesd:
tanúdnak győztes ünnepén a vétkesekhez légy kegyes.
Engedd elérnünk, mit kapott: lehessünk társak ővele,
s az ég karában szüntelen hangozzék szívünk éneke.
Örök dicsőség, tisztelet köszönt Atyánk, Fiaddal egy,
és téged, szent Vigasztalót dicsérjenek sok századok. Amen.
Szent Nektariosz himnusza a Szűzanyáról
Ó, tiszta Szűz, ó Szeplőtelen, légy áldott Istenszülő!
Örvendj Szeplőtlen Menyasszony!
Ó Szűzanya, ó enyhet adó, te legszentebb királynő
Örvendj Szeplőtlen Menyasszony!
Te magas égnél magasabb, Te fénysugárnál fényesebb!
Örvendj Szeplőtlen Menyasszony!
Ó szűzi rendek öröme, angyal seregek éke!
Örvendj Szeplőtlen Menyasszony!
Te tündöklőbb az egeknél Tisztább szövétnek fényénél!
Örvendj Szeplőtlen Menyasszony!
És minden mennyei rendeknél szentségesebb vagy Úrnő!
Örvendj Szeplőtlen Menyasszony!
(Agni Parthene – Szent Nektariosz himnusza a Szűzanyáról)
Ave mundi domina
Sík Sándor fordítása
Ave világ Asszonya, Tengereknek csillaga, Édes hárfa, Mária!
Ave zengő citara, Drága nárdusz illata, Gyöngyök legdrágábbika.
Mária, napnál ékesebb, Minden fénynél fényesebb, Édességnél édesebb.
Rózsasziromnál bíborabb, Liliomnál vidorabb, Édennél kívánatosabb.
Minden kegyelem kútfeje, Tisztaságnak tüköre, Illatoknak fűszere.
Fülnek édes dallama, Szívnek boldog balzsama, Szájban bölcsesség szava.
Szűzi szépség, ifjúság, Vértanúk közt rózsaág, Szegényeknek drágaság.
Bánatomban örömem, Háborúban győzelem, Halálomban kegyelem.
Számkivetésünk után Ő szépségében trónusán Fiad mutasd meg, Szűzanyám.