Jóllehet a hálaadásra s dicséretre mindennap van bőséges okunk, az engesztelésre s könyörgésre pedig mindennap rászorulunk, s azért jobbat, üdvösebbet a világon nem tehetünk, mintha – a lehetőség szerint – naponkint járunk a szentmisére, ámde Egyházunk nagybölcsen a vasárnapi szentmisét jelölte meg, amellyel négyféle emberi kötelességünknek hivatalosan is eleget kell tennünk.
Tette pedig ezt a következő fontos okokból:
a) A vasárnap egyik legfőbb célja az istentisztelet. Ámde felségesebb s üdvösebb módját az istentiszteletnek a szentmisénél el sem gondolhatjuk.
b) Nemcsak az egyes ember, hanem a társadalom, mint ilyen is, köteles az istentiszteletre. A vasárnapi szentmise a keresztény társadalomnak közös, hivatalos hódolata Isten előtt.
c) Az Egyház nagyon jól ismeri az emberi természetet; tudja, hogy mennyire emeli, lelkesíti, szinte magával ragadja azt sokak példája. Azért gyűjti össze híveit meghatározott napon s pedig nyilvános szent helyen, hogy egymás hitén s buzgalmán épüljenek s így az isteni szeretetben megszilárduljanak.
„Miért kívánkozol te annyira a templomba, mikor otthon is imádkozhatol?” kérdé a dél-amerikai Surinam tartomány kormányzója a keresztény szerecsennőt. Ez a lobogó-ropogó tűzrakásra mutatott. „Nemde, – uram szólt – ha széthánynám a zsarátnokot, csakhamar kialudnék a tűz. Míg együtt van a parázs, zsarátnok, egyik a másikat izzásba hozza, így vannak a keresztény lelkek is.” És nagyon igaza volt.
Nem megy tehát egyre, mint némelyek hiszik, hogy mely napon megyünk szentmisére s hol hallgatjuk azt meg. Az Egyház mind a kettőt bölcs, éspedig súlyos bűn alatt kötelező törvénnyel szabályozta.
1. A szentmisét vasárnapon, illetőleg parancsolt ünnepen vagyunk kötelesek hallgatni.
2. „Az Egyház ünnepi törvényének csak akkor teszünk eleget, ha a szentmisében a szabad ég alatt (tábori mise), nyilvános vagy félig nyilvános templomban, kápolnában, avagy temetői kápolnában veszünk részt; de nem teszünk eleget a teljesen magánjellegű kápolnában hallgatott szentmisével, ha csak a Szentszék azt különös kiváltságképpen meg nem engedte.” (1249. kánon.)
Félig nyilvánosak azok a szent helyek, amelyek ugyan bárkinek nincsenek nyitva, de mégis nem magánegyén vagy család, hanem valamely társulás, gyülekezet számára vannak engedélyezve; ilyenek: a zárdai, intézeti, katonai, kórházi vagy börtönkápolnák. A bíborosok és püspökök magánkápolnáiban is érvényesen teljesíthetjük misehallgatási kötelmünket.
Jegyzet: Az egyházi törvénynek megfelelünk, akár énekes, akár csendes misét hallgatunk. Az sem változtat a dolgon, hogy mely katolikus szertartással mutatják be a szentséges áldozatot. Nincs tehát megtiltva, hogy a római s görög szertartású katolikusok egymás templomába járhassanak szentmisére, számos fontos ok azonban azt ajánlja, hogy ki-ki lehetőség szerint saját szertartásának templomát látogassa.