„Tested világa szemed; ha szemed tiszta, egész tested világos leszen; ha pedig szemed álnok, egész tested sötétség leszen” (Máté 6,22).
a) Szemed a lelked; fénye ömlik ki rád. Tényleg testünkre ömlik lelkünk; lázba sodor és inficiál. A bűn, mely az akaratban van, megzavarja a testet is. A harag, irígység, búbánat, féltékenység, aggodalom mérgez; meghasonlás, rosszkedv inficiált atmoszféránál rosszabb. A dühös, fölindult ember verejtéke s nyála is mérges; megmérgezte azt a lélek a maga gondolataival, képzeleteivel, vágyaival. Ellenben a szeretet, az öröm, a lelkesülés friss erőt s ifjúságot ad; fölépíti s kialakítja a testet is. Ki kell tehát mosnunk lelkünkből minden zavaros, iszapos, petyhüdt, mérges, nemtelen érzést; szabad folyást kell biztosítanunk a lélek kristályáramainak. Ne mondja senki: nem birom; ne higgyen a rossznak, higgyen a jónak s erejének; gondolkozzék s szeressen Isten gondolataival s szeretetével.
b) Sugározd ki ezt a világos, illatos lelket; a világ azt a színt ölti, melybe öltöztetted. „A lélek minden; amit gondolsz, az leszesz.” „Tedd szép gondolatok otthonává lelkedet. Senki sem tudja, mert kora ifjúságától senki sem próbálta meg, hogy a boldogság mily tündérkastélyait építhetnők föl jó gondolatokkal, melyekbe bizton megvonulhatnánk küzdelmeink közt” (Ruskin). Szent igaz, hogy a lélek teremt világot; érzelmei magaslatain dacolhat alacsony viszontagságokkal, mert
„Vor eines Dichters Blicken
Wird jede Blüt’ am Strauch zum Lied;
Die Strasse wird zur Bühne
Wenn Shakespeare’s Auge auf sie sieht.”
Legyen hát lelkem fény- és hőforrás; hisz több van benne Istenből, mint az egész anyagi világban!