A Szent Szűz Krisztus után Istennek első gondolata; a „primogenita” nagy hivatásának megfelelőleg, erőben, szépségben, az Isten-anyát megillető nagy stílben van kialakítva. A szentírás csak azt mondja: „de qua natus est Jesus”, vagyis ez az asszony oly nagy, oly mély, oly fölényes és kegyelmes, hogy anyja lehetett, Isten-anya, ki az Igét vágyódó, ünneplő lélekkel fogadta, keblébe zárta, vele vérét megosztotta, őt tejével táplálta, lágyságával, gyengédségével, szeretetével kielégítette. Várta s ajtót nyitott a jövevény Istennek s kezének mirrhás illatával elbájolta őt. Aki Istent fogan és hord kilenc hónapig szíve alatt s csitít édes tejjel keblén: annak a lelki nagyság s mélység isteni igényeit kell kielégítenie. Az ilyen lélek létet, életet, tudást, művészetet, szellemi világot meghaladó fölényes nagyságban s méltóságban lép elénk. Mons super montes, lelki világa pedig a mélység s bensőség titokzatosságában feslik ki s öntudatosan átélt érzésekben s elragadtatásokban adja ki energiáját.
E nagyságot jellemzi
a) az Isten-közelség. Minden lélek annyiban nagy és szép, amennyiben Istenhez közel áll, s e közelségét érzi s élvezi. Senki sincs oly közel Istenhez először a test és vér kapcsán s azután ép ezért az érzület s a lelkület s isteni gondolat, érzés s elmélyedés révén, mint a Szent Szűz. Mózesnél közelebb, Illésnél s a viziós prófétáknál s az Istennel közlekedő szenteknél; oly közel van hozzá, mint saját gyermekéhez; azok dörgésben, villámlásban, ködben, füstben, szimbolumokban érintkeztek vele; míg ellenben a Szent Szűz gyermekének gőgicsélésében, édes tekintetében, mosolygó arcában vette kinyilatkoztatásait.
b) Jellemzi őt a természetfölötti világgal való páratlan érintkezés. Amica dei, sőt mater Dei. Az Isten benyomásait ő veszi legérzékenyebben, a lelke arra van teremtve; befolyásait ő nyeri legbőségesebben. Itt szívek ömlenek egymásba. Ő az első szőlővesszeje annak a tőkének, – első virágos vesszeje a megtestesülés titokzatos gyökerének; azért az isteni szeretet és élet benne adja ki legigézetesebben erejét. […]; minden lélekkel telt benne; azért érzi az ember; Deum patitur… Istent bír el!
c) Jellemzi páratlan hivatása. Amint vért és tejet szolgáltatott az Úrnak, s szépségét, kellemét Jézus belőle vette s általa lett „speciosus inter filios hominum”; úgy a kereszténységnek is a Szent Szűz kölcsönöz bájt, varázst, illatot. A betlehemi barlangnak ő a mécsese, a szent éjnek a legszebb csillaga, az ő fohásza a legédesebb „gloria”. Názáret nem lenne Jézus otthona, ha nincs az otthonnak édesanyja s angyala; a Golgota nem volna oly csodálatosan megrendítő, ha Jézus a kereszt mellé nem ülteti a gyöngyvirágot, melyet elsőnek hint meg vérével, s ezt a rózsát, mely odatapad s felfut a keresztfán s kínos érzésében kivirágzik. – A Szent Szűz eszközli ki az első csodát, – ő járja az első keresztutat, – ő zárja szívébe egymaga a kiszenvedett Krisztusba s művébe lefektetett hitet, ő csókolja meg elsőnek az örök üdvösség vágyával, megnyugvásával Jézus sebeit; ő tartja egymaga az első feltámadás vigiliáját. Ő várta 33 év előtt egymaga az Igét a Gyümölcsoltó Boldogasszonynap éjjelén; ő fogadta egymaga Betlehem karácsonyában; ő várta őt egymaga a föltámadás hajnalán; ő, csak ő. Una est dilecta, amica, speciosa mea!
E páratlanul fölséges léleknek részünkről lelkes és mély tisztelet jár. Elöl jár az Isten angyala a Szent Szűz köszöntésében, midőn mondja „Üdvözlégy Mária”; követi őt Szent Erzsébet, aki a köszöntést szinte folytatja: „áldott vagy te az asszonyok között”; s a keresztény katholikus egyház, mely ezt a tiszteletet magától az elragadtatásban éneklő Szent Szűztől mint szent kötelességet és parancsot vette: „Ime, ezentúl boldognak mond engem minden nemzetség”. – Mondjuk ily érzésekkel az Üdvözletet.