Miért kell pihennünk?
A testnek szükséges
Ki ismerné jobban az embert, annak szervezetét, szükségleteit, mint annak Alkotója? És íme! Isten minden hetedik napon pihenőt rendel. Ennek mély s istenileg bölcs okának kell lennie. Az emberi test úgy van megszerkesztve, hogy a hetednapi nyugalomra rászorul. A világ összes népei ezt mintegy természetükbe írt törvényt tekintették s tekintik s jóllehet az őskori kinyilatkoztatás nagy részüknél majdnem egészen feledésbe ment, de nem a hetednapi pihenés törvénye. Ehhez szívósan ragaszkodnak. Már 150-ben Kr. u. Szent Teofil antiochiai püspök írja: „A hetednapot a földkerekség minden népe ismeri”. Míg ugyanis mi keresztények a vasárnapot ünnepeljük, a zsidók a szombatot tartják, a mohamedánok pénteket, a mongolok csütörtököt, Guinea négerei a keddet, Ozmuz és Goa bálványimádói a hétfőt ülik meg vallásos tisztelettel s pihenéssel.
Valahányszor az emberi okosság Isten e remekművén javítani, változtatni akart, kénytelen volt megszégyenülni. A természet visszazökkent Isten által jól kivájt medrébe. Midőn a szabadság lobogóját lengető francia forradalom a tizedik napra tolta ki a pihenőt, csakhamar kénytelen volt az Isten által szentesített hetednapra visszatérni. Újabb időkben tudományos kutatások is igazolták, hogy nem lehet bölcsebbet és üdvösebbet kitalálni a hetednapi pihenőnél.
Dr. Niemeyer lipcsei tanár német alapossággal végzett kísérletei bizonyítják, ha az embernek a vasárnapi pihenő után teljesen jókarban levő erőit 500-as számmal jelöljük meg, ez a szám a naponkinti alvás s rövid pihenés ellenére is mindinkább alászáll. Úgy hogy szombaton már a teljes erőből 60 fok hiányzik. A vasárnapi pihenő azonban a megelőző s követő éjszakai nyugalommal az erőfok számát megint 500-ra szökteti fel. A nevezett tudós tanár adatai szerint állatokkal is tettek próbákat. És ezek a kísérletek is napnál fényesebben igazolták, hogy az állati szervezetnek is, amely elvégre az emberéhez hasonló, a hetednapi pihenő a legalkalmasabb. Amely állatnak megadták a hetenkint egynapi teljes pihenőt, hosszabb időn át s több munkát volt képes elvégezni. Így vagyunk az emberrel is.
A szünet nélkül robotoló ember egészségének csakhamar kárát vallja. Úgy jár, mint aki pihenő nélkül hegyet mászik. Végre is összeroskad. A vasárnapot nem tartó gyárak munkásai szemlátomást satnyák s korán elhalnak. A harmadik parancs megszegése tehát valóságos öngyilkosság.
Kedvet ad a munkára
Szent János evangélistáról őrizte meg a jámbor hagyomány, hogy mikor lelke, teste a munkában már kifáradt, ő, a bölcs s szent aggastyán, szelídített fogolymadarával kissé eljátszott. Midőn pedig valaki, aki hogy az apostolt lássa, messziről elzarándokolt, ezen elcsodálkozott, Szent János mosolyogva kérdé tőle: „Ugyan miért nincs az az íj, melyet a válladon látok, mindig kifeszítve?” „Azért – felelé a kérdezett – mert akkor hamar elvesztené rugalmasságát s nem röpítené a nyilat biztosan.” „No lásd – szólt erre az Úr Jézus e kedves tanítványa – ezért játszom én is egy kissé, mert a testnek, léleknek a munka után szüksége van az üdülésre, hogy aztán annál rugalmasabb legyen megint a munkára.” Ezt adja meg a vasárnap a hatnapi munka után. A szellem és test új kedvvel lát a munkához, visszakapja feszítő erejét, ügyességét, találékonyságát s csakhamar bőven kárpótolva van a vasárnapi pihenő által okozott veszteség. Azért még a vallásgyűlölő Rousseau (olv. Russzó) is elismerte: „Ha a népet tevékennyé és munkássá akarjátok tenni, akkor adjatok neki ünnepeket. Az ily módon elveszített napok több jót létesítenek, mint a többiek”.
A család érdeke
A családi életnek is szépséget, bájt és szilárdságot ad a vasárnap. Az életfönntartás gondjai s küzdelmei a családtagokat hétköznap többnyire távoltartják a családi tűzhelytől s így szükségképpen lazítják a kapcsokat. A gyermek leginkább megérzi azt. Legtöbbször, főképp szegényebb munkáscsaládokban nélkülözi hétközben azt a gondot s szeretetet, melyre szíve vágyik; nélkülözi főképpen azt, amit csak az apa adhat meg a nevelés dolgában. A vasárnap megint összehozza a családot, időt ad, hogy egymásnak éljenek. Azért is ott, ahol Isten szíve szerint megünneplik a vasárnapot, boldog a családi élet.
A társadalom érdeke
A vasárnap nagyon közreműködik, hogy elsimuljanak a kiáltó társadalmi ellentétek a szegény s gazdag között. Ha mind a kettő, szegény s gazdag, Isten szándéka szerint ünnepelne, szinte szükségképpen tudatára ébredne, hogy egy s ugyanazon családnak gyermeke, közös atyja az Isten, közös otthona a templom, közös terített asztala az oltár, közös célja az örök nyugalom, melyet a vasárnapi pihenés oly meghatóan jelképez.
Fogadjuk tehát Istentől a vasárnapi munkatilalmat, mint egyik legnagyobb jótéteményét, és ismerjük el benne lelki, testi s családi boldogságunk nélkülözhetetlen feltételét.
Ó bár az államok is, melyeknek egyetlen célja a polgárok boldogulását elősegíteni, minden tőlük telhető eszközzel érvényt szereznének a harmadik parancsnak. Ez volna az egyik legjobb eszköz, hogy magukat a megrázkódtatástól s a rombadőléstől megóvják.