„Csak az eszik halált, aki meg nem különbözteti az Úr testét, hanem úgy járul hozzá, mintha közönséges kenyér volna. De aki gyónással és komoly penitenciával készül a vételére, annak élet eledele.”
Az Egyház a mai breviáriumban így kezdi életrajzát:
„Margit nagyon előkelő nő származása révén, mert atyai ágon angol királyi, anyai részről pedig császári vér csörgedezett ereiben; de még előkelőbb keresztény erényei miatt”.
Mi is lenne az Anyaszentegyházból, ha Isten nem támasztana számunkra szent, áldozatkész és okos nőket! Margit sorsát, születésétől haláláig a világtörténelem jobban meghatározta, mint a többi fejedelmi családból született gyermekét. Ezt életrajzírója, Durmferline-i Theoderich szerzetes is érezhette, mert a szent életrajzában – amelyet Margit leányának, Matildnak, Anglia királynőjének írt – a szokásosnál nagyobb helyet szentelt a történeti eseményeknek.
Atyai nagyatyja Vasbordájú Ödön ( + 1017) angol király volt, anyai nagyszülei pedig Szent István magyar király és Felesége, Boldog Gizella (lásd máj. 7.), aki a német-római császári házból származott. 1045 körül született Magyarországon. Atyja úgy menekült Angliából Szent István udvarába testvérével együtt. Vasbordájú Ödön király t. i. a dánok elleni küzdelemben életét vesztette, s a dán Nagy Kanut, aki neki az angol trónon utódja volt, meg akarta öletni két fiát, Eduárdot és Ödönt; de ezt a tervér egyik szolgája meghiúsította s a királyfiak elmenekülhettek. Eduárd herceget aztán szent királyunk annyira megszerette, hogy neki adta feleségül Ágota lányát. Ebből a házasságból született Edgár, a későbbi angol király, a mi Margitunk és Krisztina, aki utóbb apáca lett.
Angliában a dánok után Szent Eduárd király, a hitvalló (okt. 13) személyében újra a törvényes uralkodóház került a trónra. A királynak nem voltak gyermekei, s azért hazahívta rokonát, a magyar Földön élő s azért Tengerentúlinak nevetett Eduárd herceget, Margit atyját. De néhány évre rá meghalt. Most szentünk bátyja, Edgár lett az angol trón várományosa. Ő azonban nagybátyja halála után (1066) a belső zavarok és a normann hódítás miatt nem tudott a helyzet ura maradni. Sőt biztonságban sem érezte magát Hódító Vilmos uralma alatt s ezért családjával szülőföldjén, Magyarországon akart menedéket keresni. Hajójukat azonban a vihar Skócia partjaira sodorta. III. Malkolm skót király a legszívesebben fogadta a menekülteket, sőt rövid időn belül feleségül vette a 22 év körüli Margitot s őt 1070-ben királynévá koronáztatta.
A király a legjobb hitvest kapta Margitban. Később nagy boldogságában hálából nagyszerű templomot építtetett annak a kisebb szentélynek helyébe, amelyben feleségével megesküdött. Méltán; nagyon sokat köszönhetett Margitnak.
Házassága előtt nem tanúsított különösebb buzgóságot a vallásgyakorlatokban s jobban érdekelte a harc és a vadászat. De mikor Margit, akit úgy szeretett, olyan bensőséggel, édességgel és bölcsességgel végezte vallási kötelességeit! Először szeretetből csak imakönyveit csókolgatta, s pajzán kedveskedéssel elhintetett közülük egyet-egyet, hogy aztán drágaságokkal fölékesítve hozza vissza. De eljött annak is az ideje, hogy vele együtt végezte a vallási kötelességeket s nem röstellt éjjel fölkelni és vele együtt imádkozni. Lobbanékony természete sokat ártott királyi tekintélyének és bölcsességének. Margit szelíd nyugodtsága és hívő bölcsessége lassan teljesen átalakította ezen a téren is. Malkolm uralkodása Skócia legboldogabb és legfényesebb korszakai közé tartozik.
Ezt a boldog házasságot nyolc gyermekkel áldotta meg az Úristen: hat fiúval és két leánnyal. Margit példaszerű anya volt. Gyermekeit maga oktatta a hitben, maga vezette a templomba, maga készítette elő a szentségekre, maga tanította írás-olvasásra, maga választotta ki magasabb tanulmányokra a tanítókat; a legjelentősebb követelmény ezeknél a komoly keresztény élet volt. Nagyon vigyázott arra, hogy az Isten kertjének e zsenge palántáit a megbotránkoztatásnak rozsdája ne érje. Három fia következett egymásután a skót trónon, s egyik lánya angol királyné lett. Fiai a legkiválóbb uralkodók közül valók, s leánya sem hozott szégyent anyjára.
Szent Margit egyébként Skócia királyainak és a legnagyobb világhatalom uralkodójának, az angol királyi háznak ősanyja.
Skócia királynéja tudott az országnak is anyja lenni. Méltóság és szentség sugárzott le arcáról, amely királyi magaslatokra emelte a vele érintkezőket s a legélénkebb tiltakozást jelentette minden illetlen szó, léha beszéd és könnyelmű magatartás ellen. Különös gondja volt, hogy a királyi udvar komoly élettel adjon példát az alattvalóknak.
Megkívánta, hogy mindenki a környezetben lelkiismeretesen tegyen eleget a valláserkölcsi kötelezettségeinek. Ha valamelyik udvar-hölgynél a könnyelműségnek legapróbb jelével találkozott, annak nem volt maradása az udvarban. Szent buzgóság égett benne az Úr házáért. Külön műhely volt az udvarban, amelyben templomi ruhákat készítettek, s ő maga is segített a hímzésben, úgy amint ezt leány korában valószínűleg nagyanyja, Gizella mellett látta, Templomok épültek, kolostorok alakultak, a pogányság alulsó maradványai eltűntek, a papságban virult a fegyelem.
Mindebben döntő része volt. Csak egy példa:
Régi bánata volt, hogy igen sokan, a nagyok közül is, elhanyagolták húsvéti szentáldozásukat. Nem nyugodott, míg nemzeti zsinatot nem hozott össze: a király, a püspökök és főnemesek mondják ki újra törvényben a húsvéti kötelezettséget.
De éppen e nagyok között voltak akadékoskodók:
Szent Pál is azt mondja, hogy aki méltatlanul eszi az Úr testét és issza a vérét, halált eszik, meg nem különböztetvén az Úr testét.
Ők bűnösöknek tudják magukat, nem akarják magukat beleenni egyenest a halálba és ítéletbe. Margit fölkelt és egy apostolnak buzgóságával és bölcsességével mutatta meg, hogy ha a bűnösöknek nem volna szabad venni az Úr testét, akkor senki sem vehetné.
Már pedig az Üdvözítő azt mondta:
Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem leszen élet tibennetek.
Tehát másképp kell az apostolt érteni:
Csak az eszik halált, aki meg nem különbözteti az Úr testét, hanem úgy járul hozzá, mintha közönséges kenyér volna. De aki gyónással és komoly penitenciával készül a vételére, annak élet eledele.
A nagyok megadták erre magukat, és a húsvéti szentséghez járulás megint törvény és szokás lett Skótországban.
Palotájában szolgálta ki a szegényeket s nevelt állandóan néhány árvát; de szerte az egész országban rengeteget tett ezen a téren. Látogatta a betegeket, sok embert kivállalt az adósok börtönéből és sok tönkrement családot emelt föl újra.
„Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem:
oldd le a jogtalan bilincseket,
oldozd meg az iga kötelékeit!
Bocsásd szabadon az elnyomottakat,
és minden igát törj össze!
Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet,
és a bujdosó szegényeket vidd be házadba!
Ha mezítelent látsz, takard be,
és testvéred elől ne zárkózz el!
Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod,
és sebed gyorsan beheged;
színed előtt halad igazságod,
és az Úr dicsősége zárja soraidat.”
(Iz.58;6-8)
A legtöbb skót családban rendes imádság volt:
„Irgalmas Isten, áldd meg jó anyánkat, a királynét, hogy még soká éljen hazánk boldogságára”; s halála után az Egyház joggal imádkozza:
„Isten, te Szent Margit királynét csodálatossá tetted a szegények szeretetében, add, hogy az ő közbenjárására és példájára az irántad való szeretet állandóan gyarapodjék szívünkben”.
A nemzet királyné asszonya és anyja méltán lett Skócia patrónája.
A hitves, az anya és királyné áldásos tevékenységének főforrása mélységes lelkiélete volt. A legnagyobb elfoglaltság közepett is talált időt az Úristennel való társalgásra.
Éjjel órákon át imádkozott; szigorúan böjtölt és sanyargatta testét. De különösen nagy erőt jelentett neki a bűnbánat szentsége. Nagy alázatossággal kérte lelkiatyját, hogy ne kímélje hibáit, mert „többet érnek – mondotta – őszinte barátunk részéről a sebek, mint hízelgő ellenségünktől a csókok”.
Halála előtt félévig súlyos betegségben feküdt. Rettenetes láz gyötörte, s a kínos fájdalmakra nem akadt ír. Hogy kínjai még nagyobbak legyenek, szeretett férjét és elsőszülött fiát a haza Vörös Vilmos angol király ellen harcba szólította. Mindketten ott maradtak a csatatéren. Amikor ezt a szörnyű hírt meghozták neki, teljes megnyugvással mondotta:
„Mindenható Isten, köszönöm neked, hogy életem utolsó pillanataiban ilyen megpróbáltatást küldtél reám. Bízom benne, ez is arra szolgál majd, hogy a te végtelen irgalmasságod által megtisztuljak bűneimtől”.
Margit 1093. november 16-án az Úr Jézushoz költözött, négy nappal azután halt meg, hogy férje, Malcolm és idősebb fia az angolok elleni csatában elestek.
Utolsó szavai az Egyház imádsága volt, amelyet betegségében többször ismételt:
„Uram, Jézus Krisztus, te haláloddal életet szereztél a világnak, ments meg engem minden rossztól”.
Az utolsó szavakra kilehelte lelkét. 48-49 éves lehetett akkor. A hosszú betegségben elsápasztott arcára a halál csodálatos szépséget varázsolt.
Theoderich a következő jelenetet örökítette meg röviddel a szent halála előtt:
„…Amikor a királyné halálán volt, belépett hozzá a szobába egyik fia. Éppen a harctérről jött, a lelke súlyos bánattal volt teli, hiszen anyjának azt kellett volna jelentenie, hogy atyja és testvére a csatatéren maradtak holtan, és most anyját is halálán látja. Miközben szívét eltöltötte a keserűség, a királyné összeszedve utolsó erejét, megkérdezte, mi van férjével és a másik fiával.
A fiú, arra gondolva, hogy ha az igazat mondja, azzal megöli édesanyját, csak annyit válaszolt, hogy „jól vannak”.
A királynő azonban fölsóhajtott, és ezt mondta:
„Tudom, tudom, de megesketlek téged a kezemben lévő keresztre, mondd el nekem a valóságot.”
Így a fiú elmondta a történteket.
S ekkor Margit ahelyett, hogy asszonyoknál szokásos jajgatásban tört volna ki, ez a keresztény lélek az égre emelte a szemét és két karját, majd az Istent dicsérte azért, hogy élete utolsó órájában még ilyen nagy szenvedésben lehetett része…”
Edinburg mellett abban a Szentháromság-templomban temették el, amelyet házassága emlékére emelt királyi ura.
A nép körében azonnal szentként tisztelték, de ünnepélyes szentté avatására csak 1261-ben került sor.
A szentté avatás alkalmával ereklyéit kiemelték, s a legenda szerint a következő történt:
Felnyitották a sírt, és a maradványokat egy ezüst ravatalra helyezték, hogy a templom szentélyébe vigyék át. Amikor a menet Malcolm király sírboltja előtt haladt el, meg kellett állniuk, mert az ereklyét vivők nem tudtak továbbmenni. Akkor egy öregember azt tanácsolta, hogy emeljék ki Malcolm csontjait is, és helyezzék oda Margit mellé. Mikor ez megtörtént, folytathatták útjukat…
Ez a csodás elbeszélés azt a meggyőződést tükrözi, hogy Margit megszelídítette és szentségben maga mellé vette Malcolmot.
Margit és Malcolm földi maradványait a reformáció idején Spanyolországba menekítették, az Escorial templomában nyugszanak
Margit görögül annyit jelent, mint gyöngy. Lelki vezetője és első életrajzírója, Teodorik szerint ez a név nagyon találó. Lelke igazi drágagyöngy volt, amelynek fényét nem homályosította el a királyi udvar káprázata s amelyet nem lophatott el semmiféle tolvaj az Úrtól, aki azt magának a kereszten ontott drága vérrel megszerezte.
Irgalmas Istenünk, te Skóciai Szent Margit szívébe igen nagy szeretetet adtál a szegények iránt. Közbenjárására add, hogy példája szerint éljünk, és bennünk a te jóságodat ismerjék fel az emberek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen
Szent Margaret áldás
„… arra kérem Istent, hogy költözzék ide velünk örökös boldogság, isteni áldás, derűs öröm, termékeny szeretet, tartós egység, s legyenek itt a békesség angyalai…”
Skóciai Szent Margit, akit az Isteni Gondviselés oly messzire küldött el hazájától, hogy annak a távoli népnek védőszentje légy!
Árpádházi Szent Margit imádkozz népedért, akiket megtérítettél!
Kérünk járj közben értünk is, védj meg mindannyiunkat, országunkat az ördög minden kísértésétől, cselvetésétől.
Hálásan köszönjük közbenjárásodat!
Ámen!
Sziénai Szent Katalin imája Szűzanyához
„Miasszonyunk, Istennek szent Anyja, minden asszonyok között első, aki fogadalommal az Úrnak szentelted szüzességedet, kérlek téged, nyerd meg nekem szent Fiadtól azt a kegyelmet, hogy a mai naptól kezdve ő legyen lelkem jegyese.
Megígérem neked és neki, hogy soha nem lesz más jegyesem, mint ő, és mindent megteszek, ami tőlem függ, hogy tisztán és folt nélkül őrizzem meg magam, egyedül neki, napjaim során életem alkonyáig”.
Üdvözlégy Mária
(Grignon Szent Lajos Mária)
„Még a buzgóbb hitéletet élők közül is csak kevesen ismerik ennek az imádságnak értékét, érdemét, kiválóságát és szükségességét. Az Isten Anyjának többször meg kellett jelennie nagy és megvilágosodott szenteknek, hogy nekik ezen imádság értékét megmutassa: pl. Szent Domonkosnak, Kapisztrán Szent Jánosnak, Boldog Alanus de Rupe-nak. Ezek könyveket írtak ennek az imádságnak fenségéről és arról, mily hathatós eszköz a lelkek megtérítésében.
Hangosan hirdetik és nyilvánosan tanítják; mivel a világ üdvössége az Üdvözlégy Máriával kezdődött, azért az egyesek üdvössége is ehhez az imához van kötve.
Ez az imádság tette azt, hogy a száraz, terméketlen föld az élet gyümölcsét termette, ugyanígy ennek az imádságnak – ha áhítattal végezzük –, azt kell eredményeznie, hogy lelkünkben az Isten igéje kikeljen és az élet gyümölcsét, Jézus Krisztust teremje. Az Üdvözlégy Mária mennyei harmat, mely a földet, vagyis lelkünket öntözi, hogy az idejében gyümölcsöt hozzon…
A tapasztalat azt mutatja, hogy azok, akik egyenként a kiválasztottság jeleit viselik lelkükön, szeretik, ízlelik és szívesen imádkozzák az Üdvözlégy Máriát és annál jobban szeretik ezt az imát, minél inkább egyesültek Istennel…”
(Grignon Szent Lajos Mária)
Papok édesanyja Mária
Mária, Jézus Anyja és a papok Anyja, engedd, hogy így szólítsunk téged, hogy ünnepelhessük anyaságodat, s Fiad és fiaid papságát szemlélhessük nálad, Istennek szent anyja!
Krisztus Anyja, aki a Szentlélek fölkenése által a pap Messiásnak embertestet adtál, hogy üdvözítse a szegényeket és a megtört szívűeket; őrizd meg szívedben és Egyházadban a papokat, Megváltónknak Anyja!
Hitnek Anyja, aki elkísérted a templomba az Emberfiát, hogy beteljesítse az atyáknak adott ígéreteket; ajánld az Atyának az ő dicsőségére Fiadnak papjait, Szövetség Szent Szekrénye!
Egyháznak Anyja, aki az utolsó vacsora termében a tanítványok között az új népért és pásztoraiért imádkoztál; eszközöld ki a papoknak az ajándékok teljességét, Apostolok Királynője!
Jézus Krisztus Anyja, ki Fiad mellett álltál élte kezdetén és küldetésében, kerested őt, a Mestert a sokaságban, mellette álltál, amikor felmagasztalták a földről, s odaadta magát egyetlen és örök áldozatul; aki fiadként kaptad meg Jánost, fogadd el az öröktől fogva meghívottakat, oltalmazd növekedésüket, kísérd életükben és szolgálatukban a te fiaidat, Papok Édesanyja! Amen