A szenteknek ebben az iskolájában tanulhatjuk meg az igazi bölcsességet, hiszen ezt mindegyik szent itt tanulta meg. Amikor édes Jézusunk keresztje már mélyebben ereszt gyökeret a szívetekbe, csak akkor énekelitek dalolva:
„Szenvedni, és nem meghalni” – „Vagy szenvedni, vagy meghalni”, – „Se nem szenvedni, se meg nem halni, hanem csak tökéletesen igazodni Isten akaratához.”
Született 1694-ben a Genuától északra fekvő Ovadában nemes származású szülőktől. Családi neve Danei Pál Ferenc volt. Gyermekkorban jutott árvaságra. Igen nagy hatással volt reá édesanyjának bensőséges jámborsága és emléke. Kora ifjúságától haláláig a leggyöngédebb szeretettel viseltetett Szűz Mária iránt, akinek különös pártfogását élvezte. Mint kis fiú egyszer folyóba esett, s csak a Szent Szűz közbenjárása mentette meg a biztos haláltól. Kemény önmegtagadásain kívül ennek az áhítatos kegyeletnek köszönhette, hogy ifjúságát a legtisztább élettel élte át.
Játszótársaival s János nevű testvérével szeretett együtt imádkozni, nem egyszer intézett prédikációt hozzájuk. De öntudatos korától kezdve a legnagyobb tiszteletet az Úr Krisztus keresztje és kínszenvedése iránt tanúsította. Péntekenként ecettel és epével kevert víznél nem vett egyebet magához. Amikor pedig egyszer a templomban imádság közben egy súlyos pad lábára dőt s azt súlyosan megsebezte, oda sem ügyelt: a vérzést rózsának nézte, amelyet Isten küldött neki… Az ilyen mély lélekben korán kifejlődött az erős vágy a vértanúság után.
Be is állt Velencében keresztesvitéznek, hogy a török ellen küzdjön s vérét ontsa Krisztusért. De nemsokára a szentségházból hangot hallott, amely tudtára adta, hogy az Úr másféle katonának hívja, erre visszatért hazájába. Abban az időben egy látomás biztosította, hogy szent szenvedni vágyása teljesül: Ostort látott, melynek minden szálára ez volt ráírva: Szeretet!
Otthon nagybátyja után szép örökség várt reá, s kedvező házassági ajánlatokkal ostromolták. De ezek semmiségek voltak szemében. A hivatás parancsoló szava, miként az égbenyúló honi piemonti hegyek, teljesen az Úristenhez szólítottak. Szövetkezett néhány társával s az Orbetello helység fölött emelkedő Argentaro hegyre vonult. Ebben a remetemagányban sokat foglalkozott egy új társulat alapításának tervével. Az új szerzet terjesztené az Úr Krisztus evangéliumát, hirdetné a bűnbánatot főleg példával, de legfőképpen a szent kereszt és a kínszenvedés tisztelete által.
Látomásai megerősítették terveiben: látta a társulat fekete öltönyét, a szív fölötti részen egy szívvel, az Úr Jézus szívével, benne a kínszenvedés eszközeit e fölírással: Jesu Christi passio (Jézus Krisztus kínszenvedése) s fölötte a keresztet.
Alapos vizsgálat után Gattinara Ferenc alesszandriai püspök az alapszabályokhoz megadta hozzájárulását s 1720 nov. 22-én beöltöztette abba a remeteruhába, amelynek alakját Szűz Mária mutatta meg neki a hegyen. Ezután újabb magányba vonulás és elmélyedés következett a castellazói templom mellett, nemsokára pedig megkezdette bűnbánati prédikációit s a szent kereszt tiszteletének hirdetését a népnél. A remete prédikátor apostolkodását nagy sikerek, sőt csodák kísérték. Ez a működés amellett toborzóerőt is jelentett: többen csatlakoztak hozzá, köztük hűséges János testvére is.
XIII. Benedek pápa 1725-ben abba is belement, hogy novíciusokat vegyen föl. E nagy kegy elnyerése után testvérével együtt elvégezte a teológiát s 1727-ben mindkettőjüket pappá szentelték. Pál akkor 33 éves volt: a krisztusi papságot abban az évében vehette föl, amelyben az Úr meghalt a kereszten. Fölszentelése után vándorapostolkodáshoz fogott. Állandó jellegű szerzetesház alapítására csak 1737-ben került rá a sor. Az első ház ott épült a Monte Argentarón, ahová a Szent Szűz valamikor hívta, azon a helyen, amelyet a Szent Szűz jelölt ki. Ettől kezdve elhagyta családi nevét s a Keresztről nevezett Pál nevet vette föl. Társulatát a nagy XIV. Benedek (1740-1758) erősítette meg 1741-ben. Ezzel elérte földi élete legfőbb célját, megalkotta életművét.
Az új szerzet neve „a Szent Keresztről és a mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedéséről nevezett sarutlan papok kongregációja”. Közönségesen passzionistáknak nevezik őket. A szigorú szerzetet a Szentszék 1769-ben, majd az alapító halála után 1785-ben újra megerősítette s szigorúságán valamelyest enyhített.
Keresztes Szent Pál a legmélyebb lelkek közé tartozik. Egész életén keresztül a legteljesebben abból a keresztből élt, amelyen a világ üdve függött s amelyből a mi üdvösségünk fakadt. Péntekenként hevesebben dobogott a szíve s szent fölhevülésében valósággal megperzselte ruháját. Ez a nagy kereszttisztelet adja meg nagy bölcsességének, áldozatos és egyetemes szeretetének s az Úristentől nyert különös kegyelmeinek és nagy sikereinek magyarázatát.
A keresztet azonban nemcsak tisztelte és hirdette, hanem hordozta is. Első társai testvére kivételével elhagyták, a pápa nem fogadta kihallgatáson, a szerzet megerősítése hosszú-hosszú éveken át késett. Szíve vérzett. De a kereszt bölcsességével arra gondolt, hogy ezek a megpróbáltatások rózsák, amelyeket Isten küldött. Kedvelt mondása volt:
„Isten nagyon megtisztel bennünket, amikor kedvét leli abban, hogy mi is azon az úton járjunk, amelyen egyszülött Fia járt”.
Rengeteg bűnöst és tévelygőt térített meg. Szigorú élete s azok a patakzó könnyek, amelyek nélkül nem tudta elmondani az Úr kínszenvedését, hihetetlen hatással voltak a hallgatóságra. Az Úristen természetfölötti adományai pedig csak növelték a hatást. Megtörtént pl., hegy beszédjét többezer lépésről is a legtisztábban hallották.
A keresztből áradó szeretet teljesen átjárta szívét s amikor ötven éves szakadatlan munkája végéhez közeledett, mindenből kiolvasta s mindenre kiárasztotta ezt a szeretetet. A feléje néző virágoknak és a fűnek ezt mondogatta:
„Csak legyetek nyugodtak, csak legyetek nyugodtak!”
Mintha csak ezt akarta volna mondani:
„Legyetek nyugodtak, Isten szeret benneteket, s érette én is szeretlek!”
Élete vége felé nagy öröm érte: XIV. Kelemen pápa 1773-ban a szerzetnek adományozta a római Szent János és Pál templomot a Celio dombon. Pál mint rendfőnök ide költözött. Itt szólította magához az Úr 1775 okt. 18-án 81 éves korában. Fiai az ő kívánságára a mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedésének történetét olvasták föl Szent János evangélista írása szerint, s e nagypénteki passio hallgatása közben hunyt el. Holttestén szíve fölött beégetve találták Jézus legszentebb nevét.
Fiaitól azt kívánta, hogy szívük fölött ruhájukon viseljék ezt a nevet, önmagán többet kívánt: eleven testébe égette bele. Fiai még ma is beöltözés és fogadalomtétel alkalmával fakeresztet vesznek vállukra és töviskoronát fejükre.
IX. Pius 1867 Szent Péter és Pál napján (jún. 29) Keresztes Pált a szentek sorába iktatta s ünnepét ápr. 28-ra tette. Munkája most is él fiaiban. A passzionisták (körülbelül 2000-en 100 házban) Európa legtöbb országában dolgoznak s eljutottak Amerikába és Ausztráliába is. Különösen jelentős az az apostoli működés, amelyet szomszédságunkban, a görög keleti Romániában és Bulgáriában fejtenek ki a 18. század óta. Ők gondozzák Rómában a híres Szent Lépcsőt (Santa Scala), amelyen az ősi hagyomány szerint a megostorozott Urat Pilátushoz vezették s amelyet Szent Ilona (aug. 18) az örök városba hozatott.
Pál egész lelkületére jellemző módon tervezte meg a passzionisták első fogadalomtételének szertartását, amelyet a kongregáció azóta is hűségesen őriz: A novíciusok körmenetben jönnek a kitett Oltáriszentség elé. Mindegyikük vállán kereszt, a fejükön töviskorona. Az oltár előtt valamennyien a földre borulnak. Elolvassák felettük Jézus Krisztus szenvedéstörténetét Szent János szerint. Ennek végeztével fölkelnek, és leteszik a fogadalmat: a szegénység, a szüzesség és az engedelmesség hármas fogadalmához negyedikként megfogadják, hogy különleges gondot fordítanak a szenvedő Krisztus követésére és hirdetésére.
Keresztes Szent Pál áldozópap levelezéséből…
A megfeszített Krisztust hirdetjük
A legjobb és legszentebb dolog: az Úr kínszenvedéséről gondolkodni és elmélkedni, mivel ezen az úton lehet eljutni az Istennel való szent közösségbe. A szenteknek ebben az iskolájában tanulhatjuk meg az igazi bölcsességet, hiszen ezt mindegyik szent itt tanulta meg. Amikor édes Jézusunk keresztje már mélyebben ereszt gyökeret a szívetekbe, csak akkor énekelitek dalolva:
„Szenvedni, és nem meghalni”, majd meg: „Vagy szenvedni, vagy meghalni”, vagy még helyesebben ezt: „Se nem szenvedni, se meg nem halni, hanem csak tökéletesen igazodni Isten akaratához.”
A szeretet ugyanis egyesítő erény, és sajátjává teszi a szeretett Jónak gyötrelmeit.
Ez a szív mélyéig hatoló tűz a szerető személyt a szeretett lénnyé változtatja, és valami egészen magasztos módon összevegyül a szeretet a szenvedéssel és a szenvedés a szeretettel, így a szeretet és a szenvedés annyira összekapcsolódik, hogy többé már meg se lehet különböztetni a szeretetet a szenvedéstől, sem a szenvedést a szeretettől; ezért szeretetében örül a lélek, midőn szenved, és szenvedésében ujjong, mert szeret.
Legyetek tehát állhatatosak minden erény gyakorlásában, különösképpen a szenvedő édes Jézus követésében, mert ez a csúcsa a tiszta szeretetnek. Úgy cselekedjetek, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá váljék, miszerint nemcsak bensőtökben, de külsőtökben is hordozzátok a keresztre feszített Krisztus képét, aki a lelki édesség és szelídség példaképe. Aki ugyanis bensőleg egyesült Isten Fiával, az külsőleg is magán viseli az ő képét a hősi erény folytonos gyakorlása által, különösképpen azzal a hősi türelemmel, amely sem titkon, sem nyilvánosan nem panaszkodik. Tehát rejtőzzetek a keresztre feszített Jézusba! Semmi másra ne vágyakozzatok, csak hogy mindnyájan mindenben az ő akaratához igazodjatok.
Ezért hát a keresztre Feszített igazi szerelmeseivé válva bensőtök templomában a szent keresztet ünnepeljétek szüntelen. Tartsatok ki csendben, ne bízzatok egy teremtményben sem! Mivel pedig az ünnepet örömmel kell megünnepelni, ezért a szent kereszt ünnepét hallgatag szenvedésükkel ünnepeljék meg a keresztre Feszítettet szerető emberek, külsőleg vidám és mosolygós arccal, hogy szenvedésük rejtve maradjon az emberek előtt, és egyedül csak a legfőbb Jó ismerje azt. Minthogy pedig az ünnepen mindig van ünnepi lakoma is, legyen hát az eledel most Isten akarata, amint példát adott rá nekünk a mi keresztre feszített Szerelmesünk.
Istenünk, szerezze meg számunkra kegyelmedet Keresztes Szent Pál áldozópapod, aki oly lángolóan szerette a keresztet, és kérünk, add, hogy példáján felbuzdulva mi is erősen átöleljük keresztünket!
KERESZTES SZENT PÁL IMÁJA
Légy gyenge Krisztus kedvéért.
Az Ő szenvedése legyen mindig szívedben.
Légy hű Isten akaratához.
Engedd, hogy Isten meggyökerezzen benned.
Krisztuson keresztül egész életed dicsérő himnusz lesz.
Vigyázz és imádkozz.
Szeresd testvéredet Istenben.
Szeresd Istent testvéredben.
Osztozz másokkal: szenvedésükben, örömükben, reményeikben.
Legkedvesebb testvéreid legyenek a szegények.
Minden teremtmény Istenhez vezethet.
Alázattal, egyszerűen és békével járj Istened előtt.
Remélj… még akkor is, ha boldogtalanság vesz körül.
Örömöd forrása Isten örök boldogsága.
(Keresztes Szent Pál)
IMA A KERESZTHEZ
Nehéz a keresztem ó édes Krisztusom
De amit rám mértél szívesen hordom
Szívemből szeretlek, ha meg is látogatsz
Elédbe térdelek, bármilyen csapást adsz
Te Krisztus vagy és mégis összerogytál
Én ezerszer kisebb porszem a pornál
Viselem keresztem csak erőt-erőt adj hozzá
Ha neked úgy tetszik váljak áldozattá
Minden bűnömet bocsásd meg a földön
Hogy a más világon engem ne gyötörjön
Légy irgalmas hozzám mennynek földnek Ura
Könyörögj értem Jézusnak szent Anyja! Ámen!