1. Küzdenünk Istennek ama kisebb országáért, mely mibennünk van. A mi szívünk erődítmény, vár, mely Krisztus tulajdona s amelyet számtalan ellenség ostromol. A mi dolgunk ezt szüntelen védeni. Meddig a miénk? Míg halálos bűnt el nem követünk. Ha súlyos vétekbe beleegyezünk, a sátán tűzte ki benne a zászlót.
Szívünket bírni akarja a gonosz lélek, annak csatlósa a világ. Sőt maga a szív is árulókat rejteget magában, ami legveszélyesebbé teszi helyzetünket. Ezek az árulók: a szenvedélyek, melyek mindig készek szívünk kiszolgáltatására.
Ha tehát jön a harc szívünk birtoklásáért, ne feledjük, hogy kinek katonái vagyunk. Küzdjünk bátran és híven. Hívjuk gyakran segélyül a seregek Urát, Jézust. És győzelmünk biztos, szívünk vára a mienk s Krisztusé marad.
2. A jó katona urának nagyobb birodalmáért is síkra száll. Ez az Anyaszentegyház.
Az Anyaszentegyházért vívott harc megint kettős: védő s támadó.
a) Védő. Egyházunk birtokai, falai: a hit, a tan, szentségek, erkölcsök, a papság, a szerzetek, iskolák, a sajtó stb. stb. Krisztus derék katonái mindezeket adandó alkalommal védeni készek.
A támadás ellenük nem hiányzik. Mindenütt támadják, szóban, írásban, falun s városban, úton s útfélen. Sajtóban, színházban, moziban, iskolában.
Nem tapasztaljuk-e ezt?
Ámde, hol a sok megbérmált? Hol vannak Krisztus katonái? Akárhány közülük – ó, szégyen s gyalázat! – az ellentáborhoz tartozik, tehát áruló.
Ó, megbérmálandók! Ne feledjük, mire avatnak fel bennünket. Bár okosan s szeretettel, de szent haraggal és hévvel kell védenünk Isten megtámadott ügyét, birodalmát.
Éppen a gyáva katonaság az oka az ellenség arcátlanságának s kihívó viselkedésének.
Chantal Szent Franciska még csak ötéves és máris szent haraggal védi a hitet egy kálvinista úrral szemben. Az ajándékot, mellyel ez a leánykát békíteni igyekszik, annak szemeláttára nyomban a tűzbe dobja, kijelentve: Így fognak égni egykoron a pokolban azok a megátalkodottak, akik bár az igazságot megismerek, de mégis tagadják.
A jó katona legfőbb vágya lehetőleg Istennek minden megbántását megakadályozni. És tényleg, némi körültekintéssel s határozottsággal mennyi bűnnek lehetne elejét venni.
Boldog Pongrácz István kassai vértanú már otthon, ifjú gyermekkorában mennyit nem tett ez ügyben! Nem tűrte, hogy valaki a házbeliek közül katolikus kötelességét elhanyagolja, a vasárnapi ünnepi szentmisét elmulassza, ily napon dolgozzék; fellépett a káromkodás ellen stb.
2. A jó katona támad is és Isten országának határait tágítani igyekszik.
A fogságból hazatérő zsidók egyik kezükkel küzdöttek ellenségeikkel, a másik kezükkel építették a szent várost, a templomot. Mi építjük s erősítjük Egyházunk falait:
a) ima és jó példa által. Mit nem tesz a jó példa, főleg ha azt előkelőktől látják. Viszont mennyit rombol az ellenkező!
b) Ha pártoljuk a katolikus intézményeket, sajtót, irodalmat, politikai s társadalmi szervezeteket s főleg a katolikus missziókat.
c) Ha térítjük a bűnösöket, rendbe hozzuk a törvénytelen viszonyokat s az eretnekeket, szakadárokat az Egyház kebelére visszavezetjük. Tegyen ebben ki-ki annyit, amennyit tehetsége, helyzete megenged.
Néhány befejező gondolat:
A küzdelem mindig több-kevesebb szenvedéssel jár. Ámde „boldogok, kik üldözést szenvednek az igazságért”. A jó katona büszke az effajta sebre.
Ne féljünk! A szent bérmálásban kapunk erőt s bátorságot. Viszont mi ígérjük meg, hogy – mint hű katonák – Krisztus hadi jelvényét, a keresztet soha el nem hagyjuk. Nekünk is szól az ige, mint hajdan Nagy Konstantinnak: „E jelben győzesz!”
Mi szeretni s védelmezni akarjuk a keresztet. Lelkesedünk érte annak kedvéért, aki rajta meghalt. Szeretni fogjuk a keresztet annál is inkább, mert azt napjainkban annyian megvetik, becsmérlik, támadják; szóban, írásban s életükkel megtagadják.
Montalambert mondotta: „Akkor tanultam meg a keresztet szeretni, mikor a forradalom a sárba tiporta azt. Akkor esküdtem meg, hogy életemet védelmére szentelem”.
Midőn az újonnan megtért frank Chlodvig Krisztus kínszenvedéséről hallott, kardjára csapva felkiáltott: „Ah, csak én lettem volna ott az én jó frankjaimmal!”
Ígérjük meg, hogy mi is talpon leszünk s Isten országát magunkban s köröttünk megvédelmezzük.
M. I. N. D.